A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-19 / 16. szám
HÁLA ÉS KÖSZÖNET Februar 1. Hajnali öt óra. A Magas-Tótra tövében fekvő városka lakói még az igazak álmát alusszák. Csak a nyugati lakótelepről igyekszik néhány ember a vagongyárba, az első műszakra. Az Orava háztömb egyik lakásában felsír egy kisgyerek. Éhes. Édesanyja még álomittasan odanyúl a kapcsolóhoz és . . . Hatalmas robbanás remegted meg a házat, s rögtön utána már nyaldossák is a mohó lángok a bútorokat s egyéb berendezést a földszinti és az első emeleti lakásokban. üvegcsörömpölés. Kisvártatva felhangzik gyerekek és felnőttek jajveszékelése, a sebesültek kétségbeesetten kiáltoznak segítsé-,gért. A robbanás ereje kidöntött két kapuján nagy szirénázással éppen robog ki a mentőautó. Az égő ház előtt perceken belül összefutnak az emberek Egyesek segítenek menteni, mások tanácsokat adnak, vannak, akik csak nézelődnek, okoskod nak, megtárgyalják a dolgokat, a mások szerencsétlenségét. A kihívott szakértők megállapítják, hogy csőrepedés történt, s az épület előtt fektetett csőből gáz szivárgott a házba, elég nagy mennyiségben a földszinti és az elsőemeleti lakásokba, hogy a kapcsoló okozta villamos szikrától felrobbanjon. A mentés irányítását átveszik a város párt- és állami szervei Keresik az illetékes szervezetet amely harcba száll az idővel előtt, mindegyikkel férfiason kezet ráz, s azt kéri tőlük, hogy ugyanilyen felelősen és áldozatkészen váltsák valóra az alakulat közös kötelezettségvállalását is: kitűnőre teljesítik a kiképzési év feladatait. xxx Nem sokkal később egy napon a parancsnok éppen a beérkezett postát válogatta, rendezte, amikor szemébe ötlött egy hivatalos kék boríték a sok sárga között. Kinyitja. A jnb elnökétől jött a levél. Ez állt benne: „Tisztelt Elvtárs! 1980. február elsején rendkívüli esemény zajlott le Poprádon. A hajnali órákban a nyugati lakótelepen, az Orava háztömbben gázrobbanás történt. Azonnali segítséget kellett nyújtani az érintetteknek, a nap folyamán átköltöztetni tizennégy családot. Mivel saját erőnkből nem tudtuk biztosítani a szükséges járműveket, műszaki eszközöket és panelfalat a földszinten es az első emeleten, s húsz méterre vetette ki a hároméves gyermeket ágyastul. Félelemtől reszkető emberek tódulnak ki az épületből. Senki sem tudja, hogy mi történt s miért. x xx Jón Predajniansky zászlós, aki a háztömb túlsó oldalán lakik, felébred a robbanásra. Ö sem tudja, hogy mi történt, de rögtön kiugrik az ágyból. Lába alatt üvegcserepek csikorognak. Gépiesen magára ölti az egyenruhát, kiszalad, beül a kocsijába és rohan a szerencsétlenség színhelyére. Az utca közepén ot lát egy bölcsőt, amelyben kétségbeesetten sír egy gyermek. Karjába kapja, csitítgatja és óvatosan beteszi a kocsiba, a hátsó ülésre. Észreveszi, hogy a kicsinek megpörkölődött a haja és a szemöldöke. •Hagyja futni a motort, hogy a kicsinek melege legyen, és rohan be az égő épületbe. Gyorsan beültet még négy sebesült gyermeket a kocsibo és beviszi őket a kórházba, amelynek s meg aznap kepes átköltöztetni a szerencsétlenséget szenvedetteket a déli lakótelepre, új lakásokba. \ x x A laktanya kapuja előtt megáll egy Tatra 603-as. Ivan Spišiak jnb-elnök száll ki belőle. Az alakulat parancsnokát keresi. A kapuőrség szolgálatosa elvezeti a vendéget, s a laktanyaügyeletes ezt távbeszélőn jelenti az alakulat parancsnokának. A parancsnok és a törzskari főnök már az irodában várja a vendéget, aki röviden ismerteti, hogy mi történt. Majd előadja kérelmét: négy tehergépkocsira és húsz katonára lenne szüksége. A