A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-24 / 21. szám

Egyenlítő országa 1. TŰZHÁNYÓK ÉS INDIÁNOK Aki kedveli az egzotikumot, utazzék Dél-Amerikába, az Egyenlítő (spanyolul - Ecuador) mentén fekvő országba, Ecua­dorba. Persze, könnyű ezt mon­dani. de nehezebb megvalósí­tani. Nekünk, egy háromtagú csoportnak, mindenesetre sike­rült. Azzal a feladattal utaztunk ebbe az érdekes országba, hogy vizsgáljuk meg a csehszlovák­ecuadori tudományos együttmű­ködés lehetőségeit, másszuk meg az ország két legmagasabb csú­csát, s amennyire azt egyhóna­pos tartózkodásunk lehetővé te­szi, ismerkedjünk meg Ecuador természeti szépségeivel, érdekes­ségeivel, történelmi emlékeivel és lakóinak életével, társadalmi sajátosságaival. Ecuador Kolumbia és Peru között, a Csendes-óceán part­ján, az Egyenlítő két oldalán fekszik. Területe 270 670 km2, te­hát több mint kétszer nagyobb Csehszlovákiánál. Mintegy hét­millió főnyi lakosságának 41 százaléka mesztic, 39 százaléka indián, 10 százaléka fehér és kreol, további 10 százaléka né­ger, mulatt és zambó. Az ország területe három, fi­­ziográfiailag egymástól eltérő vidékre tagolódik. A parti sík­ság átlagosan 120 km széles. A hegyvidéket, a Sierrát az Andok észak-déli irányú kettős lánco­lata és a közöttük vonuló hosz­­szanti völgy átlag 35 km széles és 2500 m magas fennsíkjai al­kotják. Mindkét hegygerincből magas vulkáni kúpok emelked­nek az örök hó régiójába. Kö­zülük a 6267 m magas Chimbo­razo (Csimborasszó), ez a ki­aludt vulkán, Ecuador legmaga­sabb csúcsa. Az Andoktól ke­letre fekvő országrész (Oriente) az Amazonas-medence folytatá­sa. /\ nagy magasságok módo­sítják a forróövi éghajlatot, úgy­hogy Ecuador területén a Föld­nek csaknem minden éghajlati övezete megtalálható. Az ala­csony, mocsaras parti síkságon és a keleti lapályokon az éghaj­lat s a mély folyóvölgyekben forró, nedves és egészségtelen, meglehetős szélsőségekkel; a magas fennsíkokon állandó a tavasz, feltűnően egyenletes hő­mérséklettel. Ezért itt él a la­kosság 60 százaléka. A keleti lapályokat trópusi őserdők borítják. Az esőzés itt csaknem állandó, sok a kisebb­­nagyobb folyó; ezek az Amazo­­nasba, illetve mellékfolyóiba öm­­lenek. A lakosság itt gyér. A nehe­zen hozzáférhető, párás, nedves, egészségtelen őserdőkben még törzsi közösségekben élő indiá­nok száma ismeretlen. Érdekes állomás volt az ecua­dori dzsungelekbe vezető utun­kon Mishuavali, a Napo folyó partján épült kisebb település. Találkoztunk itt indiánokkal, akik már megszokták a nyakukban fényképezőgépekkel szaladgáló és szerény kunyhóikat megbá­muló furcsa idegeneket. Megta­nulták, hogy el lehet adni ne­kik primitív fafaragásaikat, hasz­nálati tárgyaikat, s felajánlják nekik egyszerű csónakjaikat, hogy mélyebben behatolhassa­nak a dzsungelbe. Mivel innen csak a Napo zavaros vizén le­het folytatni tovább kelet felé az utat. Mintegy száz kilométerre északra magunk is meggyőződ­hettünk róla, milyen váratlan akadály tornyosulhat az ember elé, ha csónakon próbál beljebb haladni az őserdőbe. A Napo mellékfolyójának, a Kolumbia A Hét számára írta: PETER MARI0T felé a határt alkotó Rio Cocá­nak a partján haladtunk felfe­lé. A poros, köves úton 20 kilo­méteres „sebességgel" utazva majd kirázta a gépkocsi a lel­künket. De kárpótolt ezért a buja vegetáció csodálatos lát­ványa. Csak a folyómenti kis te­lepülések környékén adott he­lyet az őserdő a tea-, kakaó­vagy banónültetvényeknek. Bae­­sa városkánál bekanyarodtunk az őserdőbe. Éktelen madárri­­koltozás kísért utunkon. Láttunk parányi kolibriket és pompás papagájokat, majmokat, pekari­­kat és kondorkeselyűket, minden­féle hüllőket, de mint megtud­tuk, a jaguár is honos itt. Erre a területre is elsőként geológu­sok hatoltak be, hogy olaj után kutassanak. Találtak is. így épült meg azután az őserdőben ez az út is, amelyen eljutottunk a ter­mészet egy igazi csodájához, a San Rafael vízeséshez. A Coca folyó itt egy sziklateraszon 8 méterre szűkül össze, s vize óriá­si dübörgéssel több mint 60 mé­tert zuhan alá a mélybe. Euró­pában egy ilyen látványosság naponta turisták százait vonza­­ná. Itt azonban magunk álltunk és gyönyörködünk a természet csodálatos színjátékában. Az Andok kettős vonulata ál­tal közrezárt, medencékre osz­tott fennsík, az Altipláno 2200 — 2700 m magasságban fekszik, mintegy 150 km-re a Csendes-ÉS i ß V » J ■ tv »a W ] í • . jp tf * V *1 a 1 B Sj ä ' V w ä, r.

Next

/
Thumbnails
Contents