A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-17 / 20. szám
HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK KÖNYV Pomogáts Béla: Sorsát kereső irodalom Pomogáts Béla ma az egyik legsokoldalúbb, s ami az egyetemes magyar irodalmat illeti, minden bizonnyal a legtájékozottabb magyar irodalomkritikus. Azon túl, hogy otthonosan mozog a mai magyar irodalomban (majd minden megjelenő kiadványt elolvas és recenzál) s könyveket írt Kuncz Aladárról. Radnótiról, Déryről és a felszabadulás utáni magyar regényekről, ő ma a legjobb ismerője az erdélyi magyar irodalomnak, ugyanúgy, ahogy a jugoszláviai, a nyugati magyar irodalomnak is, s még a mi csehszlovákiai magyar literatúránkban is otthonosabban mozog. Pomogáts, ez tény, sokat termel s ennek megvan az a hátránya is (a többé-kevésbé rosszindulatú kritika el is verte ezért rajta a port), hogy termése nem mindig egyenletes színvonalú. Ám ő tudja a legjobban, mikor mi a mérce. Természetes, hogy a „Regénytükör" például ismeretterjesztő céllal keletkezett, s az is természetes, hogy a Magvető kitűnő „Elvek és utak" sorozatában megjelent „Sorsát kereső irodalom" reprezentatív írások gyűjteménye kell, hogy legyen. Egy az életút delelőjére ért esszéista-irodalomtörténészikritikusi életmű summája. Mintahogy az is. Laczkó Géza és Pap Károly, Komlós Aladár és Illyés Gyula, Ottlik Géza és Vas István, Nagy László és Juhász Ferenc s még egy tucatnyi jelentős, egy két kivételtől eltekintve kortárs magyar író portréját igyekszik megrajzolni Pomogáts velős, korrekt, egy irodalomtörténésztől okkal elvárható, józan és hűvös, impassibilité stílusban megírt tanulmányaiban. Aligha tudnánk valamennyit ismertetni, álljon itt mind helyett a legkiválóbb, az „Egy szemlélet katalógusa", Szentkuthy Miklós „Szent Orpheus breviáriuma" című „regényfolyamának" egyedülállóan remek megidézése. Németh László hajdani Tanú-beli Szentkuthy-tanulmányán s Vas István remek portréján kívül senki nem írt értőbben Szentkuthyról s főként nem erről az „irodalmunk legnagyobb vállalkozásai közé tartozó" ciklusáról, amelyet még elolvasni is tiszteletparancsoló vállalkozás, nemhogy értelmezni, sőt, másokkal is megértetni. Jelen sorok írója ott volt egy Szentkuthyt nagyrabecsülő s lépten-nyomon rá hivatkozó társaságban, ahol végül is kiderült, hogy nagy regényét, a „Prae"-t a jelenlevők egyike sem bírta végigolvasni, ki előbb, ki utóbb föladta a megerőltető küzdelmet. Pomogáts, bizonyos vagyok benne, végigolvasta az „Orpheust" s nemcsak elolvasta, meg is értette, abból legalábbis, amit ezzel kapcsolatban ír, ez egyértelműen kitetszik. S ez nem mindennapi érdem. Igaz, hogy Pomogáts sokat ír, de az is igaz, hogy mindenkiről az őt megillető terjedelemben ír: X. Y.-ról 2-3 flekknyi recenziót, Ottlikról vagy Szentkuthyról 30—40 oldalnyi tanulmányt. Ez is egyik módja, s alighanem célravezető módja a kritikusi minősítésnek. (cselényi) SZÍNHÁZ A segéd Bevezetőben le kell szögeznem, láttam már jobb alakítást is a nyitrai Andrej Bagar Színház lelkes társulatától. Valahogy nem sikerült megteremteniük a színész és néző közti elengedhetetlen kapcsolatot, s meggyőződésem, hogy a rendező is adósunk maradt. így hát a közönség nagy része kétes érzelmekkel reagált a látottakra. Ladislav Ballek műve közvetlen a második világháború után egy délszlovákiai városkában játszódik. A Besztercebánya — környéki hegyilakó felesége társaságában új életet kezd ebben a határmenti helységben. Állami támogatással hentesüzletet nyit. Fiatal segítőtársa rendkívül ügyes és kezdeményező, akit a legváltozatosabb feladatokkal meg lehet bízni. A cselekmény közben bonyolódik, a segítőtárs az üzletvezető feleségének a szeretőjévé válik. Az asszony átveszi az irányítást, s a szerény, igénytelen férj teljesen háttérbe szorul, ő lesz a segítőtárs és a szolga egy személyben. Megtapossák, megalázzák, kiűzik belőle emberi tartásának maradékát is. Roppant nehéz feladatnak bizonyult a nekünk szólót nemcsak ösztönösen, de tudatosan is magunkévá tenni az előadás folyamán. Fontos jelenetek szorultak háttérbe, s néha a néző számára megoldhatatlan konfliktusok is játszi könnyedséggel oldódtak meg. Egyáltalán nem mondható el, hogy technikailag és gondolatilag tökéletesre csiszolt mű, illetve előadás lenne a darab. Nehéz elhitetni az író részéről is, fiataloknak és időseknek egyaránt, hogy hiteles leírásról van szó. Például ami a környezetábrázolást is illeti. A szereplők közül a legkiválóbb teljesítményt Hilda Augustovióová és Dušan Lenci nyújtotta. Az utóbbi a segéd szerepében élénken és mulattatóan végezte helyzetgyakorlatait. Lenyűgöző erővel és kedvvel játszotta nem könnyű szerepét. A hentesüzlet vezetőjének szerepét Jozef Dóczy érdemes művész alakította, szerintem halványabban. A nézőtér közepén alig hallatszott hangja (egyes jelenetekben), s nemegyszer