A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-17 / 20. szám

A CSEHADOK ÉLETÉBŐL fejlődik. Jó benyomást keltett o kis színpadok, valamint a vers- és prózamondók kerületi verse­nye. A IV. Dunamenti tavasz verseny jellegű volt, s a helye­zések pénzbeli jutalommal is jártak. A XVI. Jókai-napok mű­­sorpolitikója megfelelt a köve­telményeknek. A népművelési in­tézettel közösen országos akti­vót tartottunk az amatőr szín­játszásról. Tizennégyszer üléseztek a já­rási szakbizottságok táncalbi­zottságai. Foglalkoztak a CSE­­MADOK járási rendezvényeivel, a CSEMADOK-napokkal, a ko­reográfus-kérdéssel. a járási mé­retű iskolázásokkal stb. A Nép­művelési Intézet a gyermekcso­portvezetők számára kétéves tan­folyamot rendezett. Tavaly össze­sen 18 járási dal- és táncünne­pély megtartására került sor. A VII. Tavaszi szél... országos népdalverseny jelentősége fel­becsülhetetlen. Az énekkari moz­galom talán a legkiegyensúlyo­zottabban végzi a feladatát. Az elmúlt időszakban a szövetség kb. 60 felnőtt, ugyanennyi gyer­mek- és ifjúsági kórust tartott nyilván. A kórusokban összesen kb. 6000 dalos énekel. Az ének­karok repertoárpolitikája megfe­lelő és sokrétű. A szövetség ál­tal meghirdetett MELÓDIA '79 országos táncdalfesztiválra 120 énekes jelentkezett. Egész kó­rusmozgalmunkban a CSMTKÉ kulcsfontosságú szerepet tölt be. Szakmai tanácsokat ad, általá­nos zenei ismeretet nyújt, gya­korlati segítségben részesíti a soraiból kikerülő karvezetőket. A CSMTKÉ tagjai összesen 27 énekkart és éneklő csoportot vezetnek. A megalakulásának 15. évfordulóját ünneplő Cseh­szlovákiai Magyar Tanítók Köz­ponti Énekkara ma mór jelen­tős kultúrpolitikai tényező. A Szőt­tes néptánchagyomónyukat és népdalkincsünket ismerteti s sze­retteti meg. Tavaly, a népmű­vészeti csoport 14 járás 46 köz­ségébe látogatott el. Az 1979. évi tevékenység komplex értékelése foglalkozik még káder- és személyzeti ügyekkel a gazdasági tervvel és a költségvetés teljesítésével. Bratislavában, a Kultúra és Pihenés Parkjában, zsúfolt né­zőtér előtt került sor a Tavaszi szél. . . országos népdalverseny döntőjére. Nagy várakozás előz­te meg a CSEMADOK Központi Bizottságának ezt a rendkívül értékes, színpompás rendezvé­nyét, amely a felkészülés és a verseny egész időszakában a szereplők ezreit foglalkoztatta, állította színpadra: szólóéneke­seket és éneklő csoportokat, hangszerszólistákat, foiklórcso­­portokat és a hagyományos tánc képviselőit. Mintegy négyezren vettek részt a járási döntőkön, amelye­ken a bíráló bizottság a ver­senyzők legjobb számaiból egy­séges, az egész járásra jellem­ző szokás bemutatását javasol­ta. A kerületi döntőkbe már egységes műsorral jutottak be a járások. A témaválasztás sza­badon, de szakemberek bevo­násával történt. A cél nagyon helyesen az volt, hogy minden járás harminc-negyvenöt perces műsorban szerepeltesse szólis­táit, éneklő csoportjait, tánco­sait, népi hangszereseit. Ez az elgondolás jónak bizonyult, hi­szen folklórcsoportjainknak ed­dig nem volt megfelelő fóru­muk. A Tavaszi szél... új kon­cepciója tette lehetővé számuk­ra, hogy döntő szerephez jussa­nak az egyes járások műsorá­ban. A kerületi versenyeken (Torna, Losonc, Léva, Galánta) kerületenként egy járás illetve a nyugat-szlovákiai kerületből