A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-14 / 24. szám
Zirig Árpád: CSALLÓKÖZ Látóhatárt az öreg tölgy koronája megtoldja. Az esti harangszó, mint a szürkület, szétterül — itt, hol értetlenül állták a kényszerű szóhiányt; lassan tanulnak élni emberül. Mondom ezt akkor is, ha az est hosszú akár a zimankós végtelen, mert értékeinket egyszer majd felmutatja a ma még szunnyadó történelem! Vojtech Kondrót: CSALLÓKÖZ Országútmenti kancsal ivóban falu a szomszéd faluval mulat (S égig emelten bevehetetlen gabonasilók — síkföldi várak) Egy kazal — egy fa sík vidék éles sikolya — elül Néma halászok ostora hajtja a lomha folyót KULCSÁR FERENC fordítása gi és parlamenti választások eredményei is. Mór az 1923-as községi választások után több csallóközi község élére kommunista bíró került, Komáromban kommunista vórosbíró-helyettest választottak. Az 1925-ös parlamenti választásokon a CSKP a Csallóközben az összes szavazatoknak több mint 20%-át szerezte meg, Steiner Gábor komaromi nyomdászt, Dél-Szlovákio munkásságának kiváló szervezőjét nemzetgyűlési képviselővé választották, majd az 1929. évi parlamenti választásokon, amikor a komáromi járásban, ahol a forradalmi munkásmozgalom a három csallóközi járás közül a legerősebb volt, a CSKP a szavazatok 30,9°n-át kapta, Mező Istvánt, a komáromi kikötő munkását szenátorrá választották. Az 1929-es választások eredményei aláhúzzák azt a tényt, hogy a csallóközi kommunisták a párton belüli válság idején is megőrizték akcióképessé^üket és tömegbefolyásukat. Nem kis részük volt abban, hogy a pozsonyi pártkerületben e válságból a forradalmi, bolsevik irányzat került ki győztesen. Az 1929 őszén kirobbanó világgazdasági válság még tovább növelte a Csallóközben korábban is nagy és állandó munkanélküliséget. A válság szociális következményeit a csallóközi falvakban tovább sú'yosbította a rendkívül nagy aszály 1931-ben, mely a termés jelentős részét megsemmisítette. Családok ezrei csak a jótékonykodó egyletek könyöradományain, vagy a heti 10 koronás élelmiszer-utalványon vásárolt kenyéren tengették életüket. Az elviselhetetlen nyomor kiélezte az osztólyharcot. A kommunisták a CSKP VI. kongreszszusánák ,,Proletár kiutat a válságból" jelszava jegyében éhségmeneteket és tömegtüntetéseket rendeztek, melyeken követelték, hogy végeztessenek közmunkákat és biztosítsák a munkanélküliek hatékonyabb segélyezését. A mind gyakoribbá váló tüntetések résztvevői ellen a kivezényelt rendőrök és csendőrÖK egyre brutálisabban léptek fel. Egyre többet tartóztattak le a mozgalom vezetői közül, mind gyakrabban tartottak kutatásokat kommunistáknál. A csallóközi munkanélküliek mozgalma 1931—1932 telén tetőződött, amikor szinte mindennaposak voltak a községházák előtti tüntetések: a kommunisták a szociális követelések mellett követelték a kosúti csendőrsortűz után bebörtönzött Major István kommunista képviselő, valamint a korábbi tüntetések során letartóztatott elvtársaik szabadon bocsátását. A munkanélküliség a Csallóközben a hcrmincas évek második felében sem igen csökkent, és a kommunista párt ebben az időszakban is számos megmozdulást szervezett, melyek közű! külön említést érdeme a mezőgazdasági munkások sztrájkja 1934-ben, 1936-ban és 1937-ben. A fasizmus előretörése Európában azonban megkövetelte, hogy a CSKP tevékenységének súlypontját