A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-04-26 / 17. szám

Pjotr Veljaminov, a Szverdlovszki Drámai Színház tagja, 24 éves korától lép fel a színpadon, a filmesek azonban csak 40 éves korában fedezték fel: az azóta eltelt 8 év alatt viszont már filmet forgatott. Ezek a lányok az Addlsz Abeba-i egyetem hallgatói. Ketten a 10 500-ból. Az etiópiai forradalomnak szakemberekre van szüksége, Mexikó Yucatan tagállama tró-Kovácsoltvasból sokféle dolog készíthető. Egy mexikói ezermester például Volkswagen típusú autójának fényes karosszériáját cserélte fel jól szellőző kovácsoltvassal. Nyilván számolt azzal is, hogy Ciudad Juarez városban, ahol él, nagyon ritkán esik az eső. pusi övezetben fekszik. Mikor nálunk tél van, ott naponta zu­hog a zesö, utána meg perzsel a nap. Ez a kisfiú, Merida fő­város lakója (a néhai inkák le­származottja) feltalálta magát: esernyő híján egy eldobott kar­tondobozzal védi magát a zu­hogó esőtől. ► Egy tréfakedvelö angol SPY 17 feliratú rendszámtáblát szerelt autójára, s leparkolt az angol külügyminisztérium előtt. Spy an­golul annyi mint „kém"... MIELŐTT MEGTANÍTLAK FUVOLÁZNI — Nem tudok én mesélni, Pa­rancsnok úr.. . Meg aztán nem is szeretek. Csak zenélni szere­tek én. Fuvolázni. . .- Ezt a dalt!? Egy fogolytól tanultam. Egy halára ítélt fo­golytól. És ő egy másik halálra ítélttől. Mindössze ennyit tudok róla. . . Az elítélteket a szakadék pe­remén, arccal a mélység felé sorakoztatták fel. Fiatal, ka­maszképű, ábrándozó tekintetű százados volt a kivégzőosztag parancsnoka. Beosztottjai közül néhányon önzőnek, akadtakakik szadistának tartották. Rendsze­rint egymaga végezte el az osz­tagra bízott feladatokat. A kivégzőosztag parancsnoká­nak tekintete, arcvonásai gon­dolatairól, érzelmeiről soha nem árultak el semmit... A kivégzőosztag parancsnoka két lépésnyire állt a bal szél­ső fogoly mögött, mozdulatai be­­idegződöttek, gépiesek voltak; eay lépés — egy újabb dörre­nés. . . A kivégzőosztag parancsnoka a sor közepénél járhatott (bár ez nem célszerű meghatározás, mivel a sor, az egy-egy dörre­nés után a szakadékba zuhanó halálraítéltekkel, fokozatosan rövidült, így a parancsnok tulaj­donképpen állandóan a szélső fogoly mögött állt), amikor a jobb szélen álló fogoly zubbo­nya rejtett hasadékából egy fu­volát halászott elő. És játszani kezdett. Halk, lassú, játékosan elrinaató melódia volt. A ki­­véazőosztag tagjai és a halálra ítélt foglyok meglepetten kap­ták fel a fejüket, többen el is mosolyodtak. öntudatlanul - a lenyűaőző dallam hatására. A kivégzőosztag tagjai közül többen nagyon elcsodálkoztak, mert a parancsnok megszállott zenerajongó hírében állt (ilyen csodálatos dallamot pedig még egyikük sem hallott), most vi­szont úgy tűnt, nem vesz tudo­mást a váratlan eseményről, mintha nem is hallaná, tovább lépdelt szenvtelenül, ugyanazzal a gépies, szakszerű mozdulatok­kal. A fuvolás is tovább ját­szott, megszállottan. Csodálatos dallam volt, olyannyira, hogy pillanatok alatt odasereglette a környék madarai, ott iebegtek gomolyogva néma bűvöletben, s hirtelen színes tarkaságú virág­zásba borult a sziklák repedé­seiben megbújt, ritkás, satnya növényzet. A parancsnok mintha mindezt észre sem vette volna. Tovább­lépdelt. .. A fuvolás akkor is játszott tovább, amikor már csak egymaga állt a szakadék pere­mén és mögéje lépett a pa­rancsnok. A parancsnok a fuvolás mögé lépett, de leeresztette fegyvert tartó kezét.- Maga csak játsszon tovább! - mondta s leült egy közeli szirtre. önfeledten hallgatta a bűvös dallamot egy ideig.- Maga visszajön velünk — mondta aztán.- Holnaptól engem fog taní­tani. Meg akarom tanulni ezt a dalt... Soha ilyet még nem hallottam. .. Csodálatos.. . iga­zán csodálatos. Másnap a parancsnok egész nap azt kottázta, amit a fuvo­lás játszott. A parancsnok valóban zene­értő ember volt. A harmadik nap reggelén már úgy játszotta a lenyűgöző dallamot, hogy a fuvolásnak egyszer sem kellett javítania. Estig azt játszotta - hibátlanul. Este halálraítéltek egy újabb csoportját vezette a szakadékhoz. Velük vitte a fu­volást is. A sor bal szélére állí­totta. . . Egy váratlan támadás során a parancsnok fogságba esett. Bírái halálra ítélték s átad­ták a kivégzőosztagnak. . . A kivégzőosztag parancsnoka a fuvolázó halálraítélt százados mögé lépett, de leeresztette fegyvert tartó kezét. ..- Maga visszajön velünk - mondta - holnaptól engem fog tanítani... Meg akarom tanulni ezt a dalt. Valóban csodála­tos. ..- Nos, Parancsnok úr, ennyit a történetről. . ., de most már inkább fogjunk hozzá, látom meghozták a kotta-papírt. Fi­gyeljen, lassabban játszom, hogy könnyebben jegyezhesse! Ha valahol nehéz lesz követni, vagy elakad, csak tessék szól­ni, Parancsnok úr...! Pálházy József Stanislaw Jerzy Lee: FÉSÜLETLEN GONDOLATOK Hogy szakadékba ugorj, nincs szükséged ugródeszkára. xxx Ha a királyok meztelenek, a lakájok is gyorsan levetik a libériájukat. xxx Lejjebb szállt röptében, s a Parnasszuson találta magát. xxx Építsetek hidakat ember és ember között. Természetesen felvonó­­hidakat. xxx Hogyan nőnek a törpék? Körbe. xxx Kérdés, hogy kik neveznek engem cinikusnak. Maguk a cinikusok. Többen akarnak lenni. 9

Next

/
Thumbnails
Contents