A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-24 / 21. szám

HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK KÖNYV A mirigy esztendeje A romániai magyar irodalom nagyon sok egyedi és pótolha­tatlan irodalmi művet tud fel­mutatni. Kétségtelenül ezek kö­zé tartozik a neves romániai magyar költő, író és műfordító, Szemlér Ferenc A mirigy eszten­deje című könyve. A cím a ragály borzalmát, iszonyú megpróbáltatást, szenve­dést asszociál. A főhős, Szüle István, (eredetije Szeli József) barcasági evangélikus lelkész. A cselekmény hiteles, 18. századi történelmi forrásokra épül. Ez a prédikátor említést tesz az 1756- ban Brassót is végigpusztító pes­tisről a Trombita-Szó című köny­vében, amely a pestis ideje alatt elmondott prédikációt tartalmaz­za, s a híres brassói Teutsch nyomdában látott napvilágot. ,,Az egyházi szónoklatok nem sokat érdekeltek. Gondolataim­ban azonban egyre vissza-vissza­­tért annak a magyar értelmiségi elhivatottságú embernek alakja, akinek a Mária Terézia korabe­li Erdélyben kellett szembenéz­nie nem csupán a történelmi korszak mostohaságával, de a városát s még inkább sorstár­sait fenyegető járvány veszedel­meivel” — írja a szerző. A Barcaság a magyar etni­kum legtávolabbi csücske, köz­pontja Brassó. Itt indul Szüle István lelkész! pályafutása. Nagy botrányt ka­varva, egy szegény román lányt, Ilonát veszi el feleségül, akit később a pestis ragad el tőle. Gyermekük, István, Enyeden ta­nul, majd az orosz cár udvará­ba, Pétervórra kap meghívást. A főhős, aki a közügy érdeké­ben még fejszét is képes ragad­ni, a saját érdekében teljesen tehetetlen. Sok-sok megalázta­tás során eklézsiát eklézsia után veszt el, s így kerül végül Szé­kelypalánkára, .......oda, hol a Szászföld végződik s a Székely­föld kezdődik, mint ahogyan a száraz is a tenger partjáig tart, de azért biztosan nem lehet megállapítani, hol az egyik, mert néha a viz borítja, hol a másik, mert máskor csupa ho­mok meg föveny meg szikla az egész." A könyv a nemzetek sorskö­zösségét vallja, de ugyanakkor a kiszolgáltatott népek igazsá­gát is keresi. Végül meg kell említeni a re­gény nyelvezetét. A 18. századot megidéző archaizmusokon kívül rengeteg, számunkra ismeretlen népi eredetű fogalomra bukka­nunk. Nálunk Duba Gyula a Vajúdó parasztvilágban gyűjtöt­te össze és tette közkinccsé szü­lőfalujának kihaló tájszavait, s mintha Szemlér Ferenc is ezen munkálkodna, de természetes közvetlenséggel, irodalmi szö­vegbe ágyazva. CSIK ZOLTÁN Róbert László: Allah nevében Ezt a könyvet a szerző nem Al­lah, hanem nagyon is a saját nevében írta. Róbert László Ró­bert Lászlóról írt könyvecskét, ami a Magvető Gyorsuló idő című sorozatában aránylag gyor­san is jelent meg. Mondom, sa­ját nevében, Allah és kicsit tit­kon - de elég egyértelműen az iráni főpap, Khomeini - előtt tisztelegve: az olvasónak dicse­kedve önmaga viszontagságos, érdekes utazásáról. Szuggesz­­tív vallomás ez a kétszázegyné­­hány lap, a naplószerű feljegy­zésekben nem is annyira az irá­ni forradalmat, a főpappal való utazást és az első hetek ese­ményeit írja le, hanem azt: ho­gyan élt, mit csinált, mit nem csinált ... A fénypont ő, a szer­ző. Bár mindezekért vádolható — mint azt tették is! — önmuto­gatással, dicsekvéssel, néha-néha nagyképűséggel - én mindezt mégsem tudom