A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-14 / 24. szám
A CSALLÓKÖZ MUNKÁSMOZGALMI MÚLTJÁRÓL A múlt század végén, amikor az ipari forradalom, a gyáripar fejődése az akkori Magyarországon is megteremtette a munkásság osztállyá szerveződésének előfeltételeit, s az ország iparilag fejlettebb vidékein kibontakozóban volt a munkásmozgalom, a városokban és iparban szegény csallóközi síkság lakosságának túlnyomó részét a nagybirtokok árnyékában élő törpebirtokosok és nincstelen agrárproletárok alkották. Az ipart néhány gőzmalom, téglaégető, kisebb fafeldolgozó üzem, nyomdászok és építőipari munkások már a mozgalom e kezdeti időszakában több sikeres sztrájkot szerveztek a munkabérek emeléséért és a munkaidő csökkentéséért. A komáromi szociáldemokrata pártszervezet 1899-től évente megrendezte a május 1-i munkásmegmozdulásokat és az első világháborút megelőző évtizedben tevékenyen bekapcsolódott az ország munkásságának az általános választójogért folytatott harcába. Az első világháború alatt az egyre fokozódó nyomor növelte a befolyást szerzett a város irányítására. A forradalmi hangulat erősödését a csehszlovák katonaság bevonulása szakította félbe. 1919. január 10-én a csehszlovák katonai egységek elérték Komáromot s ezzel az egész Csallóköz ténylegesen Csehszlovákiához került, noha a Dunát országhatárként csak később véglegesítették a trianoni békekonferencián. A katonaság s az utánuk érkező hivatalnokok igyekeztek minél előbb megszilárdítani az új államalakulat hatalmát e matokot a csehszlovákiai munkásmozgalmi központokkal. A mozgalom kibontakozásához nagy segítséget nyújtottak a hazatérő volt vöröskatonák és a fehérterror elől Dél-Szlovákiába emigráló tapasztalt forradalmárok. Agitációjuk eredményeként 1919 őszén és 1920 tavaszán, az első csehszlovák parlamenti választások előtti időszakban a Csallóközben több új szociáldemokrata pártszervezet alakult, s a választásokon - akárcsak országszerte - itt is a szociáldemokrata párt kapta a legtöbb szavazatot. A pártnak Komáromban megjelenő lapja, a Munkáslap a választások eredményéről tudósítva öles betűkkel hirdette címlapján, hogy „Győzött a szocializmus!". A választási győzelemhez fűzött reitiények azonban hamarosan szertefoszlottak, mert a szociáldemokrata vezetők átengedték a hatalmat a burzsoáziának. Ez felgyorsította a csehszlovákiai munkásmozgalom differenciálódását, amely a nemzetközi munkásmozgalomban a III. Internacionálé megalakulásával indult meg. Ebben a folyamatban a csallóközi szociáldemokrata pártszervezetek tagságának döntő többsége a balol« Munkásmozgalmi emlékszoba Duna szerdahelyen da, 1898-tól a komáromi hajójavító műhely és a tanyi lenfeldoigozó üzem, majd 1908-tól a tájegység legnagyobb ipari létesítménye, a komáromi lőszergyár képviselte. A nagybirtokok és a fejletlen ipar nem nyújtottak elegendő munkalehetőséget, ezért sok csallóközi a fejlődő nagyvárosok építkezésein és gyáriparában keresett munkát. Az ipari központokban alkalmuk veit megismerkedni a munkásmozgalommal, ennek eszméivel, és családjukhoz visszatérve lakóhelyük 'munkásságának első szervezői lettek. Az első világháborúig azonban csak az egyetlen nagyobb csallóközi városban, Komáromban alakultak ki a munkásság eredményes szervezkedésének feltételei. A komáromi munkásság már képviseltette magát a Magyarországi Általános Munkáspárt alakuló kongresszusán 1880-ban, majd miután ennek átszervezésével 1890-ben megalakult a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, Komáromban is létrejött helyi szeivezete, a városban munkásbetegsegélyző pénztár létesült, s századunk elején megalakultak az első szakszervezeti csoportok is. Az ezekben tömörülő nyomSleiner Gábor szobra Komáromban (Bártlay Tibor alkotása) néptömegek elégedetlenségét. A bevonultatott munkások és parasztok a lövészórkokban sínylődve rádöbbentek, hogy a háború csak elnyomóik érdekeit szolgálja. A breszt-litovszki békekötés után az orosz fogságból hazatérők a csallóközi falvakba is elhozták a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének hírét, s amikor a vesztes háború után felbomlott a Habsburg-birodalom, a csallóközi szegénynép előtt is felcsillant a remény, hogy az oroszországi proletariátus példája nyomán gyökeresen javíthat sorsán. A magyarországi