A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-14 / 24. szám
Dokumentum-felvétel az ötvenes évek elejéről: Ferencet elvtárs egy frissen alakult szövetkezet tagjai között zőgozdasóg egyes ágazatainak műszaki és technológiai önállósulása, valamint az ágazatok szakosítása. Rendkívül fontos dolog volt annak az elvnek a tisztázása, miszerint a termelés egységes folyamatán belül egyetlen beruházási, egyetlen szakosítási akció sem kezelhető egyedi, elszigetelt kérdésként, hanem mindegyiket az egész nagy szervezési rendszer kihagyhatatlan láncszemének kell tekinteni. Ha ezt az elvet nem tartjuk tiszteletben, óriási károkat okozhattunk volna a népgazdaságnak és politikai elveink hitelének is. Természetesen nem így alakultak a dolgok, s ebben a szerencsének semmi szerepe nincs. Mindez a tervszerű szocialista gazdálkodás, a modern üzemszervezés, a következetes és tisztázott elvi, szakmai alapokra épített megvalósítás, az elkötelezett emberi munkaerkölcs érdeme, melyben a párt helyes gazdaságpolitikájának, a párt vezető szerepének ténye érvényesül és mutatkozik meg egyértelműen. A Csallóköz mezőgazdasága nemcsak termel, hanem a termékek jelentős részét ipara fel is dolgozza, s így teszi le a népgazdaság asztalára. A feldolgozóipart ugyanúgy meg kellett teremteni és ugyanúgy tovább kell fejleszteni, mint magát a nagyüzemi szocialista mezőgazdasági termelést, valamint a termelés legfontosabb tényezőjét, az embert, mert minden ezen múlik. Ennek minden feltétele adott. Megvan a magas színvonalú műszaki felszereltség, megvannak az ügy iránt elkötelezett tudatos és áldozatkész emberek, kollektívák, a politikailag és szakmailag jól képzett vezetők. Az emberek mindennapi becsületes munkájukkal és kiváló munkaeredményekkel bizonyítják hűségüket a párt politikája iránt, s ezzel e politika helyességét, távlatait is. Mindaz, ami a felszabadulás óta hazánkban s igy a Csallóközben is végbement, a tömegek széleskörű részvételével történt, s ez sok mindent megmagyaráz. ŠTEFAN FERENCEI MINISZTER, A SZLOVÁKIAI NÉPI ELLENŐRZÉSI BIZOTTSÁG ELNÖKE, MIELŐTT ERRE A POSZTRA SZÓLÍTOTTÁK, HOSSZÚ ÉVEKEN ÁT VOLT SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA DUNASZERDAHELYI JÁRÁSI BIZOTTSÁGÁNAK VEZETŐ TITKÁRA. A KEZDET KEZDETÉTŐL FOGVA RÉSZT VETT A MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZETEK MEGALAKÍTÁSÁBAN, VEZETÉSÉVEL ÉRTE EL A JÁRÁS AZT A HATALMAS FEJLŐDÉST, AMINEK MA LÉPTENNYOMON TANÚI LEHETÜNK. EZÉRT TARTOTTUK SZÜKSÉGESNEK, HOGY MEGSZÓLALTASSUK A TÁJSZÁM-SOROZAT MOSTANI, CSALLÓKÖZI SZÁMÁBAN.- Milyen volt a kezdet, milyen volt a háború utáni Csallóköz és milyen feladatokkal kellett megbirkózni? Ügy tudom, legendásan szép történetei is vannak ebből az időből.- A hőskor mindig legendáson szép, s az a szép benne igazán, ha az ember egy olyan pontról tud visszatekinteni azokra az időkre, amikor már kétségtelenül beigazolódott, hogy amit akartunk, az megvalósult, s hogy bármilyen nehéz is volt, de ez volt az egyetlen helyes út, s mi tudtuk, miért ezen indulunk el. A legenda mellékes, a valóság a fontos. S hogy ennek a valóságnak ilyen ízű elemei is voltak? - hát hogyisne lettek volna. Jellemzésképpen hadd emlékezzem Árvái bácsira, akinek az emberei a legelső szövetkezeti földön szétszórták a cementet, mert azt hitték, hogy az műtrágya. A föld megkeményedett. De honnét is tudták volna, hogy milyen a műtrágya. Tépték a hajukat, és nevettek - egyszerre. Az idő aztán anekdotává nemesítette ezt az esetet. Megvettük az első gépeket. Körülálltuk, néztük, nem tudtunk mit kezdeni velük. Hogy akkor mérnök dolgozott volna egy gépállomáson? Hát ilyenről bizony álmodni sem lehetett. Aztán az emberek megérintették a gépet, óvatosan, mint a forró kályhát. Fölé hajoltak. Ha végtelenül leegyszerűsítem, akkor azt mondhatom, hogy ebből lett az a szocialista mezőgazdaság, amely ma a Csallóköz élő jelene. E mögött persze sok minden volt még, hiszen az évszázadokon keresztül szinte változatlan múlt után egyszerre állt elő olyan változás, amely akkor még nem mindenki szemében látszott egy példátlan lehetőségekre nyíló kapunak. Veit olyan időszak is, amikor kezdtek felbomlahi a szövetkezetek, s az azóta történtekben az a szép, hogy erre az időre már maguk a megbontok is úgy emlékeznek vissza, mint valami legendára, ami talán igaz sem volt. Ez mind hozzátartozik a kezdethez, de nem érdemtelen elismételni azt, hogy a párt következetesen érvényesített politikai elvei nélkül milyen vakvágányra is kerülhetett volna mindez.