A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-14 / 24. szám

Következő számunk tartalmából: Dr. György István: GOMBASZOG '80 Lacza Tihamér: A KAZINCZY KLUB JUBILEUMA Kortársaink: JOZEF KOT Morvay Gábor: KÖZÉLETI NYELV­HASZNÁLATUNK Miklósi Péter: 5ZÉPSÉG ÉS HARMÓNIA Címlapunkon Keszeli Ferenc, a 24. oldalon Tóthpál Gyula felvételei A CSEMADOK Központi Bizottságának képes heti­lapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásá­ban, 893 3Ó Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszer­kesztő: Varga János. Tele­fon: 3341-34, főszerkesztő­helyettes: Ozsvald Arpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bra­tislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Külföldre szóló előfizeté­seket elintéz: PNS - Úst­redná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwal­­dovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tla­čiarne, n. p., Košice. Elő­fizetési díj egész évre 156,- Kčs. Előfizetéseket elfogad minden posta­­hivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk visz­­sza. Index: 49 211. Nyil­vántartási szóm: SÚTI 6/46. A Csallóköz nevének eredete utón kutatva több névvel - el­nevezéssel találkoztam. Őszintén bevallva az «Aranykert“ elneve­zés tetszik a legjobban. Ennek a lírai hangzású névnek mély­tartalmi jelentősége van. Köz­tudott, hogy faluhelyen minden takarékos háznak van kiskertje, melyet a ház lakói virágoskert­nek - aranykertnek becéznek. Nálunk ez az aranykert - a Csallóköz. Azt hiszem, ha más országo­kat, tájakat is bejárt, megcso­dált, de azért mindenki úgy tart­ja, hogy számára a szülőföld a legszebb. így vagyok ezzel jó­magam is, nekem is a csalló­közi róna, a Duna mente a leg­szebb. Ez a táj, ez a nép a szí­vemhez nőtt. Bárhol is jártam, a Csallóközt nem tudtam elfelej­teni. Egyszóval nem lehet meg­feledkezni azokról az emberek­ről, akik között megtanultam járni, beszélni és gondolkodni. Akármerre jártam, mindig büsz­ke voltam azokra az eredmé­nyekre, amelyeket az itt élő dol­gos nép elért, de részese voltam az ürömnek is, amikor balsikere­ket láttam. Sosem néztem a já­rások határát, mindig a Csalló­köz volt a szemem előtt. Azok­nak, akik keveset tudnak a Csal­lóközről, mindig szívesen elma­gyarázom. hogy miért méltó az Aranykert elnevezésre. A kirakat mindig olyan, ami­lyenné a kirakatrendező vará­zsolja. így van ez az egyes tá­jakkal is. Mindegyik olyan, ami­lyenné az ott élő és dolgozó emberek teszik. A Csallóközt az itt élő szorgalmas, dolgos nép varázsolta aranykertté. Énnek a népnek pedig sok megpróbálta­táson kéllett ótmennie, sok meg­aláztatást kellett megérnie. Volt itt földrengés és pusztító árvíz, de a Csallóköz népe kibírta a próbát és leküzdötte a termé­szeti csapások következményeit. A Csallóköz népének nagyon sokáig meg kellett magát aláz­nia és másokat kiszolgálnia, míg végre ura lett a saját sorsának. A Csallóközben mindig ked­velték a közmondásokat, ízes népi mondásokat: mindnek reá­lis eredete van. A sok közül csak egyetlen rigmust említek, amely ugyancsak elgondolkoz­tató. Kiskeszi, Nagyiér, Tany, Bogya, Gellér — Nincs benne kenyér. A nevezett falvak helyett más helységek is szerepelhetnének a versikében, mert hiszen a Csal­lóköz bármely más falvára jel­lemző volt, hogy „nincs benne kenyér". No de azért kivételből sem volt hiány, mert a keszi Fehérváry bárónak, a tanyi Frend malomtulajdonosnak, sok más földbirtokosnak