A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-10 / 19. szám
HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK KIÁLLÍTÁS Brogyányi Dániel fotói A kassai (Košice) fotósok klubja, a fél évtizede sikerrel működő NOVA klub, Alexej Leinik vezetésével igazán ötletes megoldást talált a fiatal és tehetséges fotósok soronkívüli bemutatására, alkotásaik népszerűsítésére. A Fotojkino Lenin utcai üzlethelyiségében MINIGALERIA elnevezéssel állandó jellegű kiállítást létesített, s ott havonta váltva egymást, bemutathatják legújabb alkotásaikat az ifjú fotósok. Legutóbb Brogyányi Dániel mutatkozott be, a város szülötte, aki egyébként Prágában tanul, a Film- és Fotóművészeti Akadémián (FAMUSE). Kilenc táblán, 30 színes és fekete-fehér felvétellel. Bemutatkozása azért említésre méltó, mert fotóivaJ azt bizonyította, hogy meglehet szabadulni a szokványos megoldásoktól. A montázs valamikor rossz ízű fotografi kus beavatkozásnak számított, mert a legtöbbször a valós pillanatból valami hiányzót mesterkedett be a képbe, de aki megnézte az ő montált képeit, meggyőződhetett arról, hogy a montázs igazi célja: képalakító tényezőket alkalmazva fotografikusan kifejezni szintetizált, összetettebb mondanivalókat. És ez sikerült is neki, mert egyetlen fotójának sem adott nevet, címet, de 'mindenki kitalálta azt a látottak alapján. Szinte mindegyik fotóján képalakító tényező az ember, vagy legalább az ember alakja, árnyéka, az emberi test mozdulatának sokatmondó, lényeget kifejező látványa. Portrékat nem állított ki, de így is tudtunkra adta: számára, számunkra minden esetben, minden helyzetben csak az ember cselekvése lehet fontos, mértékadó és döntő. Kár, hogy a kiállítás rendezői nem mellékeltek emlékkönyvet; beírtuk volna emlékeztető mondanivalónkat: Tetszett a bemutatkozás, reméljük a méltó folytatást, a cselekvő és alkotó ember nem szokványos, de sajátos, „brogyányis", egyre művészibb montázsokon is megelevenedő, gondolatokat ihlető ábrázolását. Ugyanis meggyőződésünk, hogy az ifjú fotós szándéka is ez. Hajdú András KÖNYV Sugár András: Angolai tükör A sokat járt ember sokat látott. Sugár András e vékony könyvecske szerzője sokat is járt, sokat is látott. És a látottakból ugyanannyit, olvasmányélményeivel kibővítve még többet tud át is adni az olvasónak. Nem úgy ír Angoláról, mint egy távoli ország televíziójának oda menesztett tudósítója; nem úgy, mint aki csak azért ír, hogy írjon egy könyvet; és még csak úgy sem, hogy írjon egy olvasható, érdekes, jó könyvet, hanem .. . Szeretettel I Szeretettel, tisztelettel, méltóságteljesen. Tükör elé állítja Angolát: az angolai embereket, politikusokat, forradalmárokat és ellenforradalmárokat, az oda csődülő zsoldosokat, a költő-elnököt, az azóta elhunyt Agostino Netot. A tükör, ha görbe is, ha lapítja vagy nyújtja, szélesíti vagy keskenyíti az arcokat, mindig objektív. A könyvet olvasva nem tudom elhinni, hogy nem az. Bár nem épp weekendkönyv, nem „csak” jól informáló útirajz, mégis lebilincselő, olvasmányos, érdekes és szellemes. És nem lehet figyelmen kívül hagyni a már-már roppant súlyú, fölülkerekedő tény-ismeret anyagot sem, amellyel szerzőnk rendelkezik és olvasóját kalauzolja. Tiszteletet ébresztő, hogy a szerző bár nem kezeli le az olvasót, de