A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-24 / 21. szám
CSEREPEK BOURGEOIS ABBÉ TÉVEDÉSE A tudományt néha a jószándék vezeti tévútra. Állításomat számtalan példával alátámaszthatnám, most azonban elégedjünk meg egyetlen, talán nem éppen közismert, de igen tanulságos esettel. Valamikor a múlt század hatvanas éveiben a pontlevoy-i szeminárium igazgatója, egy bizonyos Bourgeois abbé — aki szabad idejében nem éppen isten szolgájához méltó szenvedélynek: a geológiának és az őslénytannak hódolt — szenzációs bejelentéssel lepte meg a geológusokat és a régészeket egyaránt: St. Prést és Thenay környékén, földtörténeti harmadkori rétegekben olyan kezdetleges, kovakőből pattintott szerszámokat talált, amelyeket minden bizonnyal emberek készítettek. Az abbé közlése mindenekelőtt azért volt meghökkentő, mert addig úgy hitték, hogy az ember jóval később, a földtörténeti negyedkorban jelent meg a földön, s most íme, felbukkan egy halom emberi beavatkozás nyomát viselő tárgy a harmadkori rétegekből. Igaz, emberi csontot egyet sem találtak a közelben, de hát ez, ha jól meggondoljuk, érthető is: olyan régen volt az már, amikor ezeket a primitív szerszámokat csinálták, talán tízmillió esztendő is eltelt azóta, még szép, hogy a tárgyak megmaradtak. A teljesség kedvéért el kell mondani, hogy nem mindenki osztotta Bourgeois abbé véleményét, de a kételkedőket az újabb és újabb leletek fokozatosan megRégi mesterségek KOSÁRFONÁS Nálunk, Nagytúron (Veľké Túrovce) még van. egy idős ember a 75 éves Báli Pál, aki az ősi kosárfonó mesterséget űzi. A múltban a kosárfonás a megélhetés egyik forrását jelentette (főleg a téli időszakban), míg ma ezt mór részben kedvtelésből és szórakozásból végzi. Báli Pál tizenkétgyermekes családból származik. Ipolyviskén (Vyškovce) már 12 éves korában megismerkedett a kosárfonással, amit kezdetben csak odahaza végzett, míg később mint serdülő ifjú a faluhoz tartozó Újmajorban az oroszkai cukorgyár egyik részvényesének, Brüngli főintéző birtokán folytatott. Itt évente 700-800 kosarat kellett készíteni a gazdaság részére.- A kosárfonás sok-sok gyakorlatot és figyelmet . igényel, hogy a vesszők pontos elhelyezésével szép és tartós kosarakat tudjunk formálni — mondja. - Ehhez hozzájárul még a megfelelő fűzfavesszők beszerzése. Ennek minden évben július 20- tól augusztus 20-ig "kell megtörgyőzték az eolitok - mert időközben már nevet is kaptak ezek a tárgyak — mesterséges keletkezéséről. Az eolitok határozottan divatba jöttek. Alig akadt valamire való régész az idő tájt, aki ne kutatott volna hosszabbrövidebb ideig utánuk. S aki keres, az rendszerint talál is. A többség megelégedett az eolitokkal (még Csehországban is előkerült néhány „jellegzetes” darab), de akadtak olyanok is, akik az eolitok köré; különböző, igen tetszetős elméleteket kreáltak. így például egy Rames nevezetű amatőr geológus, aki Aurillac-ban volt patikus, határozottan állította, hogy az eolitokat egy tipikus harmadkori emberszabású majom, az ún. Anthropithecus Ramesi gyártotta. Ez igen meggyőzően hangzott (annak ellenére, hogy Darwin tanítása akkoriban még nem aratott osztatlan sikert), csupán egy apróság zavarta — mint mondottam volt — a derék tudósok álmát, nevezetesen, hogy ennek az ügyes-kezű őslénynek egyetlen porcikáját sem találták meg. Amint később bebizonyosodott, hasztalan is keresték. Több mint harminc éven ót folyt a vita a szakemberek körében az eolitokról, s bár ennyi idő alatt óriási mennyiséget sikerült belőlük felhalmozni Európa különböző múzeumaiban — mind többen fordultak szembe Bourgeois abbéval és fanatikus híveivel. Furcsamód, az eolitokat épp az tette gyanússá, hogy annyi volt belőlük. Mintha a harmadkori ember egyebet sem csinált volfta, csak kovaköveket pattintgatott volna ... Az eolitok hívei számára az 1905-ös esztendő végzetesnek bizonyult: ebben az