a fasizmus veszélye elleni küzdelemre helyezze. A CSKP Vil. kongresszusának irányelvei alapján a csallóközi kommunisták szorgalmazták az antifasiszta népfront létrehozását. Számos népgyűlésen felemelték szavukat a fasizmus s a magyar nacionalista pártok propagandája ellen, a köztársaság megvédéséért. A spanyol polgárháború idején gyűjtést szerveztek a harcoló spanyol nép támogatására, és többen önkéntesként életüket áldozták a spanyol nép szabadságáért. Nagy számban vettek részt a köztársaság védelmére 1938. szeptember 4-én Vágtornócon megtartott tömeggyűlésen is. A müncheni árulás után Szlovákiában betiltották a CSKP tevékenységét. Az illegalitás nehéz évei következtek. A bécs: döntés értelmében Dél-Szlovákiát Magyarországhoz csatolták, s 1938. november 6-án a Csallóközbe bevonult a Horthy-hadsereg. Már néhány nappal később megkezaődött a kommunisták üldözése és bebörtönzése. A kommunisták e nehéz helyzetben sem adták fel a harcot. 1939 őszétől kiépítették az egész Dél- Szlová'kiára kiterjedő illegális sejthólózatot, ezt az illegális szervezkedést azonban a rendőrség 1940 májusában leleplezte, résztvevőit letartóztatták. A Horthy-rendszer későbbi éveiben a csallóközi kommunisták tevékenysége a háborúellenes röplapok és a moszkvai rádió híreinek terjesztésében, a politikai rendőrség által üldözött személyek rejtegetésében nyilvánult meg. A nyilas rémuralom idején a csallóközi forradalmi munkásmozgalom számos aktív harcosát veszítette el. E megpróbáltatásokkal és rettegéssel teli korszaknak a szovjet hadsereg győzelmes előrenyomulása vetett véget. A Csallóköz a II. Ukrán Front egységeinek a Garam vonaláról 1945. március 26-án Bratislava és Bécs elfoglalására indított nagyarányú támadása során szabadult fel. Március 30-án a szovjet egységek elérték Komáromot, április 4-én már Bratislava is felszabadult, s ezzel az egész Csallóközben úi élet kezdődhetett. De még három viszontagságos év telt el, míg végül az 1948. februári győzelem után megvalósulhattak azok a célok, amelyekért a csallóközi dolgozó néD legjobbjai évtizedeken át harcoltak. Mácza Mihály Prandl Sándor (3) és Keszeli Ferenc felvételei Szép tavaszi napok jártak már. A szántók, az utak kiszikkadtak: ezt az időszakot mondják mifelénk vásáros időnek, mert hogy a lovaknak már nem kell a sarat taposniuk. Az embernek meg jólesik a téli begubózás után kitekinteni a nagyvilágba. A szokásos hetivásárban ilyenkor mindig nagy volt a tolongás. Egyesek vetőmagot, mások tojást, lisztet, zsírt, tyúkot kínáltak megvételre. Akadtak, akik szerszámokat vagy frissen fonott kosarakat hoztak, de jöttek ide szűcsök, csizmadiák, fazekasok, megrendelésre várakozó bognárok, szeget gyártó cigányok és vagy egy tucatnyi szolgalegény, aki új gazda, új parasztporta után áhítozott. Egy csütörtöki napon — mert mifelénk csütörtökön tartották a szokásos hetivásárt — a tisztelendő úr így szólott a kocsisához:- Fogd be a lovakat, be akarok menni a vásárba. A pap, bizonyos Szarkai Nagy Ágoston alacsony, tömött, nagypocakú, kopasz fejű, sasorrú ember volt. A nevét a múltjával érdemelte ki. Úgy lopott, úgy gyűjtött, mint a szarka, és olyan étkű volt, hogy a „nagy" szócska enyhe dicséretnek hangzott, az Ágoston nevet meg az egyházközség elöljárói kölcsönözték neki, és ő büszkén viselte. Ha lakodalom volt a faluban, a szakácsnők