- Az ötvenes évek végéig sok minden megváltozott a szocialista mezőgazdaságban, igy a Csallóközben is. Valójában azonban ezek után kezdődött el egy olyan fejlődési folyamat, amely újabb szakaszt nyitott. — Mi tagadás, 1960-ban még a szövetkezetekben senki sem tudta, mi az önköltség, mi a fehérje, mi a szénhidrát, mi a foszfát, a nitrogén vagy a transzspiráció. De kezdett kiderülni, hogy mindezt bizony sürgősen meg kell tanulni, hogy az egészet egy rendszerben kell látni és megítélni, s hogy következésképpen egy olyan új lépést kell tenni a fejlődés érdekében, ami nem könnyű, hosszadalmas folyamat lesz. Nyilvánvalóvá lett, hogy a mezőgazdaság fejlődésének ügye a politikai hozzáálláson túl most már tudományos hozzáállást is igényel, és persze ehhez megfelelő emberekre lesz szükség. Nagy és szép feladat volt ennek nekivágni. Persze nehéz is. Sok ember nevét kellene itt megemlítenem, tényleg nagyon sok emberét. Ha azt látom, hogy mo magas szinten szakmai problémákról vitatkoznak és ilyeneket oldanak meg kitűnően a szövetkezetek alapítása idején öt elemis végzettségű emberek, akkor én még meghatódni sem szégyellek. Emberi érzés, felemelő érzés. A több mint harminc év folyamán szerzett elméleti tudás és tapasztalatok nyomán a gyakorlatban is megtanultuk, hogy a termelés fejlődését a termelőerők fejlődése szabja, egyik a másiknak a függvénye. Nem nehéz elképzelni, milyen katasztrofális következményekkel járt volna, ha ezt az alapelvet az indulás legelején az irányító erők nem tisztázzák. Szerencsére ez volt az indulás egyik alapelve — természetesen nem véletlenül. Meggyőződésem, hogy ma ezzel az elvvel a mezőgazdaságban dolgozó emberek jelenfős része tisztában van. És ez rendkívül fontos. És mindezt csakis szakaszosan, tervszerűen lehetett elérni. Először is arra törekedtünk, hogy kineveljük a mezőgazdasági szak-középkódereket, s ezenkívül a lehető legtöbb mezőgazdasági dolgozó részesüljön általános politikai és szakmai képzésben. A következő lépés a főiskolai szakképesítésű bázis megteremtése volt, ami természetesen ma is folyamatosan történik, de ma már elmondható, hogy nincs a Csallóközben, az országban egyetlen olyan termelőszövetkezet vagy más mezőgazdasági üzem, ahol ne lennének ilyen képesítésű szakemberek.- Beszéljünk a mezőgazdasági beruházásokról.- Ez elkerülhetetlenül következik az eddigiekből. Abból a tényből indultunk ki, hogy minden ember előtt világossá váljék: a beruházások ugyan jelentős anyagi forrásokat kötnek le, viszont hosszú távon meghatározzák a termelés technológiáját és gazdaságosságát. Ezeket az elveket minden dolgozónak, még o telep éjjeliőrének is ismernie kell, mert enélkül nem válhat igazi elkötelezettjévé az ügynek, enélkül egy-egy beruházási szándékot, javaslatot nem is szavazhat meg korrekt módon. Enélkül ma nem lenne minden csallóközi szövetkezetnek saját öntözőberendezése, márpedig ezekre a vidék éghajlati és talajviszonyai miatt elkerülhetetlenül szükség van, hiszen tudjuk, hogy a Csallóköz talajának legfelső rétege, a termőtalaj alig fél méter vastagságú. Alatta szomjas kavicsréteg, ráadásul pedig a napfényintenzitós az egész országot tekintve itt, a Csallóközben a legnagyobb.- A hatvanas évek elejére konszolidálódott mezőgazdaság az extenziv fejlődési szakasz befejeztével áttért az intenzív fejlesztésre, s ezzel tulajdonképpen elkezdődött a mór ipari jellegű mezőgazdasági termelés. Ez meghatározó fordulat volt. — Ezzel vette kezdetét a felgyorsult műszaki-tudományos fejlődés a biológia, a kémia, a szervezés, az irányítás, a pszichológia, a szociológia területén. Új üzemszervezési terveket, modern gazdaságszervezési elveket kezdtünk megvalósítani. Ennek a folyamatnak vált szerves részévé a me- Végül egy személyes kérdés: miniszteri kinevezésekor könnyű volt-e elszakadni az ön második szülőföldjének tekinthető Csallóköztől, a dunaszerdahelyi járástól? — Könnyű volt, mert nem szakadtam el. Ha el kellett volna szakadnom ettől a tájtól, ezektől az emberektől, az nagyon nehéz lett volna, s bizonyára nem is sikerül. Nem szakadtam el, mert bár Bratislavában dolgozom, továbbra is Dunaszerdahelyen élek a családommal együtt. Itt telt el eddigi életem fele. Alkotó, emberi munkában, emberi közösségben. Egy végtelenül megszeretett tájon, olyan emberek népes közösségében, akikkel lehetett, lehet építeni a szocializmust. Ismerek itt minden embert, minden fát, s a nap járását behunyt szemmel is tudom. — Köszönjük a beszélgetést. « Fotó: archív 3