s a papok­nak is volt kenyere — és nem csak kenyere - bőven. Minket, falusi agrárproletárok gyermekeit már az elemi iskola első osztályában megalázkodás­ra tanítottak, arra, hogy becsül­jük meg és tiszteljük a nagy­urakat, a grófokat, a földbirto­kosokat, mert azok adnak apáinknak munkát és megélhe­tést, ahogy akkor mondani szok­ták - kenyeret. Tehát az „Arany­­kert" név ébben az időben is találó volt, csak nem a cselédek, részaratók, kis- és középparasz­tok éltek belőle. Abban az idő­ben sokaknak az volt a vélemé­nye, hogy földi paradicsommá lehetne változtatni a Csallóközt. Erről álmodoztak a csallóközi földhöz ragadt emberek egészen 1948 februárjáig. Új fejezet kezdődött ekkor a Csallóköz né­pének életében is. miután 1945 tavaszán a szovjet hadsereg felszabadította az országot s a munkásosztály, a dolgozók vet­ték kezükbe a hatalmat, elűzve a nagybirtokosokat és az ipar­­bárókat, a fasizmus hazai sze­kértolóit. Az idén ünnepeljük Csehszlo­vákia szovjet hadsereg általi felszabadításának 35. évforduló­ját. Ebben az évben mérjük fel a 35 szabad év alatt elért ered­ményeket. E 35 év alatt Cseh­szlovákia népgazdasága dinami­kusan fejlődött, s a kultúra és a művelődés területén is nagy sikereket értünk el. Sohasem lá­tott mértékben emelkedett a la­kosság életszínvonala. Méltán vagyunk büszkék szo­cialista hazánk forradalmi át­alakulására, amely egész Cseh­szlovákiára jellemző, de nagyon jelentős Szlovákiában és kima­gasló éppen itt nálunk. örömmel és büszkeséggel ál­lapíthatjuk meg, hogy a lezárult hetvenes évek voltak a legered­ményesebbek hazánk forradalmi Dr. MAGYARICS VINCE az SZLKP dunaszerdahelyi ■ jr r » járási bizottságának vezető titkára, a Nemzeti Front járási bizottságának elnöke átalakulásóban, a fejlett szocia­lista társadalom építésében. Járásunk - akárcsak az egész ország — dolgozói, sikeresen bir­kóznak meg a 6. ötéves terv feladataival. Túlzás nélkül mond­hatjuk, hogy minden lépésnél láthatjuk a CSKP XV. kongresz­­szusa határozatainak megvalósí­tását. Állandóan emelkedik né­pünk életszínvonala, elmélyül kulturális és szellemi élete és napról naprd szilárdul szociális biztonsága. De a kimagasló eredmények, amelyeket az elmúlt harmincöt év folyamán az ország szocia­lista építésében elértünk, nem vezethetnek önelégültséghez. Tudjuk, hogy a CSKP XV, kong­resszusának célkitűzései még nagyobb feladatok teljesítését kívánják meg tőlünk mindany­­nyiunktól, nemcsak a kommunis­táktól, de minden szocialista hazafitól és állampolgártól. Nap­jaink követelménye a termelés hatékonyságának és munka mi­nőségének növelése minden terü­leten. E követelmény mindnyá­junkra érvényes, bárhol is dol­gozunk, az iparban, a mező­­gazdaságban, az oktatásban, más intézményekben vagy pedig kereskedelemben, tehát csakis a hatékony és jó minőségű mun­kán múlik további fejlődésünk és előrehaladásunk. Most, a virágos tavasz üde légkörében a Kis- és a Nagy- Duna által közrefogott csallóközi rónán járva, elgyönyörködhetünk a gondoson bevetett földekben, a zöldellő vetésben, a gyümöl­csösökben, ipari létesítmények­ben, dinamikusan fejlődő fal­vakban és városokban. A szo­cialista építés éveiben ilyenné, igazi aranykertté lett az egykor elmaradott Csallóköz, az itt élő emberek szorgalmas munkája nyomán. Tudjuk, biztosak va­gyunk benne, hogy a jövőben még szebb, még gazdagabb lesz. Tóthpál Gyula felvétele 2

Next

/
Thumbnails
Contents