A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-31 / 22. szám

meztetett, megfedett és kiátkozott.

Néhány év múltán rádöbbent, hogy a Művészet — mely elvont eszmékkel és hittel fűtött szövök önmagukba zárt formáival jelenik meg — nem lehet öncél, sem eredmény. Mert a művészet csupán eszköz a cél felé, s a cél valami más, valósabb és megfoghatóbb, „emberibb": minőségi változás az emberi tudatban

— lélekben, a közösségi — társadalmi — életben. Az alkotóművészet — irodalom — nem a magányos lélek vigasztaló szolgája, sem önző érvényesülésének lehetősége, hanem biztató érzés és magyarázó gondolat mások — mindenki — számára. Erő, mely élni segít. Az író pedig nem azért szellemi forradalmár, mert érvényesíti önmagát a világ ellenében, hanem mert a világra kényszeríti annak befolyásolásót, megváltoztatását célzó akaratát. S ez az akarat közösségi értelmű, nem az írót szolgálja, hanem a népközösséget, ebben rejlik az írói égés

— alkotás — egyetemes értéke: önmaga megvalósításában égéi, de — tudja vagy nem — másoknak világít. Hazántk — Európa: a tételt már a szocialista Fábry fogalmazta meg. Nem a hazátlanság érzetét okarja. kelteni vele, hanem arra utal, hogy a nemzetiségi író kultúreszménye és etikai felelőssége az európaiság fogalmában egységes: Ids népet — nyelvközösséget — képvisel nagy eszmék és egyetemes összefüggések vonzásában. A program a kisszerűség és távlatnélküliség nyomasztó érzésének ellenében feszül: a nemzetiségi író is az egyetemesség részese lehet, ha elég nagy és bátor lélek ahhoz, hogy világméretekben lássa és élje mindennapjait.

A háború után sorsa mintha

erős kézzel arra 'kényszerítené Fábry Zoltánt, hogy végleges érvénnyel megélje az Irodalom közösségi értelmét és eltéphetetlenül hozzátűzze a nemzetiséghez: az ötvenes években bontakozó irodalmunk kritikusává teszi. A művészet tökélyének hívője és hirdetője kezdők, jóindulatú tudatlanok és a.karnokok írásait olvassa, értelmezi, ápolja és értékeli, hogy újra legyen nemzetiségi irodalom. Most ez a korparancs. A kor, az idő mindig Fábry Zoltán meghatározója volt, mert az idő a tettek és a felelősségvállalás közege. Azélő irodalmak létfeltétele valós tér és idő, a téré nkív ül iség és időfelettiség — a klasszikus élet lehetőségei méreten felül kitágulnák — a halottaké.

Deihát már ő is halott. Nem befolyásolhat személyes jelenlétével. Am tíz év múltán végleges érvénnyel át kell vennünk üzenetét. Sem hozzá, sem az ügyhöz nem lenne méltó nagy romantikus szavakkal halhatatlanságról, örök érvényről, klasszicitásról beszélni vele kapcsolatban, nem azért, mert nem érdemelné meg, hanem mert életében is távolították tőlünk a legendák, halála után életműve közelségét akarjuk. Az idő és gondjaink realizmust és tárgyilagosságot követelnek. Éppen az ő erkölcsi realizmusát követelik, amely a magatartás műfaja — nem a forma esztétikájáé-, s amelyben a művészi forma előfeltétel, de nem cél, nem is eszköz, csupán csak a művészi érettség és avatoftsáa előfeltétele, mert a végső cél az írói magatartásban megvalósuló, életszervező művészi program. a közösségi érdeklődés és segítőszándék kisugárzása1 és teremtő megvalósulása. Amely a nemzetiségi élét szervezője és jó társadalmi kötődések építője. Tévedés ne essék, nem „tanító"

irodalmat sugall Fábry Zoltán, sem azt, hogy az irodalom életrecepteket termeljen, szocialista tartalma alatt sem közéleti jelszavak illusztrálását érti, hiszen az ötvenes évek elején ő volt a sematikus irodalom első és kérlelhetetlen bírálója, hanem azt üzeni, hogy a műatkodás az alkotói önkifejezés tényén túl, pontosabban ezen belül kommunikatív közösségformáló érzéseket és sejtéseket tartalmazzon, olyan meghatározó szemléletbeli igazságokat és erkölcsi értékeket, melyek előbbre vihetik gondolkodásunkat, élni segítenek. Nem múlt el még Fábry Zoltán kora, világméretekben és népközösségünkben egyaránt tartósnak bizonyul, az idő most is a tettek etikáját kérdőjelezi meg leghamarabb, ha értékteleneknek vagy életelleneseknek bizonyulnak. És az elembertelenedéssel szemben még mindig az erkölcs a leghatásosabb — s talán egyedüli! — lehetséges magatartásforma. Századunk időálló művészi vívmánya az erkölcsi realizmus műfaja. Néha pedig úgy tűnik fel: az egyetemesség egyedüli lehetősége ás előfeltétele.