túldramatizólta szerepét. Ábel Gábor TELEVÍZIÓ Visszajelzés „A tények önmagukban tehetetlenek, ha nem akadnak emberek, akik szembe mernek nézni velük." E mondat Alexander Gelman Visszajelzés című drámájának lehetne akár mottója is. A mai szovjet dráma külföldön is egyik legismertebb képviselője, Gelman, akit elsősorban úgy tartanak számon, mint a bátor, őszinte kritikust, aki nem engedi, hogy a tények „tehetetlenek" maradjanak: szembenéz velük. Kérlelhetetlen könyörtelenséggel! Persze, magában a bátor kritika még kevés lenne ahhoz, hogy a nézők szeressék, keressék Gelman műveit. Tud ő még mást is. Tudja - és milyen kitűnően — a drámaszerkesztést, szemfülesen műveli a jellemábrázolást és nagy-nagy teret hagy a néző következtető gondolatainak, utóérzéseinek. Épít, nagy mértékben épít arra, hogy a néző együtt érez vele, megérti őt — így nem kell feltárnia minden titkok titkát. Nem magyarázkodó, nem érzelgős: tényeket állít egymással szembe és embereket, akik a tényeket „hordozzák". Nagy-nagy összecsapások az ő művei, már az első percekben ég, lángol a konfliktus, izzik a darab az utolsó percig. A Visszajelzés a karrieristákról szól. Azokról, akik számára mindennél fontosabb a saját fölemelkedésük, a saját pozíciójuk erősítése, a klikk-építés. Nemzetgazdasági érdek ide vagy oda az üzem első részlege átadásának meg kell történnie határidő előtt, mert ez valahol, valakik szemében érdemet jelenthet. És ugyan ki számolt azzal — a felajánlás megtételekor —, hogy akad egy nő, aki utánuk számol, oszt, szoroz és kivetíti papíron: az idő előtti átadás nem győzelem lesz, hanem csúfos vereség és kudarc! Hosszú az út addig, míg ezzel a ténnyel kis és nagy fórumokon szembe mernek nézni. És aztán már nem marad más, mint vállalni a kudarcot és annak következményeit. De azt is csak azért, mert most már muszáj vállalni! A Magyar Televízióban bemutatott tévéfilm — Mihályfi Imre rendezésében — is vállalta azt a nem könnyű feladatot, hogy egy ilyen remekül megkomponált darabot remekül vigyen filmre. — zolczer-FOLYÓIRAT A szlovák nemzetiség hagyományainak ápolása Magyarországon A múlt év júliusában Salgótarjánban rendezték meg az Országos Honismereti Akadémiát. Az egy hétig tartó rendezvény keretében részletesen foglalkoztak a magyarországi nemzetiségek helyzetével is. Dr. Krupa András, a TIT Békés megyei titkára, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége honismereti-néprajzi szekciójának elnöke p;. a szlovák nemzetiség hagyományáncx ápoiá sóról tartott értékes előadást. Krupa András előadását közli a Honismeret múlt évi utolsó száma. A beszámoló első részében arról olvashatunk, hogy „a ma gyár néprajztudomány kezdettől fogva figyelte és számontartotta a magyarországi nemzetiségek, köztük a szlovákok hagyományát". Ennek eredményeként már a múltban is figyelemre méltó helyismereti munkák születtek. Az újabb kutatók (Manga János, Gunda Béla) pedig már „európai összefüggésekbe ágyazták a szlovák nemzetiség néprajzát". Az előadásból továbbá meatudhattunk egyet s mást a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségéről. 1974-ben alakult meg pl. a szövetség honismereti-néprajzi szekciója, amely komoly munkát végez a szlovákság körében. A szekció legerősebb oldala a néprajzi munka, de tagjai sokat foglalkoznak az anyanyelv ápolásával és a helytörténetírással is. A Národopis Slovákov v Maďarsku c. kiadványnak pl. eddig már több kötetét jelentették meg. Munkájukat egyébként hatékonyan támogatja a nyíregyházi és a szegedi főiskola, a debreceni tudományegyetem néprajzi tanszéke. A honismereti-tTéprajzi szekció a felsoroltakon kívül rendszeresen szervezi a nyári szlovák nyelvű néprajzi-honismereti táborokat, 1976-ban pedig az Országos Honismereti Bizottsággal együtt egyhetes nemzetiségi tanfolyamot rendezett. Továbbá fokozott figyelmet fordítanak a különböző intézmények és a nemzetiségi bázismúzeumok munkájának szakszerű koordinálására. A nemzetiségi néprajzi kutatás és hagyományápolás terén komoly munkát érnek el az egyes tájmúzeumok is. A nógrádi szlovákok körében pl. a balassagyarmati Palóc Múzeum végez Zólyomi József irányításával fontos gyűjtőmunkát. Krupa András beszámolója is arról tanúskodik, hogy Maqyarországon a lenini nemzetiségi politikának megfelelően foglalkoznak a nemzetiségek kultúrájával, szellemi-néprajzi hagyományaival. Csáky Károly INNEN ONNAN A gdanski Központi Tengerészeti Múzeumban 20 egzotikus csónakot mutattak be. A csónakot a lengyel hajókon dolgozó, a világ összes tengerét bejárt tengerészek adományai. Áruszállítás az Oderán: a képen a Bielsko-Bialában gyártott Polski Fiat 126 p típusú gépkocsikat szállítják hajóval. A ketrzvni „Warmia" ruhagyár a síelők számára készült overál! gyártására szakosodott. A „Warmiák"-ban gyártott sportruházati cikkek egész Lengyelországban nagy népszerűségnek örvendenek. 8
