A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-17 / 20. szám

Az immár tíz esztendeje ha­lott Staudt Mihály több értelemben is sajátos alakja volt a csehszlová­kiai magyar képzőművészet hat évtized alatt felsorakozott me­zőnyének. Művészi hagyatéká­nak jelentős része igazolja, hogy a festészetére olyannyira jellemző kubista-konstruktivista látásmód korántsem holmi jobb­­hijón választott moderneskedés, nem felvett program, hanem az alkotó személyiségének még a festői szándékoktól függetlenül is kimutatható alkati tulajdon­sága. Mindezen túl tanult mes­tersége, a műasztalosság mel­lett Staudt csaknem egy életen keresztül gyakorlott restaurátor is volt, aki a művészi kifejezés kényszereit művelte; tervezett bútorokat, szőnyegmintákat, s több lakberendezési, belsőépi­­tészeti feladattal birkózott meg sikeresen. Mindez példás mó­don igazolja Staudt ama eré­nyét is, hogy a művészetnek a mindennapi élet közvetlen gya­korlatában jelenlevő szerepét nem tartalom nélkül, a kényel­mesebb megoldást választva hir­dette, hanem gyakorolta is, te­hát alázattal, odaadással szol­gálta is e vallott szemléletet mi több, jól szolgálta. Rendkívül korán, tízesztendős korában kezdett el festemi. Ez a korai gyermekkorban jelentkező és érvényesülő tehetség nem csupán családi, baráti legenda, de ma is ellenőrizhető, igazol­ható tény. hisze.ft ebből az idő­ből ma is fellelhető képek ma­radtak, sőt, a tizenegy eszten­dős Staudt egyik képe több ké­sőbb műve mellett a Szlovák Galéria gyűjteményé­ben is megtalálható. Hagyaté­kának legjelentősebb részét vi­szont a Komáromi Dunamentí Múzeumban őrzik. Festőnk ugyanis hosszú és súlyos be­tegsége idején, halála előtt úgy rendelkezett, hogy alkotásainak gazdája a szülővárosa, illetve annak múzeuma legyen. Való igaz, hogy a múzeum tisztelet­tel és alázattal őrzi, kezeli Staudt Mihály hagyatékát, de megjegyzendő, hogy most, a mű­vész halálának tizedik évfordu­lóján igazán szívesen láttunk volna náluk egy Staudt-emlék­­kiállítást, de nem tudni mi ok­ból, ez a kiállítás elmaradt. Vagy csak késik? Reméljük, hogy csak késik. Mert abban bizonyosak lehe­tünk, hogy egy immár nagyon időszerű Staudt-kiállítás nem­csak Komáromban, de Szlovákia fővárosában is izgalmas képző­­művészeti esemény lehetne. Az 1907-ben, Komáromban született Staudt sosem akart, és nem is tudott elszakadni igazán szülővárosától, mert annak fes­­tőisége, hangulatai ugyanúgy odakötötték őt, mint az a tisz­teletreméltó nosztalgia, amely sosem édeskés módon, de na­gyon is erősen, ihletett absztra­­hált valóságábrázolásban van jelen életművében. Harmos Károly komáromi szabadiskolájában kezdte tanul­ni a festészetet s ezzel párhu­zamosan a Harmos által is oly fontosnak tartott rokonművésze­teket. Mesterében nem csak ki­váló festőre, de annál is kivá­lóbb pedagógusra talált, aki le-TAVASZI SZÉL.. A -HETEDSZER W 1. A nagykürtösi járás folklórcsoportja, háttérben a nényei citerazenekarral 2. Jelenet a nyitrai járás Párta, párta című műsorából 3. Bussai (Bušince) ágykikérés a nagykürtösiek (Veľký Krtíš) műsorából 4. Jelenet a galántai járás műsorából GYÖKERES GY. FELVÉTELEI 12

Next

/
Thumbnails
Contents