tudatosítja: Angola számunkra térben is, időben is annyira távoli, hogy sokszor alapvetőnek tűnő, egyszerű dolgokat mégis meg kell magyarázni. Mindez olyan mérce felállítása önmagával és az olvasóval szemben is, amit manapság a sok okoskodó útikönyv, egy-egy országot bemutató, megismertető kiadvány nélkülöz. Mert nem feltétlenül kell tudnia azt egy itthon ülő olvasónak, amit mondjuk egy országvilágot megjárt ember már szóra sem méltat. Hiszen ezeknek a könyveknek éppen az lenne a célja-feladata — példa erre az Angolai tükör — hogy új, szinte sehonnan másünnen be nem szerezhető, már-már elérhetetlen ismeretanyaggal lássa el az olvasót és ne szégyellje leírni azt sem, amit ugyan a többség már ismerhet, de a kisebb rész még nem. —zolczer— Kertész Ákos: Makra Karol Wlachovský fordításában, a Tatran könyvkiadó világirodalmi sorozatában jelent meg az idén szlovák nyelven Kertész Ákos nagysikerű regénye a „Makra", amelyet a magyar irodalomkritika az utóbbi húsz év legsikerültebb magyar epikai alkotásai között tartja számon. Sikerét elsősorban kíméletlen realizmusának, gondos társadalomelemző és bíráló hangjának köszönheti, ami nagyszerűen egyesül a regény kissé szociográfiai ízű „folyékony" elbeszélő stílusával. Nyilván ezek a tényezők is hozzájárultak ahhoz, hogy a regény már a szlovák fordítás előtt több idegen nyelvű fordításban is megjelent, többek között orosz, lengyel, japán, szerbhorvát, svéd, török és német nyelven. Karol Wlachovský a regényt Životné prehry Františka Makru (Makra Ferenc életének vereségei) címmel művészi fokú fordításban tárta a szlovák olvasók elé. Átültetése híven tükrözi viszsza a regény eredeti világát, mondanivalóját, célkitűzéseit. Karol Wlachovský jólismert, régi fordítója a magyar epikai alkotásoknak a szlovák irodalomban. Jó választását és eredményes munkáját igazolta, hogy a könyv megjelenése után rövid időn belül sikerkönyvvé vált a szlovák olvasók táborában. Molnár Imre HANGLEMEZ Magyar Gregoriánum Ismeretes, hogy a gregorián ének az egyik legfontosabb zenei stílus volt, mely az egyház, a hittérítők nyomán végighullámzott az egész keresztény világon. Ennek az egyszólamú énekmódnak a hangszeres kíséretet nélkülöző lágy dallamvezetés, a kötetlen ritmus biztosította másfél ezer éves életképességét, napjainkban pedig a — Hungaroton jóvoltából — reneszánszát. A középkori Magyarország nép- és világi zenéjéről csak közvetve — kései utóhatásuk, bel- és külföldi utalások alapján alkothatunk képet. Egyházi zenénk azonban a sok-sok elpusztult feljegyzés dacára is szinte teljességgel rekonstruálható. A kolostorok, egyházközpontok, könyv- és irattárak anyagai az énekes zene sajátos magyar vonásairól, a XV. század elejétől pedig többszólamú darabok születéséről is tájékoztatnak. Az egyetemes gregoriánvilág a stílusok sokaságát alakította ki, emellett számtalan területi, helyi változatra is osztódott. E dallamkincs magyarországi változataiból ad nagyszerű válogatást a Magyar Gregoriánum eddig megjelent 3 lemeze, mely a liturgikus év eseménysorozatának egyes kiemelkedő részeit hivatott bemutatni. A sorozat első darabja rövid időn belül elfogyott — aranylemez lett. (Bírálólag szeretném megjegyezni, hogy az elengedhetetlen, rövid magyarázó szöveg mellett, a textus magyar