A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-19 / 3. szám
ZS. NAGY LAJOS Árva lett Mastroianni, aki gyakran járt édesanyjához panaszra. Ida Mastroianni, a színész anyja S3 éves korában elhunyt. Üjabb bolondos rekord született Nagy Britanniában. A rekorder nem más, mint Geoff Capes, aki az olimpián súlylökőként vett részt. Barátai 73 autógumit raktak a vállaira, s így rekord született, mert a gumik összsúlya több mint 500 kilogramm. Az ötvenes évek férfiideáljának, John Derek amerikai színésznek a negyedik felesége sokáig viszszautasitotta a filmesek ajánlatait. Most végre kötélnek állt: Blake Ewans rendező rábeszélte, hogy vállaljon szerepet a 10 című filmben. Bo Derek szfinxet játszik a filmben, aki egy zenészt sodor a szerelem örvényébe. A múlt év novemberében egy Los Angeles-i lokálban rálőttek John Travoltára, a népszerű énekes-színészre. Travoltát csupán a lövések pontatlansága és „gorillái" ügyessége mentette meg a haláltól. Jelenleg ismeretlen helyen tartózkodik valahol Floridán, ahol az őt ért sokkot igyekszik kiheverni. Ez a felvétel Moszkvában, a Nemzetgazdaság Sikereinek Osszszövetségi Kiállításán készült, amely állandóan megtekinthető. A kiállítás leglátogatottabb pavilonja az űrhajózás történetét szemlélteti. A lő éves Franco Taverna késő éjszakáig egy bárban dolgozik, s mert a pénz sose elég, anyja még túlórázni is kényszeríti. De ha későn tér haza, bezárja előtte az ajtót, mert a kései hazatérés összeegyeztethetetlen a szigorú olasz neveléssel. CERUZASOROK JUCIKA ÉS ÉVIKE Minden nap látom ezt a két nevet, egy toronyház hátsó falára pingálták vörösesbarna festékkel. Hatalmas betűkkel írták rá a harmadik emeletre, a betűk magassága másfél méternyi, szélessége félméternyi lehet, egyegy házelemet (panelt) díszítenek, csak valami emelődaru karjáról festhették oda, létráról semmi esetre sem, ma már nincsenek ilyen hosszú létrák; az sem valószínű, hogy még lent a földön, az elemek beemelése, öszszeszerelése előtt festették volna rájuk a két magyaros hangzású női nevet, hiszen akkor nem biztos, hogy egymás mellé, egyvonalba kerültek volna, sőt, meggyőződésem, hogy némi akrobatamutatvány hozzátartozik az ilyen szerelemhez. JUCIKA ÉVIKE. így íródtak a falra: csupa nagybetűvel és kötőszó nélkül természetesen. Feltehetően tartós, acetonos festékkel örökittettek meg, hiszen már egy jó negyedéve itt ragyognak a falon, ég és föld között hirdetve, hogy „csak egy kislány van a világon!” Csak JUCIKA. És csak: ÉVIKE. Nem is tudom, kire vagyok jobban kíváncsi, a két szerelmes kőművesre (panelszerelőre), vagy szerelmükre Jucikéra és Évikére. Hol élhet a két kislány: a Csallóközben vagy a Bodrogközben? A Mátyusföldön vagy az Ipoly mentén? Látták-e már a nevüket viselő toronyházat? És a két szerelmes piktor! Hol, merrefelé dolgozhatnak mostanában? Hány új lakónegyedben festik még Jucika és Évike nevét a sivár betonfalakra? Ki tudja! Lehet, hogy már Prágában is, Ostraván is találnék Jucikáról és Évikéről „elnevezett” toronyházat. Azt nem állítom persze, hogy a két építőmunkásnak nagyszerű az ízlése, a betűk formája sem művészi munka, s maga a tény — a falak befirkálása — sem vall kifinomult ízlésről. Az autóbusz utasai is fintorgó arccal olvassák a szokatlan helyre rajzolt neveket, amelyeket éppen innen, az országútról lehet a legjobban látni. Az sem lehet véletlen, hogy a két névről mindig az érzelgős magyarnóta („Csak egy kislány ..." I s a közhelyes sláger „Mindenki másképp csinálja!”/ jut az ember eszébe. Abban szinte biztos vagyok, hogy a két szerelmes építő vasárnaponként meghallgatja a Jó ebédhez szól a nóta című rádióműsort, sőt a Csehszlovák Rádió magyar adásának Magyar nóták és népi muzsika című remeklését, s ha idejükből futja, akkor a Jubilánsok műsorát is. Mert azt el kell ismernünk „ízlésnevelésben” a mi tájainkon sem szenvedünk hiányt. Hát igen: mindenki másképp csinálja! A prágai és bratislavai meg a többi villanegyedben nem acetonos festékkel, hanem kék és zöld kavics mozaikbetűkkel írják a fényűző villák homlokzatára, hogy „Villa Marina”, „Villa Jirina", „Villa Satöbbi”. Jucika és Évike neve mögé úgy látszik még nem épültek meg a villák, hiába szeretik őket építőmunkások. Ezért aztán toronyházak betonfaláról világit le a nevük. A falak mögött persze nem ők laknak, ez viszont egy csöppet sem érdekli a két építőmunkást. Azt ellenben ők is a világ tudtára akarják adni, hogy él valahol egy JUCIKA és egy ÉVIKE, sőt, azt a méltányolni való tényt is, hogy ezekhez a toronyházakhoz azért nekik is van némi közük. Továbbá, hogy magyarnóta, sláger, érzelgősség ide vagy oda: JUCIKA és ÉVIKE neve csakazért is itt fog ragyogni, egész addig, míg az égből meg nem ered az acetonos eső! A KIVÉGZÉS A menet még: virradatkor megindult. Elöl fekete csuhában a pap. Ezüsttel bevont keresztet szorongatott. Hangosan énekelt. Kétoldalt az őrök haladtak. Talán katonaruhát viseltek. Mindössze néhány csizmába bújtatott láb verte föl a virradati csöndet. Majd a tiszt következett. Fiatal volt még. Arca borostás. Feszes ruhát viselt. Mereven, katonához híven bámult előre. Köröttük barakkok. A pap még mindig énekelt. Amikor elhallgatott, a két fogdmeg a halálraítéltet egy cölöphöz szíjazta. A szemét bekötötték. A rab arcát nem látták. A testét sem. A fiatal tiszt előbbre lépett. A csuhás a cölöphöz szíjazott arcához tolta a keresztet, majd újabb zsoltárba kezdejt. — Hagyja abba! — ordította a fiatal tiszt. A kivégzőosztag fölsorakozott. A tiszt úgy érezte, hogy irtózatosan beporolódott a csizmája. Lehajolt. Zsebkendőjével letörölte. A kivégzőosztag tagjai a vállukhoz emelték a puskát. — Egy pillanat... — szólalt meg újra a borostás arcú fiatalember. Majd az egyik csellengőhöz fordult. — Húzd feszesebbre a szíjakat — Amikor a tépett gúnyájú tébláboló a lehető legtökéletesebben eligazította a szíjakat, s a mozdulatlan némaságban apró nyögéseket lehetett hallani, a tiszt elbizonytalanodva ezt mondta: — Feszesebbre, mert még faképnél hagy bennünket... Egy órával később, amikor a kivégzőosztag tagjai még mindig vállhoz emelt fegyverrel álltak, megdöbbentek, hogy az oszloptól eltűnt az az egyén, akiről semmit sem tudtak, semmit sem jegyeztek meg: és ez fájt a legjobban ... VAJKAI MIKLÓS 9
