A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-19 / 3. szám

Kővetkező számunk tartalmából:

Miklósi Péter interjúja Mikus Imre kulturális miniszterhelyettessel

Pavel Haško: BUČINA

Zs. Nagy Lajos: KÜLDETÉS

Macs József:

KITŰNŐRE

VIZSGÁZTAK

Kortársaink: SZABÓ MAGDA

Dusek Imre:

A „GRÚZIÁVAL“ A FÖLDKÖZITENGEREN

Címlapunkon M. Vančo, a 24. oldaícn V. Bilský felvétele

A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 3ó Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztőhelyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Petemé. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk viszsza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SUTI 6/46.

MÉRT JÓ

MIKLÓSI PÉTER

KENYÉR?

Alig néhány nopja, hogy az újesztendő napját vidáman és gyöngyöző pezsgővel köszöntöttük.

Rohanó, a múltat kevéssé becsülő korunkban azonban ma is vannak még — főként vidéken — olyan házak, ahol az új év kezdetét nemcsak az italok italával, hanem régies szokás szerint kenyérszegéssel is megünneplik.

Mert a kenyér ősi szimbólum. És a hajdanvolt idők óta mindmáig a jóllakottság, a létbiztonság, a munka jelképe.

... Ozirisz, a folyó és Izisz, a föld egybekelt s e gyönyörű nász gyümölcse Horusz, a termékenység — igy hitték a Nílus termést hozó áradását lakomával, tánccal, imával köszöntő egyiptomiak. Kinában minden évben megünnepelték a magvetést: a

császár parasztruhába öltözött és ő szántotta föl az első barázdát. Rómában a mezei munkák befejezésének ünnepre, a Saturnália egy hétig tartott. Ilyenkor a rabszolgák uruk asztalához ülhettek. Felénk, a Duna mentén szerényebb ünnepség: a kaláka dívott. A gazda összehívta a falu fiatalságát, aztán másnap hajnalban learatták az egész termést. Délutánra pedig cigányt fogadott, bort hozatott s kalákabált rendezett.

De nemcsak vidám aratóbálok emlékét őrzi múltunk, hanem nyelvünkben napjainkig élénken él a kenyér szónak számos egyéb jelképes értelme is. Nézzük csak: kenyeret keres; keserű, nehéz, sovány kenyér; elveszti kenyerét: megvonja szójától a kenyeret; külön kenyérre megy; kenyértörésre kerül a dolog; kenyere javát megette. Vagypedig: úgy kell, akár egy falat kenyér; lekenyerezték; olyan mint egy falat kenyér; kenyéren meg vizen él; kenyere a hazudozás; kenyérre lehetne kenői.

A kenyeret a nép régen imába, újabban, századunk bérharcaiban, kemény jelszóba foglalta: „Munkát, kenyeret!"

És az öregek a kenyérlisztté

őrlendő búzát sokhelyütt ma is még „élet"-nek mondják.

Hazánk a viszonylag nagy kenyérfogyasztású országok sorába tartozik. Például 1979 első félévében csupán a nyugat-szlovákiai kerületben (a fővárost és a Bratislava-vidéki járást leszámítva!) kereken 50 ezer tonna kenyér fogyott, egy-egy lakos mintegy harminckét kilogrammot evett meg. Lehet, hogy ez első pillanatra nem tűnik soknak, de más, iparilag fejlett országok átlagához viszonyítva bizony tetemes mennyiség. És hadd tegyem rögtön hozzá: ezt az arányt annak ellenére értük el, hogy évről évre csökken a kenyérfogyasztás. Nem mintha leszoktunk volna az illatos és ropogós pékáruról, ellenkezőleg a dolog nyitja abban van, hogy egyre növekszik a kereslet a péksütemény iránt. Szlovákia fent említett területén, ugyancsak a tavalyi esztendő első felében, egy

2