fordítása, értelmezése is sokat segített volna a mély tartalmi mondanivalójú énekek megértésében.) A Dobszay László és Szendrei Janka vezényelte Schola Hungarica együttes gregorián hangfelvételei méltán egészítik ki középkori kultúránk élő hagyatékát. Stubendek László TELEVÍZIÓ Németh László: A két Bolyai A „Harminc év magyar drámái" sorozatban Sarkadi és Karinthy Ferenc művei után most A két Bolyai került sorra, Németh László 1960-ban készült történelmi drámája. Nem eléggé világos, miért csak (vagy már) most s miért éppen ez, hiszen látnivaló, nem kronológiai sorrendben követik egymást a fölújítások, ám úgy tetszik, nem is mindig „minőségi logika" szerint. Hiszen Sarkadinak a Szeptembernél sokkal jobbak a kései drámái, s Németh László 45 utáni drámatermésének sem A két Bolyai a csúcsa, sokkal inkább a korábbi Széchenyi, Galilei vagy Az áruló. Dehát a tévé így határozott, lássuk hát A két Bolyai c. drámáját, húsz esztendő távlatából. Annak idején a Bolyai-téma földolgozásával Németh László kisebbfajta műfajtörténeti _ forradalmat hajtott végre a magyar irodalomban, hiszen a „Változatok egy témára" címen kiadott kötetében nemcsak dráma, esszé, naplójegyzet és vallomás formájában dolgozta fel és tette közzé a Bolyaiak témáját, hanem a színpadi változatot is két megoldásban jelentette meg, az egyik volt a most bemutatott dráma, a másik az Apai örökség. Az mindenesetre egyértelmű: a most látott, tömörebb változat a jobb, az időtállóbb, s voltaképpen igazságtalanság is elmarasztalnunk ezt a sok szempontból kitűnő drámát; nem is ezt állítottuk, legfeljebb azt, hogy a megnevezettek jobbak, már csak azért is (többek között), mert előbb íródtak, mint emez, amely Nymodon bizonyos formában megismétli csupán amazok problematikáját: a Galilei a tudós konfliktusát, a Széchenyi meg Az áruló a magyarságproblematikát. Hajdan Básti Lajos és Kálmán György emlékezetes alakításában láthattuk a drámát, most Bessenyei Ferenc és Huszti Péter kiváló játéka tette izgalmassá a felújítást. Ami Bessenyeit illeti, ez voltaképpen nem is volt meglepetés: a Bánk bántól a Fáklyaláng Kossuthjáig, Dózsától az Áruló Görgeyéig, s Brecht Galileiétől Németh László Galileiéig számtalan változatát játszotta már el a hasonló problematikával küszködő klasszikus és mai, magyar és világirodalmi Németh László-i és más szerzők teremtette drámai hősöknek. A meglepő az, hogy egy-két sablontól eltekintve soha nem ismétli magát, mindig tud valami újat is hozzátenni egy-egy új alakításához. Huszti Péter ugyancsak a tőle . megszokott színvonalon elevenítette meg az ifjabbik Bolyait, noha Kálmán György hajdani alakítását aligha tudja feledtetni, ahogy végső soron Bessenyei sem a Bástiét. (cselényi) Éva Szykulská lengyel színésznő ezúttal szovjet filmben játszik: Dosztojevszkij nagy szerelmét, Szuszlovát alakítja a „26 nap Dosztojevszkij életéből" című filmben. A párizsi Bastille téren megtartották a különleges találmányok kiállítását, amelyen nagy érdeklődést keltett a gesztenyeszedésre állítólag remekül megfelelő cipő. Hasonlít a hegymászók cipőjére, szögei felszedik a szúrós gesztenyéket, amelyeket aztán le kell róla szedni. Kézzel. Mi ebben a pláne? A lengyel gépipar ú] terméke a Star 244 SR nevű tehergépkocsi. A mezőgazdaság számára gyártják. 8
