A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-19 / 16. szám
Három oroszországi forradalom gyakorlata igazolta, hogy Lenin egyesíteni tudta magában az elméleti gondolkodás magas fokát, az ítélet és a logika világos tisztaságát a konkrét forradalmi folyamat gyakorlati szervezésének és irányításának képességével (amennyire ez az egyén erőiből telik). Az 1905—1907. évi oroszországi polgári demokratikus forradalom hatalmas ösztönző forrásává lett a forradalmi elmélet továbbfejlesztésének. Lenin volt az, aki az új feltételeknek megfelelő szinten kidolgozta a tanítást a proletariátus vezető szerepéről a polgári demokratikus forradalomban. Ez az alkotó szellem nem félt elvetni a szociáldemokrácia régi sémáit, amelyek megfeleltek a 19. századi polgári forradalom gyakorlatának. Bebizonyította, hogy a múlttól eltérően az imperializmus új feltételei között a burzsoázia kimerítette múltbeli forradalmi lehetőségeit, és hogy egyedül a proletariátus képes végigvinni a polgári demokratikus forradalmat. Ebből származott, természetesen, a következtetés a proletariátus hegemóniájáról ebben a forradalomban. Lenin emellett sohasem tévesztette szem elől a proletárforradalom felé mutató nemzetközi irányzatot, s ebben az értelemben látta az oroszországi polgári demokratikus forradalmat mint lehető ösztönzést a proletár forradalmi mozgalomhoz a többi országban. Ugyanakkor eltérően a szociáldemokrácia számos képviselőjének elképzeléseitől alapjában megváltoztatta a parasztságra vonatkozó nézőpontot, amikor igen gazdag forradalmi lehető' ségeket fedezett fel mind Oroszország, mind pedig más országok parasztságában. Ebből vonta le a következtetést, hogy szövetkezni kell a parasztsággal, vagy ennek egészével, ahogy az mindkét polgári forradalomban volt, vagy ennek egyes részeivel. A polgári forradalom új lehetőségei elemzésével logikus eredménye volt a lehetséges győzelmének további fejlődési irányzatait illető újszerű szemlélet is. A múlttól eltérően (1905-ben még csak elméletileg) kialakult a munkásság és a parasztság forradalmi demokratikus diktatúrája hatalomra juttatásának lehetősége s ezen az alapon külső tényezőknek is esetleges hatása mellett (a proletariátus erőinek és lehetőségeinek megfelelően) annak lehetősége, hogy a polgári demokratikus forradalom szocialista forradalomba növekedjék át. Leninnek mint forradalmárnak nagysága az 1917-ben végbement mindkét forradalomban a legszembeötlőbben menyilvónult. Dr. JOZEF FISCHER, docens, kandidátus Mielőtt Lenin 1917 áprilisában visszatért a külföldi emigrációból, a bolsevik pártban is dezorientáció uralkodott, különösen ami az ideiglenes kormányhoz való viszonyt és a párt további magatartását illette. Ebben a bonyolult, gyakran áttekinthetetlen helyzetben Lenin a szó szoros értelmében zseniális éleslátással fogalmazta meg áprilisi téziseiben a gondolatot annak lehetőségéről, hogy a polgári demokratikus forradalom békés körülmények között átnőhet szocialista forradalomba. Egyértelműen leleplezte a kettős hatalom, az Ideiglenes Kormány és a szovjetek osztályjellegét. A „Minden hatalmat a szovjeteknek, semmi támogatást az ideiglenes kormánynak!" jelszóban meglátta a szovjeteknek (munkás- és katonatanácsoknak) mint újfajta államhatalmi szerveknek hatalmas forradalmi lehetőségeit, annak ellenére, hogy ez időben a bolsevik pártnak csekély volt a képviselete ezekben a szervekben. Lenin azonban egy pillanatig sem habozott visszavonni a „Minden hatalmat a szovjeteknek!" ideiglenes jelszót az 1917 júliusi események után, amikor megszűnt a kettős hatalom s a szovjetek elveszítették a reális hatalmat, és ismét visszatérni hozzá a Kornyilov-féle katonai felkelés veresége után, amikor alapvető változásra került sor a tömegek gondolkodásában a bolsevikok javára, és egyre nagyobb intenzitással indult meg a fegyveres felkelésnek mint a hatalomátvétel módjának előkészítése. Ami magát a szovjetek általi hatalomátvételt, azaz a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat illeti, talán sohasem igazolódott be annyira a történelem folyamán, mit jelent a tudományos felismerés és a forradalmi intuíció, vagy másszóval, hogy a politika művészet. A pétervári forradalom végrehajtására vonatkozó anyagokat tanulmányozva a szó szoros értelmében véve lenyűgözi az embert, hogy Lenin percnyi