Fábrynál — idézzük újra! — ennek az egyetemességnek három összetevője volt: művészeteszménye, szocialista gondolkodása és népközponitúsága. Kétségtelenül állhatatos, erős egyénisége mindig ezen hármas egység vonzásában érvényesült, s egyben esztétikai erővé kovácsolódott. Ez az esztétikum-modell az ő példája nyomán kézenfekvő számunkra, gyakorlatilag járható, érvényes út.

Mert miért ír a nemzetiségi író?

Flogy így — és éppen így! — legyen egyetemes, sugallja a bronzfej a stászi temetődombon.

Foto: Bistika

— Ne félj, megépítik, hiszen szocialista kötelezettséget vállalt az építőbrigád. A munkaverseny feltételei mindenkire egyformán érvényesek.

— Akkor már csak az hiányzik - teszi hozzá mosolyogva Pšenákné —, a feketevíziek is vállaljanak kötelezettséget, hogy elhozzák a csibeszállító kocsikat. Akkor minden gondunk megoldódik. Mióta hitegetnek, hogy becsomagolva, útrakészen áll?

— Szóval ezek azok a dolgok, amelyeket a brigádgyűlésen meg szoktunk beszélni — mondja Molnárné. — S persze a személyes dolgainkat, ha műszakot kell cserélni.

— Sohasem kell közöttük igazságot tenni — mondja a részlegvezető. — összeszokott, jó kollektíva ez, mindig számítani lehet a tagjaira.

Kár, hogy a brigádvezetőt, Cingel Amáliát nem sikerült előkeríteni. Akkor belelapozhatnánk a brigádnaplóba s elmondhatnánk, mi minden történt az alapítás óta.

— Színházba, kirándulásra,

üdülésre is együtt járunk — mondja Oldŕiška asszony -, de ez csak olyan mellékes dolog. A lényeg az, hogy itt a munkahelyen minden rendben legyen. A terv túlteljesítése a célunk - akkor prémiumot kapunk. Óránként ellenőrizzük a gépelt hőmérsékletét és a levegő páratartalmát, s ha emellett még marad időnk, akkor rendet teszünk itt a munkahelyen, és szépítjük a környezetet. Az energiatakarékosság és a terv túlteljesítése mellett ez a kötelezettségvállalásunk harmadik pontja. Most ültettünk tujafákat és csipkebokrokat az udvaron.

A munkában kovácsolódik öszsze egy-egy dolgozói kollektíva. A közös érdek — a termelés növelése — így tükröződik egy asszonybrigád hétköznapjaiban. Közben talán észre sem veszik, hogy ők maguk is változnak, igényesebbek lesznek önmagukkal és a közösség többi tagjával szemben.

FISTER MAGDA

Prandl Sándor felvételei

minden igyekezetünk, veszteséges a termelés, ha a tojások nem fiasak. Régi, összeszokott kollektíva a miénk. Elvégzi mindenki a munkát rendesen s egymást is ellenőrizzük.- Erre az alapra építve s a még jobb eredmények elérése céljából alakítottuk a szocialista brigádot — magyarázza Oldŕiška Poništová. — Már régebben is latolgattuk a megalakítását, de csak az egyesülés után került rá sor. Előbb a feltételeket kellett kialakítani, s csak azután lehetett létrehozni a brigádot.- Igen, mert azelőtt szezonjellegű volt a keltetés -mondja Alžbeta Pšenáková -, kevesebb géppel dolgoztunk.- A tojástermelés nem volt kifizetődő. Gazdaságosabb a tyúkok tartása, ha naposcsibét értékesítünk. A saját tyúkállományunk viszont ma már nem képes folyamatosan ellátni a gépeket tojással. Közben az egész dohányszárítót keltetővé alakítottuk. Százhúszezer tojás melegszik egyszerre az előkeltetőben, illetve a bújtatóban. A feketevízi (Čierna Voda) állami gazdaság részére keltetünk. Ők adják a tojást is — mondja Kovačic Pál.- Heti két alkalommal kelnek

a csibék, kétszer rakunk be friss tojást — mondja Molnár Borbála. — Amikor felmelegszik a gép, fertőtlenítjük a keltető rácsokat. A kilencedik napon átvilágítjuk a tojásokat, s amelyik nem fias, azt kidobjuk.

— Ez bizony nagy munka — szól ismét Kušnierikné —, nappal nem végezhetjük, nincs sötétítő rács az ablakon. Egy egész éjszakát lefoglal. Jól jönne már egy újítás. Szóltunk is a villanyszerelőnek, elmagyaráztuk, hogyan kellene elkészíteni azt az állványt, amellyel egyszerre átvilágíthatnánk az egész keltető rácsot, de hát...

— örüljünk, ha a mosdó elkészül ebben az évben — mondja Emília asszony —, hisz mennyit kértük azt is.

Emília Ondrušeková a bűbájos „fotóalanyokkal”

13