két járás juthatott az országos döntőbe. így a bíráló bizottság döntése alapján a kerületi ver­senyek tizenkét járásának 1440 szereplőjéből négy járás (Ga­lánta, Kassa, Nagykürtös, Nyit­­ra) 500 szereplője jutott az or­szágos döntőbe. Figyelemmel kísértük a Tava­szi szél... szép, visszhangos döntőjét, s a Kultúra és Pihenés Parkjának zsúfolásig megtelt ter­mében izgalommal vártuk a mű­sort, a nagy „összecsapás“ vég­ső eredményét, a sorrend kiala­kulását. Dr. György István a CSEMADOK KB vezető titkára nyitotta meg az országos ver­seny döntőjét. Szólt a rendez­vény jelentőségéről, hasznáról és helyéről kulturális életünk egészében, üdvözölte a Dél- Szlovákia minden részéből össze­­sereglett közönséget, amely egy­re jobban fölismeri az eredeti szokások értékét, színpadra vi­telének rendkívül jó hatását. Köszöntötte a megjelent vendé­geket, dr. Jozef Mravíkot, a Szlovák Szocialista Köztársaság kulturális miniszterhelyettesét, és Gurszki Zsuzsát, a Magyar Nép­köztársaság bratislavai főkonzu­látusának alkonzulját. Elsőként a kassai járás sze­replői mutatták be Csereháti új kenyér című műsorukat. Weiszer Eszter, Tóth Ibolya és Boda Fe­renc összeállításának mondani­valója szép, egységes egyfor­mán helyet kaptak benne szó­listák és éneklő csoportok. A narrátor is jó volt. Mezőgaz­dasági szokást láttunk megele­venedni a színpadon. Persze mór csak az emlékezetben élő szo­kást - legfontosabb kellékeivel. Például kéziőrlőt sokan az ő jó­voltukból tekinthettünk most meg közelebbről. Igen hatásos volt öt régi stílusú daluk, s az újabbak sem voltak megszokot­tak. A tiszta éneklés, a szép hang egyformán előnye volt a népes csoportnak. A Cserehóti új kenyér című műsor minden­képpen dicséri értő összeállítóit és a szereplőket. A viseletmeg­oldásban is ügyesen jártak el. A rekonstruált ruhákkal jó be­nyomást keltettek. A közönség hálásan tapsolt. A kassai járás szereplői jól indítottak, jó hangulatot terem­tettek, felkeltették az érdeklő­dést. Utánuk a nagykürtösiek következtek. Az egyszerű eszkö­zökkel bemutatott lakodalmi népszokások még élnek az Ipoly mentén, a szereplők ismerik a dalokat, élik a szokásokat. Két­részes műsorukban (éneklő cso­portok, citerások, valamint la­kodalmi szokások) sok értékeset vittek színpadra. Gyönyörköd­hettünk az ipolyvarbóiak meny­asszonybúcsúztatójóban, az ipolynyékiek gyertyástáncában és a bussaiak ógykikérésében. A nyényei citerazenekar az est fénypontja volt, maximális tel­jesítményt nyújtott. Egyedülál­lóan szép szokás az ipolyvarbói menyasszonybúcsúztató, s egye­dülállóan szép hozzá a népvi­selet. Hangulatos és eredeti voit az ipolynyékiek tánca is. A mű­sor összeállítói (Tóth Ágnes, Ág Tibor) gondos, alapos munkát végeztek, s a szereplőket sem érheti elmarasztaló szó. Szünet után a galántaiak mu­tatták be egységes műsorukat, amelyben a tánc dominóit. Mó­­rocz Károly és Pintér Ferenc jól megszerkesztették a műsort. A válogatósba sem csúszott hi­ba. Értékes anyagot vittekszín­­padra. Jó volt a kezdés (gye­rekek és a mesélő asszony), de a guzsalyas asszonyok mintha nem tudtak volna fonni. Mintha az ének és a tánc is sok lett volna. Műsoruk egészéből a ver­­bunk emelkedett ki. A szereplők érdeme, hogy amit hoztak, mu­tattak, jól illeszkedett a döntő rangos