A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-04-26 / 17. szám

ZS. NAGY LAJOS

Vajon mikor jött létre a körmegegyezés: névnapra, születésnapra, különböző évfordulókra s minden egyéb alkalomra, ha embertársainknak őszintén (de viszonylag olcsón) örömöt akarunk szerezni, virágot ajándékozunk és nem, teszem azt, halványzöld kavicsot, sündisznót, kabócát vagy bogáncskórót? Gyanítom, hogy nagyon régi hagyomány lehet, feltehetően már az ókorban vagy még régebben kialakult. Tehát megegyeztünk abban, hogy a virág szép, jobbára jóillatú, ünnepélyes. Kevés dolog van a világon, amiben ennyire egyetértenénk, holott azt is tudjuk, hogy a virág gyakorlati haszna úgyszólván a semmivel egyenlő: nem lehet sem megenni, sem meginni, virágba öltözni is legfeljebb képletesen, esetleg holmi orfeumokban lehet. Ennek ellenére a virág talán a legnépszerűbb növény már évszázadok óta, minden ún. haszonnövénynél népszerűbb, persze leginkább csak akkor, ha emezekből is - tehát: búzából, rizsből, kukoricából, burgonyából, zöldségféléből stb. - bőséges a termés, az ellátás.

Azért van a virágnak gyakorlati haszna is — a virágtermesztők a megmondhatói. A virágtermesztés jövedelmezőbb mint a zöldségtermesztés. Ez elég furcsa paradoxon és sok tépelődést okoz a kertészeknek: milyen legyen az arány a létfontosságú zöldségfélék és az ünnepi igényeket kielégítő virág termesztése között. A főváros melletti Ružinov Efsz-ben, úgy vélem, optimális az arány: hetven hektáron zöldséget, két hektáron virágot, főleg szegfűt, tér-