A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-04-26 / 17. szám

vesztéké éppen úgy, mint a léghevítőé vagy az olaj-, víz-, daru- és üstkezelőké. Külön-külön bizony nem sokat érne a tudományuk, sőt, a jól dolgozó kohászbrigád minden igyekezete együttesen is hiábavaló lenne, ha a közlekedési részlegen, a kokszolóban vagy az öntőüzemben dolgozó brigádok nem értenének szót a munkában. Akkor egyszerűen vissza kellene fpgni a kohót, várni kellene az edényekre, a nyersanyagra.

— Minden tonna többletvasért keméyen megdolgozunk — mondja Pihulics János, és készséggel sorolja a hatékonyabb, eredményesebb munka feltételeit. Fontosnak tartja a különböző újítások és a termeléssel összefüggő egyéb javaslatok rugalmas bevezetését; ám ennél is lényegesebb szerinte a nyersanyag minősége s főként az emberek akarata. Ez utóbbit valamiféle tételként le is szögezi:- Mostanában, a kedvező bérezés ellenére sem, valahogy nem divat kohásznak lenni. Ezért akik itt vagyunk a kohónál, meg kell hogy mutassuk: mire vagyunk képesek! Mert a friss nyersvasat és a megtakarított nyersanyagot egyformán tonnákban mérik.. . Éberen kell figyelni a kohót és időben beavatkozni. Ha például sikerül az optimális hőmérsékletet tartani, kevesebb koksz fogy. És nyersvasból is lehet átlagosat és annál jobb minőséget is termelni.

Amíg minderről beszélgetünk, elérkezik a második csapolás ideje. Mindenki a helyén van már, a kohónyílás átfúrásának pillanatát várja. Azt a pillanatot, amikor újra előbuggyan a vasércből kiolvadt, fehéren izzó. lávaszerűen hömpölygő anyag.- Vigyázz!! — csattan föl az utolsó figyelmeztetés, röviden megszólal a sziréna is, aztán hirtelen megnyílik a „pokol kapuja*. Újra nappali fény lepi el a pódiumot. A grafitpor mindent ellepő, de az imént még sötéten szállongó szemcséi most szinte csillogó-villogó függönyként lebegnek az ember szeme előtt. A kiolvadt érc szikrázva, sercegve engedelmeskedik a csatorna kanyarjainak. Néha mintha megmakacsolná magát, s elelakad egy-egy konyarban. Ilyenkor odalép a legközelebb álló olvasztár és újra útjára indítja.

Egy-egy eresztés, általában, harminctól ötven percig tart. Ezúttal pont háromnegyed óra múltán apad a csatornákban a vasfolyam szintje és lövell ki a csapolás végét jelző szikraeső.

Alattunk a gyári vasút szerelvényének mozdonya sípol. Jelzi, hogy indul az épp most született nyersvassal. A gyakorlott, edzett olvasztárok elégedetten egymásra mosolyognak.

Hajnalban már karikás szem, nehezebb léptek, de most is határozott mozdulatok kísérik a ma éjjeli műszak negyedik csapolásának kezdetét.

MIKLÓSI PÉTER Gyökeres György felvétele

% Májúi elseje a dolgozók nemzetközi szolidaritásának hazánkban s a szocialista közösség többi országában egyúttal a jól végzett munka ünnepe is. Ezért május elesején mindig számot adunk az elvégzett munkáról és azokról a tervekről, feladatokról, melyeknek teljesítésével kívánunk hozzájárulni szocialista építésünk újabb sikereihez. A hatodik ötéves tervidőszak utolsó évének májusa ez, s ez az esztendő Iokozott erőfeszítést és a munkához való felelősségteljesebb hozzáállást követel meg mind a fizikai dolgozóktól, mind a termelés irányításáért felelős vezetőktől és általában mindenkitől a saját posztján.

Az idei május elsején dolgozóink azoknak a határozatoknak és következtetéseknek a szellemében vonulnak fel az ünnepségeken, amelyeket a CSKP Központi Bizottsága 14. és 15. plenáris ülésén tűzött ki elénk az építés s az ideológiai és a kulturális munka területén. Ezeknek a határozatoknak a lényege az, hogy minden területen hatékonyabbá kell tenni a munkánkat, hogy a mennyiségi mutatók mellett előtérbe kell kerülnie a munka, az irányítás és az ellenőrzés minőségének. A munka minőségének szüntelen emelésével tudjuk egyedül kiegyenlíteni a világpiaci árak és főleg a nyersanyagárak emelkedéséből a csehszlovák népgazdaságra is kiható kedvezőtlen feltételeket. Csakis ez az út vezet ahhoz, hogy a csehszlovák ipar termékei ütőképesek legyenek a külföldi piacokon. Ezzel párhuzamosan még inkább előtérbe kerül az a követelmény, hogy egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a nyers- és alapanyagok hasznosítására. Vagyis úgy kell gazdálkodni azokkal, hogy minél több és nagyobb értéket tudjunk

HÉTVÉGI

LEVÉL

kitermelni, ez pedig egyet jelent a pazarlás elleni harccal, a hulladék anyagok ésszerű leihasználásával, új technológiai eljárások bevezetésével és alkalmazásával, a racionalizálással, melyek nyomán milliós értékek születnek az egész társadalom javára. Ezen a területen még sok a teendő nemcsak az iparban, de a mezőgazdaságban is, ahol minden talpalatnyi termőföldet intenziven kell kihasználni. Ezek azok a gondolatok, amelyeket a párt- és állami szervek határozatai ma előtérbe helyeznek és hangsúlyoznak. Tudatosítani kell, hogy e feladatok teljesítésével alapozzuk meg a jövőt. Mert a hatodik ötéves tervidőszak utolsó évében esedékes feladatok maradéktalan teljesítése a következő ötéves terv sikerének is kiindulási alapja. Ettől függ, hogy fenntartsuk s a jövőben tovább emeljük népünk világviszonylatban is magas életszínvonalát. Ezeknek a gondolatoknak a szellemében - melyeknek valóra váltása minden becsületes dolgozó legszentebb hazafias kötelessége - menetelünk az idei május elsejei felvonulásokon.

3