A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-17 / 20. szám
A Northampton és Euston között közlekedő vonat utasai nem unatkoznak: az étkezőkocsiban kilencvenféle társasjátékkal szórakozhatnak. Így gyorsabban telik az idő, mint a táj nézésével -mondják a vasutasok. Mielőtt a sorozatgyártást megkezdenék, minden autógyár nehéz körülmények között is kipróbálja egy-egy új kocsijának prototípusát. Európában a legkeményebb próbát azoknak a járműveknek kell kiállniuk, amelyek a belgiumi Lommelben levő Ford próbapályán vizsgáznak. Kocsi legyen a kerekén, amely ezen a rázós úton óránként 50-60 kilométeres sebességgel tud haladni. A múlt század elején Bécsben Schinkel mester remekmívű laternákat készített. Az elsőben 1826-ban gyulladt ki a gázláng, egy évtizeddel később tele volt velük a város. A mesterről Schinkellaterne-nak nevezett lámpákat már régen korszerűbbek váltották fel, de most feléledt irántuk a nosztalgia, s egy gyár nagyban készíti pontos másukat. A Jelenia Góra-i Helytörténeti Múzeum tulajdonában van Lengyelország egyik leggazdagabb üveggyüjteménye. Itt készült felvételünk. Két jóbarát naponta találkozik egy londoni kocsmában. Joe Herdman nyugdíjas bányász 125 centi magas, barátja, Roy Williams viszont csaknem két méteres. Vizilóbébi született a bristoli állatkertben. Képünkön éppen négy hetes és 13,5 kilogramm súlyú. ÁCS ÚR HIVATALT VÄLLAL Ács úr alig pár éve települt át az Alföldről Mátyus-földre, ahogy mondja jó levegőt szívni. — Jó levegőt... pont a vegyikombinát mellett... Derülnek rajta az utasok. Szeret az öreg fecsegni, olyan barátkozó fajta. Már a keverék nyelvvel is könnyedén bánik. Most éppen azon töri a fejét, elszegődik karbantartónak, ahogy ő mondja, údrzsbórnak, csak még azt nem tudja pontosan hová. — Azt mondják Bratislavában - magyarosan ejti a város nevét, nyers tével és essel - többet fizetnek mint erre lefelé. A szakácsnő nagyokat bóJint. - Az bizony meglehet. De rögvest rácáfol a szüntelen hahotázó borostás munkás, valami villanyszerelő féle. — Ne higgyen Ács úr senkinek! A „hrubý" mindenhol egyforma, esetleg a „výkonnostnéval" lehet manipulálni vagy a túlórákkal. Valaki belekotyog a sötétből, de a munkás letorkolja. - Mit gondol, hol élünk? Ez nem Jugó, ahol a kenyér ára is minden utcasarkon más. Itt egységes minden és kész. — De tájékozott maga! — Azt már csak tudom, hogy mi szerint kapom a lóvét. Amihez pedig nem értünk, jobb ha nem szólunk hozzá! Az utolsó mondatra megtorpant közöttük a szó, de nem bírták sokáig. — Jobb lesz ha nem utazgat Acs úr sehová, hanem bekopog szépen a poliklinikám a prímár úrhoz és felajánlja magát. Két kezüket nyújtják egyszerre maga után. Ki bolond ma kétezren alul munkát vállalni. Legföljebb ilyen nyugdíjasok mint maga, szórakozásból. Acs közben megérdeklődte a szakácsnőtől mit jelent a výkonnostné szó. — Prémijó féle — vonta meg a vállát az asszony. — Olyan mint a gyereknek a televízió-nézés. Megilleti, de ha rosszul viseli magát, megvonhatják tőle. — Jó! — helyeslik a hasonlatot és zötyögnek rajta keveset. Jól jött ez az Ács az utazáshoz. Olyan ember ez, akit lehet heccelni, nem sértődik meg, de közben könnyen be is ugratható, gyerekesen hiszékeny. A telekkel is becsapták alaposan. A házáért borsos árat fizetett, abban a hiszemben ringatózott, hogy a kertben fóliasátrakat állít, és zöldséget termel alattuk. — Hány ezret tervezett begombolni az idén? — Arról ne beszéljünk! — legyint Ács. — De majd jövőre ekkora uborkáim teremnek, ni! — Igen, ekkorák ni! — A nevető munkás mintha utánozná, csak kissé kifejezőbben mutatja a karját. — Ne disznólkodjon, Laci! — csapott a kezére a szakácsnő. — Hát nem vette észre, hogy fél kertje szikes? — mintha Lacit magát szedték volna rá, úgy mordult. — Csak a csücske. Azon is lehet segíteni egy kis feltöltéssel. — Csak ne vályogtörmelékkel mint tavaly. Hiába orvosnő a lánya? A páciensek között nem akad valami jó bággeresre vagy traktorosra, aki meghordaná? A lányának szóljon, majd ő elintézi. Ács tétován nevet. Látszik rajta, az ötletet jónak tartja, kár, hogy eddig nem jutott eszébe. — A lánya már megtanult szlovákul Ács bácsi? — érdeklődött a szakácsnő. — Hojaj! Bárcsak én tudnék úgy! Az unokák meg nem is akarnak másképpen beszélni. — Hót magával akkor hogyan értekeznek? — Megértem mór én is, csak a nyelvem nem fordul ró. — Kenni kéne egy kicsit. — Majd jobban megy ha údrzsbár leszek és köztük forgolódok. — Tudja mit Ács úr? Adok én magának egy jó tippet. — No! Mondja hót! — Jó kényelmes foglalkozás, nem lesz tőle se zsíros, se olajos, akár nyakkendőben is elvégezheti. — Mi legyen az? — Kínálja fel a primőr úrnak, hogy mellékállásban majd maga kisimogatja a zsebébe dugdosott ötszázasokat. Egy pillanatig csend lett, aztán még erősebben mint eddig bugyogott a kacaj. — Nem jó? Ennél szebb állást el sem lehetne képzelni. Napközben kilincseket javítgatna, biztosítékokat cserélgetne, estefelé pedig fehérköpenyt öltve kivasalgatná a gyűrött papírosokat, a lódóban penészedőket megszellőztetgetné. Ha arra járunk, meglengeti eqyiketmásikat az ablakban, legalább a szagát sodorja felénk a szél. Az öreg bután vigyorgott. A fura ingerkedésre nem tudott mit mondani. Az is lehet, elképzelte magát, ahogy a gyűrött bankókat dédelqeti. — Nem kell azért a főorvoshoz járni, Ács úrnak otthon is módjában áll, ho a veje meg a lánya kipakolják a zsebeiket. Két orvos. .. biztosan van mit simítgatni utánuk. — Van, van, de mit ér az, ha elmennek — bökte ki az öreg. — Elmennek? — Aztán hová? - bukfencezett ki a kíváncsiság a szakácsnő száján. — Valahova a hegyekbe. Mit tudom én! — Hát akkor hogy akar maga kertészkedni jövőre? — Arról nem volt szó, hogy én is megyek velük. Én már aztán sehova innét. Engem már másodszor ki nem mozdít helyemből, csak az úristen. Erőltetetten nevetett és tekintetét a sötét ablak felé fordította. CSICSAY ALAJOS 9