műsorának egészébe. A legtöbbet mindenki a nyit­­rai járástól várta. Mit hoz, mi­vel lepi meg közönségét ma is élő gazdag hagyományából. Zo­­bor aljai lakodalmi szokásokból láthattunk részleteket. Csöppet a tengerből, de úgy, hogy végig éreztük az egésznek a mélysé­gét, hullámzását. A Párta, pár­ta című műsor összeállítója és rendezője. Jókai Mária, kilenc zoboraljai falu lakodalmi szo­kásából válogatta össze kitűnő érzékkel, szakszerűen a legérté­kesebb részeket. Mindjárt érez­hető volt, hogy szerkesztési elve nem a betanítás, hanem a ter­mészetes énekeltetés. Minden falu énekese, éneklő csoportja a saját lakodalmi dalát éne­kelte. így minden a legtermé­szetesebb valóságában került színpadra, mesterkéltség nélkül. Mellőzte a vőfélyverseket, éne­keltette szereplőit. A viselet is lenyűgözően szép volt. Téli nagy ünneplő (télen tartották a lako­dalmakat), gyönyörű párta (a gerencséri menyasszonyé), talán az egész magyar nyelvterületen sincs párja. Jókai Mária nagyszerű anya­got válogatott össze, s a tolmá­csolás kitűnően sikerült. A Pár­ta, pártának magasan kiemel­kedő része volt a menyasszony­búcsúztató. Brath Margit és a gesztéi éneklő csoport remeklé­se. A nyitracsehi férfiak tiszta, szépen csengő éneklése is em­lékezetes marad a Hivogató­­ban. Holecz Ilona. Süttő Anna és Buday Endréné szólóéneke­sek is szép teljesítményt nyúj­tottak. A Párta, párta az egész országos döntőnek is naqyon megemelte a színvonalát. Sem­mi fölösleges, semmi mester­kéltség. tiszta forrós, ez jellem­zi tömören a zoboraljaiak gaz­­daq műsorát. A Vass Lajos Erkel-díjas ze­neszerző vezette tizenegy tagú bíráló bizottságnak nem okozott aondot az első hely kérdése. Egyöntetűen a nyitraiaknak ítél­te oda az első díjat. Ök fe­leltek meg legjobban az elvá­rás és megítélés szempontjai­nak: eredetiség, érték, szerkesz­tés, viselet, zenei tisztaság és szép előadásmód. A további sorrend: 2. Kassa, 3. Nagykür­tös, 4. Galánta. Az értékes dí­jakat dr. György István nyújtot­ta ót a nyertes csoportok ve­zetőinek. Aztán az országos döntő Vass Lajos vezényletével közös énekléssel és reggelig tartó bállal ért véget. Szereplőkön és rendezőkön kívül meg kell dicsérni még azo­kat, akik láthatatlanul is jelen voltak az országos döntő nagy­szerű műsorában, akiket nem tüntettek fel a műsorfüzetben, a tanácsadókat, néprajzosokat és betanítókat. Sokan voltak elő­készítői és megalapozói az or­szágos verseny sikerének. So­kak érdeme az értékes és iz­galmas verseny, a színvonalas döntő, a felemelő, szívünket-lel­­künket melegítő műsor. önkéntelenül is adódik a kér­dés, vajon nem okoz-e megtor­panást mozgalmunkban az a körülmény, hogy jó csoportok is kiestek a verseny során. Nos, vetélkedőkben mindig vannak továbbjutók és kiesők. Akik most nem jutottak be a kerü­leti és az országos döntőbe, azok gondosabb válogatással, alaposabb felkészüléssel a kö­vetkező országos versenyen bi­zonyíthatnak. Szerintem ebben a vetélkedőben mindenki qyőzött, győzött külön és mindannyiunk örömére hagyományainkból me­ríteni akaró és tudó munkánk, népművészeti kincsünk újbóli felmutatása. Győzött az új felfogás, és most már ebben a szellemben készüljenek csoportjaink további nemes versenyekre. MACS JÓZSEF Gyökeres Gy. felvételei 7

Next

/
Thumbnails
Contents