őszirózsás forradalom kirobbanása utáni napokban a Csalókózben is elemi erővel tört fel a népharag. A volt hadifoglyok és frontkatonák vezetésével a nép számos községben elűzte a rég' rendszer gyűlölt képviselőit, helyenként kísértet történt a nagybirtokok felosztására a földnélküliek és kisgazdák között, Komáromban megalakult a munkástanács, amely mind nagyobb gyarlakta vidéken (a Csallóköz lakosságának nemzetiségi összetétele 1919-ben: 117 812 magyar, 7381 cseh és szlovák, 3467 német, 1055 egyéb nemzetiségű). A Magyar Tanácsköztársasáq kikiáltása után, 1919. március 25-én Szlovákia területén kihirdették az ostromállapotot. A statárium ellenére a magyar Kommünnel szimpatizáló csallóköziek közül sokan átszöktek a Dunán, hogy magyarországi proletórtestvéreikkel vállvetve védjék a tanócshatalmat a belső reakció és az intervenciós csapatok támadásával szemben. A komáromi szervezett munkáság a győri, tatai, tatabányai és dél-komáromi munkások és vöröskatonák segítségével megkísérelte kiterjeszteni a tanócshatalmat a Duna balpartjára is, de a komáromi csehszlovák helyőrség ellen a május 1-re virradó éjszakán indított támadásuk a túlerővel szemben véres vereséggel végződött. A további hasonló forraaolmi megmozdulásokat lehetetlenné tette a szigorított ostromállapot, majd a katonai diktatúra bevezetése, túszok kijelölése a lakosság soraiból. A Magyar Tanácsköztársaság bukása után a csallóközi szervezett munkásság is alkalmazkodni kezdett a megváltozott viszonyokhoz, kereste a kapcsolaMártiremlékmü Dunaszerdahelyen (Nagy János szobra) dali, forradalmi irányzathoz csatlakozott. A csallóközi baloldali szocialisták elküldték képviselőiket a fenyőházai kongresszusra, amelyen Szlovákia és Kárpátalja forradalmi munkássága kimondta csatlakozását a III. Intemacionáléhoz, s Földes Sándornak, a komáromi pártszervezet akkori titkárának személyében képviseletet kaptak Csehszlovákia Kommunista Pártjának prágai alakuló kongresszusán is 1921 májusában. A CSKP megalakulását követően, az 1921-1923-as években fokozatosan alakultak meg a kommunista párt-szervezetek a csallóközi községek többségében. Taglétszámuk nem volt magas, de a kommunisták az ipari és agrárproletariátus érdekeiért folytatott következetes harcukkal megnyerték a tömegek bizalmát és támogatását. A kommunista pártnak a tömegekre gyakorolt hatását növelték a Vörös Szakszervezetek csoportjai (a falvakban főleg a földmunkás szakszervezetek , továbbá a Nemzetközi Vörös Segély, a munkás testedző és kulturális egyletek, a kommunista ifjúmunkások és a vörös cserkészek szervezetei. A kommunista mozgalom a MÁCZA MIHÁLY Csallóközben már a húszas években tömegméretűvé vált. Központjai a járási székhelyek - Komárom, Dunaszerdahely, Somorja és két alsó-csallóközi nagyközség, Nagymegyer és Gúta voltak. Ezeken a helyeken rendezte a párt a környező falvak munkásságának bevonásával nagyobb akcióit, a május elsejei harcos tüntetéseket, a vörös napokat, a nemzetközi nőmunkás- és ifjúmunkás-napokat. A pártmunka leggyakoribb formája a népgyűlések rendezése volt, melyeken a kommunisták megmagyarázták célkitűzéseiket, tiltakoztok a burzsoá államapparátus népellenes intézkedései ellen és leleplezték a polgári párrok demagóg propagandáját. A kommunista népgyűlések szónokait gyakran szakította félbe a hatóság kiküldött képviselőjének figyelmeztetése, többször A Komáromi Dunamenti Múzeum állandó kiállításának munkásmozgalmi dokumentumgyűjteménye sor került a készenlétben álló csendőrök és rendőrök beavatkozására, a gyűlések erőszakos feloszlatására, s a gumibotok csapásait érezve a résztvevők bizonyságot szerezhettek arról, hogy a fennálló rendszer a burzsoázia érdekeit szolgálja. A húszas években a kommunisták és a Vörös Szakszervezetek vezetésével a Csallóközben szervezett békeharcok közül kiemelkedett a komáromi kikötő munkásainak 1924 szeptemberében egy, a korábbinál kedvezőbb kollektív szerződést eredményező sztrájkja és 1927 augusztusi eredményes sztrájkja a kereseti adó csökkentéséért, valamint a csallóközi mezőgazdasági munkásság legnagyobb bérharca, az 1929 májusában kirobbanó s az egész tájegységre kiterjedő sztrájk kedvezőbb kollektív szerződés megkötéséért. A csallóközi forradalmi munkásmozgalom erejét bizonyítják a húszas években tartott közsé-16