parancsnok utasítást ad a törzskari főnöknek. Ez távozik, de néhány perc múlva már jön is és jelenti, hogy a kocsik s az emberek felsorakoztak a laktanya udvarán. Kölcsönös kézszorítások, s pár pillanat múlva kigördül a kapun az autóoszlop: a hatszázhármas, egy katonai jármű a törzskari főnökkel és a négy tehergépkocsi a katonákkal. A katonák azt tartják, hogy ha az ember a legjobban siet s igyekszik, akkor merül fel a legtöbb akadály, hogy az embernek a legjobban megkeserítse az életét. Itt is beigazolódott ez. A nyugati és a déli lakótelepeken nem működnek a felvonók. Az első háztömbnél ez még nem lenne olyan nagy baj, mert ez csak háromemeletes. A másik azonban tizenkét szintes. A szükséges eszközöket úgy kell mind felcipelni. „Nem baj" - mondják a katonák - csehek, szlovákok és magyarok - és mosolyogva vetik bele magukat a munkába. Ezúttal a gépkocsivezetők is nekigyűrkőztek. Minden kézre szükség van. Kiszállnak a kocsi vezetőfülkéjéből és segítenek hordozni a bútorokat a megsérült házakból ki s a másik lakótelepen az új lakásokba be. A fiúk kezén csakhamar véres vízhólyagok, homlokukról szakad a verejték, lihegnek. De mit sem törődnek mindezzel, sietni kell, sürget az idő.- Mind teljes erőmegfeszítéssel dolgoznak, de a legjobban a magyar fiúkat csodálom. Nem beszélnek sokat, de dolgoznak, ahogy csak tudnak - mondja az egyik parancsnok és hozzáteszi: - Nemcsak itt tűnnek ki, de a kiképzésben is. Mindig számítani lehet rájuk. Ezért becsülöm annyira őket. Bárcsak sok ilyen katonánk lenne. x x Nem sokkal éjfél előtt befejezték a munkát. Az emberek köszönik a katonáknak a segítséget, kínálgatják őket mindenféle jóval. Ezek azonban mosolyogva elhárítják, mondván:- Ugyan ne fórasszák magukat, kötelességünk v olt. Bárki más ugyanezt tette volna . . . A gépkocsioszlop a laktanya felé tart a fáradt katonákkal. Egyesek szundikálnak, mások tréfálkoznak: — Srácok, nem tudom, hogyan tartom majd holnap a lövészeten a kezemben a géppisztolyt, hiszen úgy megdagadt a tenyerem, mint a papucs. — Ugyan ne félj, összeszorítod a fogad, nem gondolsz rá, kissé lehűtöd a hóban az égő tenyered, és minden rendben - hallatszik egy biztató hang a kocsi végéből, s a katona még hozzáteszi: - Fiúk, segíteni kell a gépkocsivezetőknek. Ök is fáradtak, de még rendbe kell tenniük a kocsikat. Mi volna, ha reggelig riadókészültségben lennénk? — Úgy van, helyes! - hallatszik egy másik katona hangja. — Ök segítettek nekünk, mi segítünk nekik. Ne féljetek, ezt a munkát is meggyőzzük, s még alvásra is marad idő. XXX Másnap az alakulat katonát reggeli eligazításra sorakoznak fel. A parancsnok név szerint kiszólítja azokat a katonákat, akik részt vettek a katasztrófa következményeinek elhárításában. Nyilvános elismerésben részesíti őket, hogy méltón képviselték a hadsereget a polgári lakosság embereket az akció végrehajtásához, Önöktől kértünk segítséget. Az elmúlt napokban értékeltük a mentési munkálatok lefolyását, s magasra értékeltük az Önöktől kapott segítséget. Bebizonyították ezzel, hogy néphadseregünk nemcsak a harci készültség magas fokával tűnik ki, de segíteni is hajlandó mindig és mindenütt, ahol erre szükség van. Engedje meg ezért, hogy ismételten kifejezzem legszivélyesebb köszönetemet s egyszersmind megkérjem önt, tolmácsolja ezt mindazoknak, akik részt vettek ebben a segítségnyújtásban. Sok sikert kívánok Önöknek igényes munkájukban, a harci és politikai felkészítés feladatainak teljesítésében. Elvtársi üdvözlettel: Vasil Čabra" Azt hiszem, ezekhez a sorokhoz már nem kell semmit hozzátenni. Jozef Keníž 22
