A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-24 / 21. szám
rokkant gyermekek budapesti intézete értékes ajándékot kapott az ifjúsági szervezettől - egy autóbuszt, amelyen hidraulikus emelő segíti felícienseket „Két keréken Amerika leggyorsabb leánya" - mondják Gina Bovaird kisasszonyról, aki Angliába utazott, hogy részt vegyen néhány motorkerékpárversenyen. Természetesen férli mezőnyben, hogy bizonyítsa: ä sem lassúbb náluk. Tricia Evers-Swindell walesi festőnő szakított a hagyományos vászonnal. A művésznőnek bogaras ötlete támadt: ezután csak pókhálóra hajlandó festeni. A kísérlet bevált, s a képkeretre telepített pókok szorgalmasan szövögetik a különleges festövásznat. így most már semmi akadálya, hogy a művésznő pókhálón valósítsa meg tájképeit. Bostonban kigyulladt egy lakóház. Emberáldozat szerencsére nem volt, csupán Lynn Bradley asszonyság macskája ájult el a sűrű füsttől. Az angolok nagy állatbarátok, még ha egyenruhát viselnek is: a tűzoltó oxigénnel térítette magához a kedvenc cirmost. NAGY LAJOS: QERUZASOROK Tolva jféltö Szegény tolvaj! Kétszeresen is szegény; először: nem telik neki egy egyszerű biciklire, másodszor: ezzel a biciklilopással a balsorsot, a végzetet szabadította magára. Már az a mód is, ahogy szerény gaztettét elkövette, részvétet kelt az emberben. Valószínűleg már délután kiszemelte magának a biciklit, ide volt támasztva az ajtónk elé, a kerítéshez. Világos nappal azonban nem merte elemelni, noha itthon sem voltunk, ehhez úgy látszik túl gyáva. Este aztán betoltam a kerékpárt az udvaron lévő szenesbódéba, meg ne ázzon, ha esetleg esni fog az eső. Képzeljük el a szegény tolvajt, amint lesben áll az éji homályban Arra vár, hogy szobámban kialudjon a fény. Azt már nyilván megfigyelte, hogy a kapu nincs kulcsra zárva. Eddig nem zártam kulcsra a kaput, egyrészt mert nem hittem abban, hogy tolvajok settenkednek a házam körül, hiszen a tizenöt év alatt, amióta itt lakom, még egyszer sem „tiszteltek meg", másrészt a kapuzór olyan rozsdás, hogy attól féltem, ha egyszer kulcsrazárom, nem tudom kinyitni. Szegény tolvaj tehát már csak arra várt, hogy lefeküdjek és eloltsam a villanyt. Én azonban éjjel egy órakor egy heves sakkpartit játszottam a fiammal, amit csak fél kettőkor veszítettem el, s még ezután is legalább egy félórán át elemezgettem a vesztett játszmát. A kudarc felidegesített, elaludni nem tudtam, olvasáshoz sem volt kedvem, fél háromkor bevettem egy altatót. Az altató lassan hatott, pontosan háromkor oltottam el a lámpát. Szegény tolvaj csak éjjel három óra után láthatott az akcióhoz, addig alaposan átfázhatott a koratavaszi éjben. A biciklilopást reggel hatkor fedeztem fel. Ekkor indultam a vonathoz, s mivel kapunk tárva-nyitva volt, benéztem a szenesbódéba, ahol is a biciklinek csak hűlt helyét találtam. Azóta nem láttam a csaknem húsz éves, öreg kerékpárt. Nem is láthattam, hiszen szegény tolvaj alaposan megnáthásodhatott, lehet, hogy még most is lázasan fekszik otthon, ha viszont már felgyógyult, akkor meg valószínűleg átfestette a biciklit, fel ne ismerjük, ha netán találkoznánk vele. Mondtam mór, hogy szegény tolvaj kihívta a végzetet maga ellen. Ha csak arra gondolok, hogy a biciklin nincs sem első sem hátsó sárhányó, továbbá nincs rajta sem lámpa, sem stoplámpa, sem csengő, következésképpen, ha a