A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-10 / 19. szám
EREDMÉNYEK. FELADATOK Beszámoló három járási konferenciáról (ttom László lelvétele) A CSEMADOK ÉLETÉBŐL TANULNI. OLVASNI... Száznegyvenhét háromtagú csapat nevezett be a CSEMADOK KB által meghirdetett Harmadvirágzás vetélkedőbe. A versenyzők többnyire diákok, gimnáziumok és szakközépiskolák tanulói. A felnőttek nem mutattak különösebb érdeklődést. A szlovákiai magyar tanulóifjúsághoz állt közelebb a versenyanyag, a csehszlovákiai magyar irodalom harminc éve, ami egészen kivonatosan is, de benne van a tananyagban. Sőt érettségi tétel is a háború utáni magyar irodalom. A diákok számára tehát nem ismeretlen a harmadvirágzás irodalma. Találkoznak a megjelent művekkel, alkotásokkal könyvtárakban és könyvesboltokban. Persze nem az utóbbi évek, hanem kerek harminc esztendő irodalmi terméséről van szó. Az áttekintés így nehezebb, bonyolultabb, sok türelmet és utánajárást igényel. A versenyanyagban feltüntetett jónéhány könyvhöz körülményes vagy lehetetlen hozzájutni. A versenyző azért nem marad magára a megismerés teljességéért folytatott küzdelmében. A CSEMADOK Központi Bizottsága terjedelmes és az egész harminc év irodalmi termését átfogó, fejlődéséljen megmutató müveket és szerzőiket megismertető sokszorosított segédanyagot jelentetett meg. A csehszlovákiai magyar irodalom harminc éve címmel, Fonod Zoltán tollából. A tanulmány amolyan kis irodalomtörténetnek is megfelel, a versenyző biztosan támaszkodhat rá, segítségével gyorsan eligazodhat a bonyolultnak látszó kérdésekben is. Ha figyelmesen végigolvassa a segédanyagot, képet alkothat magának irodalmunk háború utáni újjászületéséről, sajtónk, könyvkiadásunk, intézményeink szerepéről, irodalmunk új hajtásairól, közírásunk, kritikánk, irodalomtörténetünk helyéről, jelentőségéről, a három évtized alatt megjelent antológiákról, költészetünk felszabadulás utáni fejlődéséről, prózairodalmunk útjáról napjainkig. A vetélkedő négyfordulós. A helyi és körzeti versenyek már áprilisban lezajlottak, a járási selejtezők május második felében zajlanak, a kerületi elődöntőkre szeptember végén illetve október közepén, az országos döntőre november végén, december elején a Fábry Zoltán Kulturális Napokon kerül sor. S ez annyit jelent, hogy a szlovákiai magyar fiatalok figyelme hónapokig arra az irodalomra irányul, amely műveinek összességében a szlovákiai magyar társadalom tükre, egy-egy időszakában valóságának művészi ki fejezője. A kezdeményezés mindenképképpen időszerű, hasznos és rokonszenves. Irodalmunkat fiatalok és felnőttek figyelmének és érdeklődésének középpontjába állítja. A versenyző hónapokig családja tagjaira is átviszi készülődésének izgalmát, megosztja gondját barátaival, családjának tagjaival s nem utolsósorban pedagógusainkkal, Szencen (Senec) mór lebonyolították a helyi vetélkedőt, amikor ezek a sorok íródtak. A visszhang egyöntetű véleményt fejez ki. A verseny nem eléggé játékos; nem lehet belelendülni, az anyag nehéz s nem is anynyira ismert, ahogyan feltételezték. Amolyan kis érettséginek is beillik a Harmadvirágzás-vetélkedő, Szencen például két osztálynyi diák előtt folyt a verseny, tanárok jelenlétében természetesen. A kérdések sem könnyűek, feltételezik felszabadulás utáni magyar irodalmunk egészének ismeretét, a szükséges könyvek sem szerezhetők be mind. Egyszóval adódik gond, probléma is közben, dó nem ez a lényeg, hanem az, hogy ebben az esztendőben szövetségünk nagyon helyesen és okosan érettségizitetőnek lépett elő, tudni akarja, mennyire él a köztudatban a csehszlovákiai magyar irodalom, mennyire ismertek, olvasottak művei, s ha netán az