így szóltak az örömapához:- Egy üsttel több levest kell főznünk, s egy malaccal többet kell föláldoznia gazduramnak, mert itt lesz a tisztelendő úr is. Egy szó, mint száz: állandóan közszájon forgott a pap neve. Ha például hitvány ebédet főzött a gazdasszony, a férje így szólt evés után:- Korog a gyomrom, mint Szarkai Nagy Ágostonnak. Ha pedig túlságosan is jóllakott az ember, ezt mondta a feleségének:- Úgy teletömtem a hasam, mint Szarkai tisztelendő úr a derelyéből. VÁSÁROS IDŰ (Felső-csallóközi népmese) Néha meg olyasmiket mondtak róla, ami nem éppen gyermekfülnek való. Azt viszont senki sem tudta, hogy Szarkai tisztelendő úr nemcsak az evés mestere és az italozás jó hírű bajnoka, de egyéb tudománnyal is rendelkezik. Legalábbis eddig a csütörtöki napig nem sejtették. Nagyszerű tavaszi idő volt, amikor a kocsis befogta a két lovat, és elindultak a vásárba. A földtáblákon már szárba szökkent a vetés. Könnyű köd pihent a szántók fölött. Rövid pár perc alatt elhagyták a szántókat és egy jókora rét tárult a szemük elé. — A rétre pillants, drága fiam — mondta a tisztelendő. — Arra pillantottam, atyám — szólt a kocsis. — És mit láttál ott, fiam? — A szépen zöldellő füvet, atyám. A lovak komótosan haladtak, lehetett szemlélődni. — A füvet láttad, fiam? — Azt, atyám. — Alaposabban nézz körül, fiam. — Igenis, atyám. — Nos, fiam? — Egy tehéncsordát látok, atyám. — Úgy van, fiam. — Békésen legelő tehéncsordát. örülnek a jó melegnek. A moccanatlan, szép tavaszi időnek. — És még mit látsz? — A pásztort is látom. Ó, mily fenséges is pásztornak lenni. Még a királynál is jobb élete van. Az állatok szépen, nyugodtan legelnek, és ő ott nyújtózik, kedvére bóbiskol a köpönyegén. — A pásztorról beszélj, fiam.- Róla beszélek, atyám. Látom, hogy a köpönyegét leterítette, s úgy fekszik rajta, akár a béka. A kalapja árnyat ad az arcának, hogy a napfény ne zavarja a szendergését. Mellette az akácból faragott csörgősbot.- Azt mondod, hogy bóbiskol.- Igen, atyám.- Egy pillanat, és én véget vetek a bóbiskolósának, fiam - szólt a pap. - A tehenek majd annyifelé szaladnak, hogy estig sem leli meg az utolsót. És amint ezt kimondta a bűbájjal megáldott pap, az állatok azonnal szerteszaladtak. Nagy kolompolás, zenebona ébresztette fel a pásztort. A kocsis dőlt a nevetéstől.- Jó munkát végzett, tisztelendő atyám — mondta elismerően. A tisztelendő úr is jót kacagott. De nem sokáig. A távolban tápászkodó pásztor nem zavartatta magát. Kezébe vette a gyökös akácfabotot, s úgy elpáholta a köpönyegét, hogy minden egyes ütés ereje a tömött tisztelendőt érte.- Jaj, jaj, jajjaj — kiáltozott Szarkai tisztelendő úr. — Jaj, jaj, jajjaj, beszakad a hátam, betörik az oldalam. Beszakad az oldalam, betörik a hátam.- Tereld össze, te széllel bélelt, az állataimat - hallotta a kocsis a pásztor hangját. De úgy, mintha közvetlen közelében, a bakon mondta volna. — Tereld össze, mert tényleg betöröm az oldaladat, beszakítom a hátadat, te pókhasú csuhás. A tisztelendőnek nem volt más választása, mint hogy visszakozzék. Az állatokat a hatalmával visszacsalogatta és megnyugtatta. A pásztor újra visszadőlt a köpönyegére és elszenderült. A tisztelendő úr meg tovább folytatta az útját, amelynek az első része felsüléssel végződött, mert az a másik nagyobb bűbájjal rendelkezett. Gyűjtötte: VAJKAI MIKLÓS 17