tolvaj este vagy éjszaka használná, az első forgalmista rendőr megbünteti őt, legkevesebb ötven koronára — tehát már ezért is sajnálatra méltó. Amit azonban előre nem sejthetett: ennek a biciklinek rosszak a fékjei, pontosabban: első fék egyáltalán nincs is rajta, a hátsó ún. kontrafék viszont rossz, alattomos, a legváratlanabb pillanatokban „megugrik", tehát ezzel a biciklivel, ha már egyszer elindultunk, jószerivel meg sem lehet állni. Jómagam már tisztában voltam a helyzettel, kizárólag csak ide jártam vele az üzletbe, s olyan lassan mentem, hogy fékezés nélkül is megállhassak, úgy, hogy a lábamat a földre tettem. Bankrablás fényes nappal Egy bandita képű férfi kemény, határozott léptekkel belép a bank épületébe. Odamegy a legközelebbi ablakhoz és vidáman kérdi:- Mondja kérem, rablás ügyében kihez fordulják?- Jobbra a harmadik ablak - válaszol szárazon a tisztviselő, és fel sem néz az előtte fekvő iratból. A bandita köszönetét mond és az említett ablakhoz megy, amely fölött a következő felírás olvasható: „Csak fegyveresek számára." Amikor odaér, észreveszi, hogy a rács mögött ülő tisztviselő egykedvűen néz ró. - Mit óhajt, mister? - Ki akarom rabolni magukat - magyarázza a bandita. - Ide gyorsan a pénzzel, mert mindjárt kezdődik az ebédszünet.- Egy óráig még jócskán van idő. Mennyit kíván?- Körülbelül 10 000 dollárra van szükségem. Kevesebbért nem érdemes kockázatot vállalni. Hiszen maga is tudja, hogy micsoda drágaság van.- Igen, igen, persze - erősíti meg a tisztviselő, aki igyekszik elkerülni a bizalmaskodást a tárgyalás során. - Feltételezem, fegyvere van?- Természetesen. A rabló átkutatja valamennyi zsebét, végül előhúz egy kicsiny pisztolyt és átnyújtja a tisztviselőnek. Az a kezébe veszi a fegyvert, figyelmesen megvizsgálja, majd visszaadja a banditának.- És azt reméli, hogy egy ilyen játékszer segítségével 10 000 dollárt kaphat tőlünk? - kérdi megvetően.- Ugyebár, a dolog úgy áll, hogy. . . hát jól van, 8000-be is beleegyezem, a legrosszabb esetben még 6000-be is. Nem szeretek visszaélni. . .- Mi sem szeretjük, ha visszaélnek a nemeslelkűségünkkel. Tekintettel fegyverének űrméretére, csupán 2000-et adhatok - jelenti ki szigorúan a tisztviselő. Eközben elővesz egy jókora papírlapot és megmutatja a banditának: • - Itt a díjszabásunk, maga is meggyőződhet róla.- Nem, nem, nem kell, ugyan kérem, hiszen így is elhiszem! Csakhát a dolog úgy áll, hogy Feketekezű Jim cimborám a napokban nem kevesebbet, mint éppen 20 000-et vitt el innen...- Persze. Dehát Jimnek legújabb mintájú géppuskája volt, így hát fölösleges összehasonlítani...- Ugyan, eszem ágában sincs összehasonlítani. Csupán minden időben voltak gazdagok és szegények - jegyzi meg elégedetlenül a rabló. - Jól van no, ám legyen, adja ide azt a 2000-et és zárjuk le az ügyet. A bandita átvette a pénzt, eltette pisztolyát és kilépett a bankból; közben elégedetlenül dünnyögött valamit az orra alá a társadalmi egyenlőtlenségről meg a kiváltságokról, amelyekkel egyesek élhetnek. A banktisztviselő pedig elkönyvelte az összeget a „tartozik" rovatba és átment a másik ablakhoz.- Mit szólsz hozzá, John? Ez a fickó egy parányi pisztollyal fenyegetett meg engem. Ha én volnék az igazgató, az ilyen alakokat be sem engedném. Csak lejáratják a bankunkat. Mit gondolsz, pajtás? Ford.: Gellert György 9
