A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-26 / 17. szám
A Szlovák Pedagógiai Kiadó magyar szerkesztőségének válasza a Tanügy; A glossza szerzőjével történt személyes konzultálás után szükségesnek tartjuk felvázolni a tankönyvírás sémáját. A tankönyvet az Oktatási Minisztérium rendeli meg, elvben szerzői kollektíva írja (tudományos munkatárs, kutatóintézeti dolgozó, gyakorló pedagógus). A tankönyvírás alapjául szolgál a tantervben lefektetett művelődési anyag és a Pedagógiai Kutatóintézet által kidolgozott koncepció. A tantervet a Pedagógiai Kutatóintézet dolgozza ki szakemberek bevonásával, a kidolgozott tanterv intézeti belső védésen megy keresztül, utána jóváhagyás végett az Oktatási Minisztériumba kerül. A tanterv tehát az Oktatási Minisztérium által jóváhagyott kötelező állami dokumentum, amely az iskolatípus jellegének megfelelően osztályonként előírja az egyes tantárgyak cél-, feladat-, követelményrendszerét, (HOZZÁSZÓLÁS A TANUGYGLOSSZA CÍMŰ ÍRÁSHOZ) „Kutassuk ki és találjuk meg azt a módot, amellyel a tanítók kevesebb munkája mellett a diákok mégis többet tanulnak; az iskolában kevesebb legyen a zúgolódás, undor és a hiábavaló küszködés, annál több a szabadidő, az öröm és a szilárd előrehaladás,“ COMENIUS: DIDACTICA MAGNA A pedagógusok irányító munkája mellett a diákok a tankönyvekből többet tanulnak, mint tankönyv nélkül. Tankönyvre szükség van még akkor is, ha — sajnálatos módon — hibák csúsztak bele, avagy a hibákat az illetékesek kellő időben nem javították ki. A hibákra általában a tankönyvbírálók közössége szokta felhívni a szerzők figyelmét még jóváhagyás előtt. Minden tankönyv népszerű tudományos könyv, és az iskola feladata, hogy — o lehetőségek szerint - a tanulókat, diákokat a tudományos könyvek használatára is megtanítsa. A tankönyvírás sok-sok követelménye közül az egyik alapvető követelmény a tudományosság szempontja, mely szerint: „... vértezze fel a tanulókat alapvető tudományos és gyakorlati ismeretekkel s az ezen alapuló jártasságokkal, készségekkel és képességekkel ...“ Az új tantervek megjelentetése új tankönyvek alkotását vonja maga utón. Világviszonylatban — tehát nemcsak európai és óratervét, és tartalmazza az utasításokat. A koncepció felvázolja a cél és a feladatok mellett a tankönyv módszeres felépítését, megadja a tankönyvtípust (klaszszikus, munkáltató, kombinált stb.), megszabja az arányokat az egyetemes magyar irodalomra, a világirodalomra, a csehszlovákiai magyar irodalomra előirányzott művelődési anyag között. A koncepció alapján írják meg a szerzők a konspektust. A tankönyv a nyomdai munkálatok idején hasáb- és oldalkorrektúrán megy át, illetve még a szemleív megjelenésekor lehet bizonyos hibákat korrigálni. Mindezeket azért mondtuk el, hogy a be nem avatottak is kapjanak ízelítőt a tankönyvírás geneziséről, mert a glosszaíró maga sincs tisztában ezekkel. Egyedüli információs forrásnak tartja a tankönyvet, holott a tudományos-technikai forradalom korában az információk áradata nemcsak hazai viszonylatban — jelennek meg új tantervek és új tankönyvek, amelyeket minden esetben az előző tantervek és tankönyvek alapos bírálata, mélyreható elemzése alapján először - elvben - kísérleti célokra készítenek, majd az experimentális iskolákon kipróbálva, a hibákat és a pedagógusok jogos észrevételeit figyelembe véve, végleges formába öntve az iskolapolitikusok által jóváhagyott dokumentumként kötelező érvénnyel vezetnek be. fsak jóváhagyott tankönyvekből szabad tanítani! Nagy problémát jelent a szakembereknek, ha egy-egy iskolapolitikus mindentudónak és mindenhatónak képzeli magát és visszaél vezetői hatalmával, s a jó javaslatokat figyelembe se veszi. Hazánkban is — nyelvre való tekintet nélkül - mindenki tapasztalhatja, hogy