évben ugyanis három francia régész (Cartailhac, Boule és Breuil) elhatározta, hogy megismerkedik a mantesi cementgyárral. Mint ahogy alighanem az olvasó is sejti már, nem véletlenül esett a választás éppen a cementgyárra. A cement egyik legfontosabb alapanyaga, a mészkő ugyanis viszonylag sok kovakövet is tartalmaz; ezt el kell távolítani belőle, mert rontaná a végtermék minőségét. A mészkövet centrifúgálással szabadítják meg a kovakőtől, amely a művelet során hozzó-hozzácsapódik a tartály falához. A három régész megvizsgálta a tartály alján összegyűlt törmeléket, és elégedetten vette tudomásul, hogy jobbára szebbnél-szebb eolitokból áll. Ezzel beigazolódott régi sejtésük: az eolitok nem az emberi kéz nyomán, hanem a természetben lejátszódó sokféle folyamat hatására jöttek létre, tehát természetes képződmények. Az ember joggal eltűnődik Bourgeois abbé magatartásán; vajon tudta-e a jámbor atya, hogy tévutakon jár? Azt hiszem még csak nem is sejtette. Mert különben aligha kockáztatta volna egyházi karrierjét effajta eretnek gondolatok terjesztésével. Tévedése ellenére is kétségtelen érdeme, hogy komolyan vette Charles Darwin tanítását; ezt még akkor is el kell mondani róla. ha a régészet története szemszögéből nézve munkássága kínos epizódnak tekinthető. Az ember azt hinné, napjainkban már elképzelhetetlen az ilyen melléfogás. Pedig nem is kell messzire menni, körünkben is divatozik egy rokonszenvesnek látszó, de sajnos eleve téves elmélet a sumér-magyar rokonságról. Ennek a már-már tanítássá terebélyesedett elképzelésnek igen szép számban akadnak harcias hívei, akik jobb ügyhöz méltó buzgalommal bizonygatják a magukét, s jellegzetes ismertető jelük, hogy nem lehet őket meggyőzni, .lószándékukban egy pillanatig sem kételkedem (legföljebb szakmai ismereteikben), s ezért is sajnálom, hogy előbb-utóbb Bourgeois abbé és társai sorsára jutnak. MONTAIGNE A TORONYBAN „Se békében, se háborúban nem utazom könyvek nélkül. Mégis napok, sőt hónapok is eltelnek, hogy nem nyúlok hozzájuk: majd azután, mondom, vagy holnap, vagy ha kedvem tartja. Közben múlik, szalad az idő, nem bánom. Elmondhatatlan, mekkora nyugalmat és békét merítek abból, hogy mellettem vannak, és a kellő időben örömet lelhetek bennük, és ha arra gondolok, hogy mennyire segítik egész életemet. Jobb útravalót nem is találtam ezen a földi utazáson, és szívből sajnálom azokat az értelmes embereket, akik híjával vannak.” így áradozik egy délfranciaországi nemes úr a XVI. század vége felé könyveiről, s az ember hajlamos azt hinni, milyen boldog lehet az az ország, ahol egy vidéki kúria gazdája is ilyen mély bölcsességgel van megáldva. Ne essünk azonban túlzásba! A derék bordeaux-i polgármester nem mindennapi ember, a hálás utókor majd egy új irodalmi műfaj, az esszé megteremtőjének fogja kikiáltani - bár tegyük hozzá, hogy ő effajta babérokra sohasem pályázott. „Ez itt egy őszinte könyv, olvasó - írja az Esszék bevezetőjében -. Mindjárt elöljáróban figyelmeztet, hogy másmilyen célom nem volt vele, csakis otthoni és magánfajta. (...) Hozzátartozóim és barátaim személyes, használatára szántam, hogy ha majd elveszítettek (aminek nemsokára meg szervezete 1978-ban részt vett nyugat-szlovákiai Kerületi Népművelési Intézet által évről évre Myjaván megrendezett folklórünnepségen, ahol először mutatták be kiállításon Báli Pál legújabb típusú kosarainak, demizsonfonatainak kb. 15 fajtáját. Nagy tetszést keltettek a különböző formájú bevásárlókosarak, szakajtók, kenyér- és tojástartó kosarak, gyümölcsös és ruháskosarak, mustszűrő kosarak, valamint a csecsemők hordásához való Mózes-kosár. Nagy érdeklődést mutattak a szebbnél szebb és igen praktikus kosarak iránt a folklórfesztiválon szereplő hazai és külföldi - szovjet, lengyel, NDK-beli, magyarországi — együttesek, s a rendezőség is magasra értékelte az ötletet, hogy a nagytúriak bemutatták ezt a folklórhagyományt. A CSEMADOK nagytúri helyi szervezetének 28-tagú Hont folklórcsoportja a sikeren felbuzdulva úgy döntött, hogy a Kosárfonás kézi mestersége címen 8 jelenetből álló műsorszámot állít össze. Ezzel tavaly eredményesen szerepeltek a Vili. Honti ünnepségeken Ipolyságon (Šahy), a CSEMADOK Daloló kell lennie), fellelhessék benne természetem és kedélyem egynémely vonásait, és ezáltal teljesebb és élénkebb legyen a rólam való ismeretük.