derülne ki a verseny végén, sok a mulasztásunk, tanulóifjúságunk és a felnőttek csak igen-igen felületesen, hézagosán ismerik irodalmunkat, akkor az országos vetélkedőn szerzett tapasztalatokkal figyelmeztet a CSEMADOK Központi Bizottsága a bajokra, mulasztásainkra. Persze a versenybe benevezett majdnem ötszáz fiatal és felnőtt még csak ezután lendül bele a munkába, s a járási döntőre még jobban felkészülhet a gondosan összeállított segédanyagból s az ohhoz mellékelt bibliográfiából, amelyben megtalálható minden szerző neve és műve, aki legalább egy könyvet megjelentetett az elmúlt harminc esztendő alatt. Könyvtárainkból és könyvesboltjainkból is megszerezhető az utóbbi években megjelent számos könyv. Akik beneveztek a versenybe, most már ne sajnálják a fáradságot. Ha kell, kopogtassanak, ha kell, házaljanak. Könyveket szerezzenek és olvassanak, hiszen a CSEMADOK KB által kibocsátott segédanyag a legfontosabb könyvek elolvasásával lesz teljes, s az egész versenynek is úgy lesz igazán értelme, ha sok arra érdemes csehszlovákiai magyar könyvet ismer meg az olvasó illetve a versenyző. MACS JÓZSEF A kuldótlek egy részé ■ Március közepén a járás hetvenkilenc alapszervezetébe tömörülő 6890 CSEMADOK-tagot csaknem négyszáznegyven küldött képviselte a CSEMADOK immár sorrendben XXIII. rimaszombati (Rim. Sobota) járási konferenciáján, amelyen jelen volt Pavol Machyniak, az SZLKP járási bizottságának titkára és Hank Árpád, a jnb kulturális szakosztályának vezetője. A CSEMADOK járási bizottsága és a falusi szervezetek gazdag tevékenységéről Pál Gyula, a jb titkára alkotott átfogó képet, dicsérte a népművészeti, népművelési, a tudományos ismereteket terjesztő szakbizottságok és azok albizottságainak munkáját, de a kritikus megjegyzésektől sem tartózkodott, ahol szükség volt rá, hiszen a hiányosságokat csak azoknak a feltárásával lehet felszámolni. Szólt a legjobb és leggyengébb alapszervezetek munkájáról, kiemelte azon népi együtteseket, énekkarokat, zenekarokat, akik a járási és országos versenyeken öregbítették járásunk jó hírnevét. A vitában felszólalók elsőnek a rimaszombati helyi szervezetének egyik küldötte, a Tompa Mihály Közművelődési Klub vezetőségi tagja, Deák Rozália lépett a szónoki asztalhoz. A klub munkájáról, színvonalas rendez-’ vényeiről beszélt. Klubtársai nevében is örömmel mondta, hogy az egyes szekciók már lassan megkezdhetik munkájukat első (bár kicsi) klubhelyiségükben. Pavol Machyniak és Hank Árpád egyaránt magasra értékelte a CSEMADOK munkáját s örömmel állapították meg, hogy a magyar dolgozók tevékenysége összhangban áll pártunk irányelveivel, melynek kultúrpolitikáját ünnepségeken, körzeti, járási és országos fesztiválokon is teljes mértékben megvalósítják. Jó szintű a CSEMADOK együttműködése a rimaszombati járásban a Nemzeti Front más társadalmi szervezeteivel, a járási népművelési intézettel, nemzeti bizottságokkal, a járási bizottság dolgozóinak irányításával a CSEMADOK nagy részt vállal a járás kulturális-nevelő munkájából. Machyniak elvtárs ígérte. hogy a járási pártbizottság továbbra is támogatni fogja a CSEMADOK tevékenységét. Meg van róla győződve, Jrogy a járás (magyar) dolgozói a jövőben még kiemelkedőbb eredményeket fognak elérni politikai és kulturális téren egyaránt. Nagy Árpád, az iványi (Ivanice) helyi szervezet elnöke felszólalásában találóan mondotta, hogy a jó munkavégzéshez vannak kitűnő, megfelelő és kevésbé megfelelő kulturális berendezések, helyiségek. Ezek a lehetőségek sok helyen nincsenek kellő mértékben kihasználva, máshol viszont hiába a tagság igyekezete, lelkesedése, ha nem adottak a feltételek. Számuk nem kevés, főleg a kisebb községekben. Volt több olyan régi művelődési otthon, melynek rendbetartásáról nem gondoskodtak, hagyták tönkremenni. Akadnak olyan vezető beosztású személyek, akik az energiával való takarékosságot úgy értelmezik, hogy fűtés helyett télire inkább becsukják a művelődési otthont. Csoda-e aztán, ha az emberek oda mennek szórakozni, ahol fűtenek — a kocsmába ... Balajti Lajosnak, a CSEMADOK tornaijai (Šafárikovo) helyi szervezete elnökének a szavai a Deák Rozáliáéhoz kapcsolódnak. A háromszázhatvanöt tagot számláló szervezet a nagyobbak közé tartozik, saját helyiségük mégsincs, így a Palóc Közművelődési Klubnak sem. Sokat köszönhetnek a Tompa Mihály Klubnak, s főleg Veres Jánosnak hathatós segítségéért, tanácsaiért, melyet a klub megindítása óta kapnak tőlük. Tóth Ernő, a CSEMADOK rimaszombati helyi szervezetének kiemelkedő sikerei, eredményei mellett gondjaikról, megoldásra váró problémáikról is beszélt. A Gömör Népi Együttesnek nincs hol próbálnia. (1978-ban az Országos Népművészeti Fesztiválon a 2. helyen végzett), nem tudják miből fizetni a cigányzenekar tagjait. Hasonlóan mostohagyerek az énekkar és a színjátszócsoport. Felmerült egy kérdés; a városi művelődési otthon valóban az egész városé-e, ugyanis a CSEMADOK-tagok a jnb kulturális szakosztálya vezetőjének, Hank Árpádnak a közbenjárása után tudnak csak egyegy alkalomra (és nem többre) bejutni a művelődési otthon színháztermébe gyakorolni, vagy önálló műsoruk bemutatására, esetleg más rendezvény megvalósítására. A vitazáróban Pál Gyula, a CSEMADOK járási bizottságának titkára is igazolta a rimaszombatiak problémáit, hangsúlyozva, hogy ezek egyes személyek felelőtlen hozzáállásából eredtek. A már vagy tizenöt éve épülő új művelődési otthon (melyben reméljük, hogy a CSEMADOK-nak is állandó helyisége lesz) átadását az illetékesek 1983-ra Ígérték, ám addig is fontos, hogy a CSEMADOK rimaszombati helyi szervezetének állandó helye legyen a művelődési házban s teljesíteni tudja méltó küldetését, akárcsak a CSKP XV. kongreszszusa határozatait, szocialista állomunk művelődéspolitikai célkitűzéseit. BORZI LÁSZLÓ ■ A CSEMADOK nyitrai járási konferenciáját a koloni énekkar kórusdalokkal és üdvözlő szavakkal köszöntötte. A jnb beszámolóját a kétéves munkáról Sándor János járási titkár terjesztette elő. Az elmúlt két évben összesen 156 tagsági gyűlést tartottak a 19 helyi szervezetnél és a vezetőségi gyűlések száma is emelkedést jelentett a múlt évekhez viszonyítva. Bizonyítja ezt a taglétszám emelkedése is az átszervezés után. Míg akkor 1672 főt tartott nyilván a járási titkárság, most 2410-re emelkedett a CSEMADOK-tagok száma. A következő járási konferenciáig ezt a számot 3000-re akarják kikerekíteni. Az utóbbi két esztendőben szoros kapcsolat alakult ki a járási pártszervezettel és a polgári ügyeket intéző testületekkel; ezeknek rendezvényein rendszeressé vált a CSEMADOK kultúrcsoportok szereplése. A kulturális munka további fejlesztését támasztja alá az a feladat — folytatta a titkár beszámolóját —, hogy minden vonalon megfelelő odaadó szakemberek dolgozzanak és vezessék a csoportokat. A járásban ezen a téren nem nagyon lehet dicsekedni. Az utóbbi időben nagyon kidomborodott a karnagyok hiánya. A járásban működő hat kórusnak csak két karmestere van. Sajnálatos, hogy a nyitrai Tanárképző Főiskola magyar tagozatán sem bukkannak fel odaadó, a kultúrát szerető emberek. Hasznos tevékenységet fejtettek ki a könyvvel való munka terén az egyes szervezetek. Több ismert író összesen 62 előadói esten vett részt. Tudvalevő, hogy a Zoboralja gazdag volt néprajzi kincsekben a múltban. Ezeket a honismereti hagyományokat tárták fel a ko-6