az iskolában valami új, a réginél jobb, s szebb, pedagógiailag korszerűbb történik, s ezt leginkább az új tankönyvek kézbe vételénél veszi észre az olvasó, mert a tanterv lényegesen kevesebb példányban jelenik meg, s az nem kerül a széles nyilvánosság elé, ámbár a társadalom is kötelezve van arra, hogy állást foglaljon, illetve véleményt nyilvánítson az új dokumentumokról. A társadalom eme feladatát a párthatározatok is hangsúlyozzák, s a tömegtájékoztató eszközök kötelesek a társadalmat tájékoztatni a közérdekű kérdések megoldásáról. Ezt tette a Hét szerkesztősége is, amikor megjelentette Grendel Lajos ciktöbb csatornán át zúdul a tanulókra. Irodalomcentrikus oktatás az ideálja, mintha a személyiségfejlesztésben más tantárgy nem is játszana szerepet. A régi tanterv — e Szerint készült az inkriminált tankönyv is — tananyagközpontú és bizonyos mértékig zárt. Az új tanterv - ma még csak kísérleti — eredménycentrikus és nyílt. A nyíltság teret enged a pedagógusnak, hogy több időt szentelhessen a kortársirodalomnak. A glosszaíró elképzelése nem helytálló az oktatási anyag megválogatásában és értékrendi besorolásában sem, mivel olyan írók tankönyvi bemutatását igényli, akik kultúrpolitikánk szempontjából nem kívánatosak. Tankönyveink kidolgozását a jövőben is a párt- és a kormány irányelveinek a szellemében végezzük, nem engedhetünk teret szélsőséges szubjektivista nézeteknek, még akkor sem, ha a glosszaíró az írók, a kritikusok és az irodalmár értelmiség fikét, ezt tette még korábban az Új Szó is, amikor helyet adott Morvay Gábor írásának. Tehát az SZLKP lapjában hamarabb látott napvilágot a bíráló írás. Grendel Lajos csak folytatta a megkezdett munkát, igaz mélyrehatóbban, amihez egyesek nem voltak hozzászokva. Grendel nem törekedett teljességre, csupán tudományos szempontból elemezte a vitát kiváltó tankönyvet. Az új tankönyvek javarésze korszerű megoldásban, tetszetős kivitelezésben, vonzó formában és kifogástalan tartalommal kerül a tanulók kezébe. De jegyezzük meg: nehéz és áldozatos munka jó tankönyvet Írni! Állításunkat bizonyítja az a tény is, hogy rendkívül nehéz megnyerni a gazdag tapasztalatokkal rendelkező gyakorló pedagógusokat egy-egy tankönyvi megírására. Egyes szerzőjelölteket talán el is riaszt a bírálók igényessége, netán önkényessége, a követelmények bonyolultsága, a tankönyvek megírására szánt idő rövidsége és még sok más körülmény. Érdeklődéssel olvastam én is mind Morvay Gábor, mind pedig Grendel Lajos észrevételeit. Szakismerettel felvértezett egyénekről van szó, csupán annyit kérdeznék meg tőlük: miért ilyen későn jelentkeztek bírálatukkal és miért ilyen nagy nyilvánosság előtt? Hangsúlyozom, érdeklődéssel olvastam a két írást, de még nagyobb érdeklődéssel olvastam volna a válaszokat már az Új Szóban is, ugyanis a szerzői jog értelmében az érintett szerzőknek — Dr. Csanda — gyeimébe ajánlja tankönyvkiadásunkat. Az arányok kérdése — világirodalom, magyar irodalom — nem specifikus probléma. A koncepció az irodalmat szerető és permanensen olvasó ifjúság felnevelését tűzi ki. Irodalomtanításunknak tehát műközpontúnak kell lennie, nem pedig faktografikus adatok halmazát összehordania, ezt megtalálják a tanulók a lexikonokban. Példaként említem, hogy a szlovák tannyelvű gimnáziumok 4. oszt. irodalomtörténete 88 oldalas. Azt, hogy egyesekről 5 mondattal többet vagy kevesebbet írnak a szerzők, nem kell mindjárt célzatosságnak elkönyvelni. A kortársírókat a tankönyvben csak informative kellene feltüntetni. A tanulónak ugyanis lezárt ítéleteket kell nyújtanunk. A kortársírók pedig még fejlődésen mennek át, s ne akarják, hogy mór életükben szobrot emeljünk nekik. A glosszaíró kifogásolja, hogy Dr. Mózsi — joguk lett volna azonnal védekezni, és a