felróni neki. Bár az események a szó szoros ér­telmében megrengették a vilá­got, de bizonyára ez a köny­vecske mégsem lenne annyira ér­dekes olvasmány, ha csupán ezekről a „rengésekről” szólna. Attól remek, izgalmas, „kézből lehetetlen,” hogy személyes, hogy vallomás-szerű. És telistele riport-elemekkel: interjúkkal, be­szélgetésekkel, kicsit útirajzzal, vissza-, és egyszer-kétszer előre­­pillantással. Igaz, ez utóbbitól Róbert László nagyon vonako­dik. Nem is csoda. Hiszen nem­csak a kézirat leadásának ide­jén -jó egy éve - de még most is nehéz lenne valamit nagyon­­nagyon biztosan mondani iráni ügyekben. Mellesleg az olvasó — lega­lábbis én — nem is vártam azt, hogy megmtassa szerzőnk a ki­utat, a jövőt. Sokkal inkább ér­dekelt az a valóság, amiről a hírügynökségek nem igen szól­nak: az események, amik a ku­lisszák mögött zajlottak. És ezek mellett még azt is megtudhat­juk: kicsoda valójában Khomei­ni, milyen politikai szervezetek vannak és harcolnak Iránban, érdekes fejezet szól a bazár­negyed életéről, sok szó esik az ott dolgozó magyar munká­sokról, de mindenekelőtt - mint már mondtam - Róbert László­ról, akivel mindig, mindenkor történt valami érdekes - szen­záció.-ZOLCZER­FOLYÓIRAT Látóhatár Szerkezetét tekintve némileg el­tér a többi folyóirattól. Havon­ta megjelenő válogatás a ma­gyar kulturális sajtóból. Márciu­si számát vizsgálva megállapít­ható, hogy szinte minden rova­ta kínálja magát, de mindenek­előtt a Műhely és a Tallózó emel­kedik ki a választékból. Az olvasó bizonyára hossza­san elgondolkozik a Balogh Sándor egyetemi tanárral és történeti-társadalmi valóság föl­tárására irányuló kutatásokról esik szó, kiemelve azt a tényt, hogy ezek mily mértékben járul­nak hozzá népünk történelmi tudatának alakításához. Tudva­levő, hogy a köztudatban a né­pi demokratikus korszak kezde­te a felszabaduláshoz kötődik, Balogh Sándor szerint azonban Magyarországon 1944 a korha­tár. Ezt bizonyítja „A népi de­mokrácia története" című, két éve megjelent összefoglaló mun­kája is. A professzor abból in­dul ki, hogy a politikai hata­lomban akkor következett be döntő változás, amikor megala­kult az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kor­mány, vagyis 1944-ben. Ezzel létrejött az új törvényhozó és végrehajtó hatalom, s ettől a korszaktól szükséges szerinte vizsgálni az újabb minőségi vál­tozások korszakát. Balogh Sán­dor leszögezi, hogy a publicisz­tikára rendkívüli felelősség há­rul a történeti tudat kialakítása és formálása terén, hiszen a sajtó tömeghatása összehason­líthatatlanul nagyobb, mint a történeti műveké. A folyóirat Tallózó elnevezésű rovata rövid részleteket, egy­két gondolatot közöl cikkekből, tanulmányokból, interjúkból, hogy az olvasók figyelmét felhív­ja ezekre az írásokra. Bő terje­delemben foglalkoznak Esterhá­zy Péter: Termelési regény (kis­regény) című művével. Béládi Miklós az alábbiakat állapítja meg: „Bejelenthetjük, hogy a magyar irodalomnak Új próza­írója született, s ha, miként a múlt században, kalapot nem emelhetünk is, annyit szerényen jelezhetünk, hogy manapság ezt a hírt ritkán lehet közhírré ten­ni". A folyóiratban olvashatunk az ifjúság szomatikus neveléséről, a történettudomány és a közgon­dolkodás történeti elemeiről, a szexológia fejlődéséről, a