“ Nem kétséges, hogy a hozzátartozók és a barátok is olvasták a könyvet, de vajon egy ilyen művelt és vilóglátott elme ne tudta volna munkájának valódi értékét, beérte volna egy ilyen szerény olvasóközönséggel? Aligha hihetem. Már csak azért sem, mert akkor mi szükség volt ama nevezetes périgordi kastélytorony részletes leírására? A hozzátartozók és a barátok úgy is nagyon jól tudták, hol és milyen környezetben dolgozik Montaigne, őket aligha érdekelte a szobák és a kamrácskák mérete, az ablakok és ajtók elhelyezése és száma; sőt az a gyanúm, hogy őket vajmi kevés dolog érdekelhette Montaigne gondolataival kapcsolatban, s ennek talán a mester is örült, mert így nyugodtan és lelkiismeretfurdalás nélkül félrevonulhatott a zajos-lármás háznép elől. „Itt van az én székhelyem. Próbálom is osztatlan egyeduralmam alatt tartani és ezt az egy zugot mentesíteni mindenféle közösségtől, akár hitvesi, akár gyermeki, akár polgári, örült, mert így nyugodtan és lel- Mindenhol másutt csak névleges a hatalmam: valójában meg kell osztani másokkal. Azt mondom, szerencsétlen, aki a maga házában nem talál helyet egymagának, ahol egymaga tart udvart, ahol elrejtőzhetik!" Nem lehetünk eléggé hálásak annak az építésznek, aki azt a kis tornyot odatervezte, benne azzal a tizenhat lépésnyi átmérőjű, huzatos szobácskával. Ha nincs az a torony, ha nincs az a szoba, ha talán szegényebbek lennénk egy nagyon fontos, halhatatlan művel - amely 400 évvel ezelőtt, 1580-ban jelent meg először. LACZA TIHAMÉR Ipolyvölgye járási rendezvényén Ipolyszakállason (Ipeľský Sokolec), a palásti körzeti vadászbálon is a helyi szervezet megalakulásának 30. évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepélyen. A közönség rengeteg tapssal jutalmazta az egyes jelenetek szereplőit. Különösen nagy tetszést keltett az a múltból felidézett jelenet, amikor a lakodalomba induló házaspár ajándékot (buktit, örömkalácsot) visz, vagy az ifjú házaspár kosárban viszi a mezőre gyermekét. Báli Pál demizsonfonatok készítéséhez újabban már műanyagot is használ. Készít továbbá fonott kertibútort, virágcseréptartókat, gyermekágyakat. Fon zöld vesszőből szénahordó és szecskáskosarakat, lúd- és tyúkkasokat, kocsikasokat, apró baromfit letakaró kasokat, ún. puplikokat, halászok számára borítókosarakat és varsákat, s egyéb célokra használt gömbölyű kosarakat különböző nagyságban. Az utóbbiak már kevésbé keresettek, mivel a, gazdálkodás módja századunk utolsó negyedében alapjaiban - megváltozott, és így fokozatosan teljesen kiszorulnak a használatból. TÓTH GÉZA ténnie. Az Ipoly és a Korpona patak környékén levő füzesekből szerzem be a vasszőt, nyomban lehámozom, megszárítom és elteszem télre. Feldolgozás előtt a vesszőket főzni vagy alaposan párolni kell, hogy ne törjenek a fonásnál. A zöldre hagyott vesszőket hámozatlan állapotban kell elraktározni, de kint is lehet hagyni a szabadban, hogy érje az őszi és téli csapadék. A fonást szeptemberben kezdjük, és a következő év márciusában van vége az idénynek. A húszas évek elején Báli Pál tagja lett a Kommunista Ifjúmunkás szervezetnek. 1938 után is aktív pártmunkát végzett, s a pártsajtó terjesztéséért, propogációs és agitációs rrynkákért több ízben letartóztatták és bebörtönözték. Volt vizsgálati fogságban Budapesten, Ipolyságon és Komáromban. Itt is kosárfonást végzett más rabokkal. A CSEMADOK nagytúri helyi 15