szerkesztőségnek pedig biztosítani a védekezés lehetőségét. A Hét szerkesztősége helyesen járt el akkor, amikor közölte Grendel írását és az érintettek válaszát is. Megjegyezzük, hogy a legalkalmasabb hely talán a Szocialista Nevelés lett volna, mely a pedagógusok fóruma. Továbbá, a leghivatottabb ebben az esetben az Irodalmi Szemle lehetett volna. Végeredményben az irodalomtörténeti tankönyv is az irodalmi termékek közé tartozik. Még azt sem tartanám kizárt dolognak, ha a magyar nyelv és irodalom tantárgyhoz írt tankönyveket — az óvodáktól az egyetemig — a Madách Könyv -és Lapkiadó Vállalat jelentetné meg, hasonlóképpen, mint a szlovák szakmunkásképző intézetek szakkönyveit az ALFA Műszaki Kiadó Vállalat gondozza. A Szlovák Pedagógiai Kiadó magyar szerkesztősége úgy is túl van terhelve. A Hét olvasó közül nagyon kevesen tudhatják, hogy hazánkban - nyelvre való tekintet, nélkül - bizony nagyon keményen bírálják mind a tanterveket, mind pedig a tankönyveket. Ez nemcsak az iskola és néhány szakember belügye. A társadalom is beleszól az országos érvényű tantervek, tankönyvek készítésébe, csak a bírálatokat leginkább a szaklapok közük. Igenis, a mi problémáinkhoz szóljanak hozzá az írók, költők, művészek, miként azt tették a tokaji írótóborban 1979-ben, amikor Vitéz László és Szegvári Katalin abc című tévéfilmjét letisztázatlan a tankönyv módszertana. Ilyen ugyanis nem íródott. Talán a tankönyv tananyagának módszerére, módszeres elrendezésére, felépítésére gondol. Végezetül önkritikailag is kell szólnunk, elvégre bizonyos tárgyi tévedéseknek nem lett volna szabad a tankönyvben maradniuk. A tipográfiai hibák azonban még a leglelkiismeretesebb szerkesztőket is meghökkentik, elvégre összehasonlíthatjuk a korrektúrában kijavított hibákat a tankönyvben ismét elkövetett hibákkal. A koncepciót nem a kiadó készíti, a szerzők se mindig állnak hivatásuk magaslatán, vakon hisznek a kézirat legépelőjében, a szerkesztőket pedig a túlfeszített munka kimeríti. Csak a beavatottak tudják, hogy az összállami tankönyveink lefordítására néha 1 hónap áll a rendelkezésünkre. Többen kénytelenek fordítani egy tankönyvet, ami eltérő stílusban és a nem egységes szakterminológiában nyilvánul meg. vetítették az íróknak és vitáztak az írók. „Ki mondja meg nekem, hogy mit kell az olvasókönyvbe írni?" - kérdezte az egyik hazai költőnk, akit tankönyvírásra társszerzőnek kértünk fel' néhány évvel ezelőtt. Visszalépett, nem vállalta, mert érezte a roppant felelősséget. „A tanterv összeállítói egyszerűen nem rendelkeznek eszközökkel a tananyag pontosabb meghatározásához, minthogy ilyen eszközöket mind a mai napig még senki sem dolgozott ki, és további kutatások nélkül ez nem is képzelhető el. (...) Ilyen módon ugyanaz a tanterv igen különböző tankönyvekkel realizálható, és a tantervek kísérleti vizsgálatakor célszerű is különböző tankönyv-variánsokat alkalmazni." (Horváth György: A tananyag és a tankönyv struktúrája. Tankönyvkiadó. Budapest, 1972, 130. p.) Tantervkészítőinknek és a tankönyvek koordinátorainak kötelességük tájékozódni és tudomást szerezni mind a hazai, mind pedig a külföldi iskolareformokról, azokat behatóbban tanulmányozni, s azokból a legeslegjobb tanulságokat leszűrni saját oktatási területünkre. Dr. Tankó Lászlóval szeretnék néhány pontban vitába szállni. Éspedig: Füst Milán és Remenyik Zsigmond igenis drámaíróként is szerepelnek az irodalomtörténetben. Figyelmébe ajánlom A magyar irodalom története 1905-től napjainkig (Gondolatkiadó, Budapest) 1977-ben megjelent 722. oldalát. Ugyancsak dr. Tankó kéri számon Grendeltől az illem egyik szabályát, hogy illett volna tájékozódnia, mielőtt leírja megállapításait. Furcsa igény, mondhatom. Ellenben nagyon is illik, KÖZŰS AKARATTAL ÉS KÉSZSÉGGEL 14