telje­­sitménypszichológiáról, biológiá­ról, gyógyszerkutatásról, iroda­lomkutatásról, prognosztikáról és képzőművészetről. Mindannyiunkat örömmel tölt el, hogy újraközlik Gál Sándor­nak a Napjainkban megjelent Kettős csend üzenete című ver­sét. A Látóhatár márciusi számát Gyarmathy Tihamér képeivel il­lusztrálták, melyeket a művész 1979 decemberi Műcsarnokbeli retrospektív kiállítása alapján válogattak. ÁBEL GÁBOR FILM Fábián Bálint találkozása Istennel Az elmúlt évben a dolgozók filmfesztiváljának műsorán ta­lálkozhattunk filmszínházainkban Fábri Zoltán: „Magyarok" című filmjével. A film vetítésével egy­­időben jutott el hozzánk a hír, mely szerint Fábri Zoltán a „Ma­gyarok" folytatásaként Balázs József újabb művét, Fábián Bá­lint találkozása Istennel című kisregényét dolgozza fel, ami a rendező saját bevallása sze­rint elsősorban „a két mű tar­talmi összetevőinek, mondaniva­lójának szoros kapcsolódása” indokolt meg. A „Magyarok” megtekintése után aztán nem akadt néző, aki ne várta volna izgatotton a folytatást, amely tulajdonképp az előzményeket dolgozta fel. Fábri átdolgozásá­nak jóvoltából ugyanis Fábián Bólint, Fábián András apjaként jelenik meg a filmvásznon, idő­ben az 1. világháború és az utána következő évek esemé­nyeihez kapcsolódva. Ennek el­lenére, tematikájában mégis odailleszthető a „Magyarok” után. Amíg ugyanis annak fó­kuszában a szerző egy kis kö­zösség életén, sorsának alaku­lásán keresztül vetíti elénk a társadalom, a magyarság prob­lémáit, létkérdéseit, addig - a „Fábián Bálint találkozása Isten­nel" leszűkítve a kört, egy sze­mély: Fábián Bálint sorsán, éle­tén keresztül mutatja be a tár­sadalom ellentmondásait. Amíg a „Magyarok" kis közösségét ezek az ellentmondások sodor­ják magukkal szinte akadály­talanul, addig Fábián Bálint már nem egyszerű passzív részt­vevő, legalábbis igyekszik nem azzá válni. Választ akar kapni saját és a körötte élő emberek életének, sorsának mindeddig megválaszolatlan kérdéseire: „Miért kell az embereknek pusz­títani egymást? Nem volt még elég a halálból, gyilkolásból? Az a baj, hogy kevés a ma­gyar? . . . stb." Ám mire számba venné sorsának, életének min­den kérdését, rájön, azokból annyi van, s olyan súlyosak, hogy földi halandó arra nem képes válaszolni. Ez szüli végső elhatározását, találkoznia kell Istennel, hogy választ kaphas­son azokra a kérdésekre, ame­lyek nem csupán saját, hanem egy egész társadalom, a nemzet sorskérdései. Fábri feldolgozá­sában ez a film is minden két­séget kizárólag mesteri alkotás, amelynek elkészülte után csak reménykedni tudunk, hogy a hazai filmszínházak vetítővász­naira is felkerül. Annál is in­kább, mert már biztos, hogy a két filmet - folytatásként - egy harmadik is követi, MOLNÁR IMRE INNEN ONNAN Karcsi, a veszprémi állatkert hat hónapos csimpánza szépen nö és jól érzi magát. Már négy és fél kiló a súlya. Már a múlt év őszétől javában működik az új cukorgyár, ame­lyet lengyel építőmunkások épí­tettek fel a magyarországi Ká­bán. A cukorgyár 235 hektáron terül el, felépítéséhez 39 hónap­ra volt szükség. ► Hamburg utcáin megjelent egy 1932-ben gyártott Hansa-Lloyd típusú teherautó. Sebessége sze­rény 12 kilométer óránként -ez­ért gyorsan ki is zárták a for­galomból, mert akadályozta a közlekedést. 8

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents