A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-10 / 19. szám

A MIRÄII n m 35 veltségi és kulturális színvonala, a szövetkezeti parasztság szociá­lis helyzete és életviszonyai sem­miben sem különböznek a dol­gozók többi rétegeitől. A szövet­kezeti parasztság szocializmusba vetett hitét mi sem igazolja fé­nyesebben, mint a szövetkezeti parasztság szilárdsága a válsá­gos 1968—1969-es években, ami­kor az osztályellenség arra szá­mított, hogy felbomlanak a me­zőgazdasági termelőszövetke­zetek. Ha ma több mint harminc év távlatából értékeljük milyen fejlődésen ment át a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági ter­melés, elmondhatjuk, hogy az ezen a területen elért eredmé­nyek önmagukról beszélnek. Míg 1937-ben több mint hárommillió ember dolgozott a mezőgazda­ságban, 1977-ben ez a szám már csak 889 ezer volt, a termelés állandó növekedése mellett. Ahhoz, hogy ilyen nagyarányú létszámcsökkenés végbemehes­sen, a mezőgazdaság nagy fokú gépesítésére volt szükség. A ter­melés fokozása, intenzitása meg­követelte nagy teljesítményű trak­torok, vetőgépek, kombájnok gyártását és behozatalát. Csu­pán az 5. ötéves tervidőszakban több mint 20 milliárd koronát fektettünk be a mezőgazdaság­ba, ami 55 ezer új traktort, több ezer gabona-, burgonya-, cukor-A felszabadulás után, 1945 őszén — a kassai kormányprog­ramnak megfelelően — megtör­tént a nagyipar, a bányák és a bankok államosítása. A mun­kásosztály februári győzelme után pedig megkezdődött a szo­cializmus alapjainak a lerakása. Ebben meghatározó jelentősége volt a mezőgazdaság szocialista átszervezésének is. Egyre nyil­vánvalóbbá lett, hogy kisüzemi mezőgazdasági termelés, ame­lyet még a munkaerő-csökkenés, a termőföldek szétaprózottsága és az alacsony fokú műszaki fel­szereltség is gyengített, nem te­szi lehetővé a mezőgazdasági termelésnek és a munkatermelé­kenységének feltétlenül szüksé­ges növekedését. Világos volt, hogy a mezőgazdaságban is döntő politikai megoldást kell keresni és át kell térni a gaz­dálkodás szocialista formáira. A CSKP IX. kongresszusa kitűzte a szocialista építés fő irányel­veit, beleértve a mezőgazdaság szocialista átszervezésének kér­dését is. Klement Gottwaldtóf hangzott el a ma már történel­mi mondat: „Mert így áll a kér­dés: nem lesz nálunk addig szo­cializmus, míg a falu nem tér át a szocializmusra." A kollektivizálás a falu szocia­lista átalakulása az ötvenes és a hatvanas években nem volt könnyű feladat. Az évszázados megszokottság, az ellenséges propaganda mind megtette a A i/l SZABAD 14 HAZA 35 z5 iu> ÉVE Q£ LU UJ N > t/> magáét. Az új azonban fokoza­tosan mégiscsak győzelemre ju­tott, lerakták a szocialista nagy­üzemi termelés alapjait Cseh­szlovákiában. A hibák, nehézsé­gek és túlkapások ellenére a mezőgazdaság új tartalmat ka­pott. Az elért eredmények azt mutatják, hogy a falu szocialista átalakulásáért vívott harc nem volt hiábavaló. Az elmúlt több mint harminc év alatt nemcsak a falu arculata változott meg, de megváltoztak maguk az em­berek is. Megváltozott a szövet­kezeti parasztság gondolkodása, megváltozott a lakosság szociá­lis összetétele. Hatalmas válto­zások következtek be a falu éle­tében. Megnőtt a lakosság mű-KÉRDÉSEK: 1. Hol és melyik gyárban a legtöbb traktort? répa-kombájnt jelentett. Minde­zen gépek és eszközök nélkül lehetetlen lett volna növelni a növénytermelés és az állatte­nyésztés színvonalát. Az eredmé­nyek jelentősek. 1949 óta, vagy­is alig több mint harminc év alatt, felszámoltunk a növény­­termelésben és az állattenyész­tésben a legmunkaigényesebb vagyis a legtöbb emberi munkát igénylő munkafolyamatokat. Ez érinti a tenménybetakarítási mun­kálatokat. A gabona begyűjtése 1965-ben 65,1 %-ban, a cukor­répáé 15,2 %-ban, a burgonyáé 16,4 %-ban gépesítve volt, de 1977-ben a gabona betakarítá­sa már csaknem 100 %-ban a cukorrépáét 90 %-ban, a burgo­gyártják Csehszlovákiában nyáét pedig 75 %-ban gépekkel végezték. Ez azonban nem jelen­ti azt, hogy főként minőségi szempontból minden a legna­gyobb rendben van, hogy ez ki­elégíti a jelenlegi követelmé­nyeket. A nagyüzemi termelés mellett szólnak az olyan tények, mint a gabonatermelés növekedése: az elmúlt harminc év alatt a gabo­nafélék átlagos hektárhozama 12,7 mázsáról 40 mázsára emel­kedett. Hasonló eredmények mu­tatkoznak a növénytermelés más területein is. Az állati termékek termelése semmivel sem marad el a növénytermelés mögött. így például 1977-ben egy hektárra számítva 258 kg húst, 776 liter tejet és 488 darab tojást termel­tünk. Ezek az eredmények a la­kosság ellátásában is visszatük­röződnek. Ha megvizsgáljuk az egy főre jutó húsfogyasztást, ak­kor látható, hogy milyen jelentős eredményeket értünk el. Míg 1948-ban 28,9 kg, 1978-ban már 81,3 kg volt az egy főre jutó húsfogyasztás. A CSKP XV. kongresszusa fel­adatul tűzte a mezőgazdaság elé gabonaneműekben az ön­ellátás elérését, .s további lépé­sek megtételét az önnel látás felé az élelmiszeripari termelés terü­letén. Nem kisebb feladat csökkenteni a megművelt földek más célokra való igénybevételé­nek mértékét, vagyis korlátozni a termőtalaj csökkenését. Hiszen Csehszlovákiában ma 0,46 ha mezőgazdaságilag hasznosított földterület, illetve 0,33 ha szán­tó jut egy főre, ami már önma­gában is elég kevés. A szocia­lista mezőgazdaság szerves része a fejlett népgazdaságnak, amely­ben teljes mértékben győzelemre jutottak a szocialista termelési viszonyok. A tudomány feladata teljes mértékben szolgálni a ter­melés további növekedését. Szük­séges, hogy az ipar elegendő géppel, berendezéssel, műtrágyá­val stb. lássa el a mezőgazda­ságot, hogy a mezőgazdaság még nagyobb eredményeket ér­hessen el a szocialista társada­lom tagjai szükségleteinek kielé­gítésében mennyiségi és minősé­gi szempontból egyaránt. 2. Milyen nagyhozamú szovjet búzafajták váltak be Csehszlovákiában? 4

Next

/
Thumbnails
Contents