pontossággal eltalálta és meghatározta kezdetének pillanatát, s ezzel biztosította nemcsak sikerét, de sima lefolyását is. A Nagy Októberi Szócialista Forradalom győzelme alapjában új helyzetet teremtett mind Oroszország, mind pedig az egész világ számára. Lenin mindig a világméretű proletórforradalom részeként fogta fel az oroszországi forradalmat. Emellett a bolsevik párt számos más vezetőjével ellentétben a világméretű proletárforradalomnak ezt a tényezőjét sem fogta fel dogmatikusan. Az Európai Egyesült Államok jelszaváról című cikkében már 1915-ben kifejtette a kapitalizmus gazdasági és politikai fejlődésének egyenlőtlenségét s ezzel szoros kapcsolatban a szocializmus egy országban való győzelmének lehetőségét, ami végül bizonyos történelmi időszakban meg is valósult. Ámde a győzelmes szovjet* hatalmat a Szovjet-Oroszország és később a Szovjetunió tevékenységét mindig a világméretű proletárforradalom méreteiben és szemszögéből mint a világ első szocialista országa internacionalista kötelességét fogta fel. A három oroszországi forradalom — de különösen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom — mór első államjogi megnyilvánulásaikkal, főként a békéről és a földről szóló dekrétumokkal (törvényerejű rendeletekkel) és ezeket követően csakhamar az Oroszország népeinek jogairól szóló deklaráció, meggyőzően igazolta az objektív és Lenin által elméletileg is megokolt tézist a demokráciáért és a szocializmusért vívott harc egységéről, a tézist arról, hogy a felszabadításért harcoló munkásosztály egyszersmind a többi dolgozó általános felszabadításáért és olyan követelésekért is harcol, amelyek nem szocialista jellegűek. Különösen a földről szóló dekrétum, amellyel a győzelmes proletórforradalom betetőzte ez irányban a polgári demokratikus forradalmat, igazolta Lenin óllamférfiúi bölcsességét. A Dekrétum a földről ugyanis nem fejezte ki az agrárkérdés megoldására vonatkozó marxista elképzeléseket. A kispolgári pártok, főként a „szociálforradalmárok", az eszerek által megfogalmazott koncepció volt ez. Ugyanakkor azonban (különösen a föld azonos használatának elve) a parasztság túlnyomó többségének az elképzelése is volt, márpedig a parasztság tette ki az ország lakosságának döntő többségét. A szovjethatalom éppen ezért nem taktikai, hanem elvi okokból nem hagyhatta figyelmen kívül ezt a követelést, mint a néptömegek követelését. Az Októberi Szocialista Forradalom megdöntötte a kizsákmányolok politikai hatalmát és felszabadította a dolgozókat. Most azonban elérkezett az ideje: konkrét folyamatban, konkrét feltételek között hozzákezdeni a szocialista társadalom építése elképzeléseinek és eszményeinek a megvalósításához. Elérkezett az ideje az elméletet a gyakorlatban megvalósítani, mégpedig különböző, gyakran ellentmondásos elképzelésekkel és nézetekkel rendelkező emberek tízmillióinak gyakorlatában. Lenin éppen ebben az időszakban gyakran hangsúlyozta a marxista tanítás egyik sarkalatos tételét, hogy az olyan tényezőt, mint a néptömegek, gondolkodásuk, nézeteik, véleményeik, hangulataik, sohasem lehet ignorálni, hogy az elmélet és a gyakorlat egységének követelménye e területen konkrét történelmi jelenség, amelynek ezer és millió árnyalata van és mind egyénileg, mind szociális-osztályszempontból, mind kulturálisan, vallásilag, nemzetiségileg és fajilag különböző emberek millióinak mindennapos társadalmi mozgásában valósul meg. A párt és a szocialista állam szerepét Lenin éppen abban látta, hogyan hatottak és voltak befolyással ezek a tényezők erre az ellentmondásos folyamatra az objektív társadalmi haladás, a szocializmus irányában. Leninnek ez a filozófiai-óllamférfiúi elve talán az intervenció és a polgárháború befejezése után nyilvánult meg a legmarkánsabban az új gazdaságpolitika, a NÉP bevezetésében s ennek főként abban a szakaszában, amikor átmenetileg visszaszorultak a kapitalista elemek. Leninnek az a mondása, hogy az elmaradt Oroszországból szocialista Oroszország lesz, aránylag rövid idő alatt beigazolódott. Lenin életének utolsó időszaka ez, amikor Lenin a szovjetek országának jövőjén töpreng és alapvető utasítást ad a szovjet állam politikájára nézve a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet egész időszakára, meghatározva azt a politikát, amelyet a szovjethatalom folyamatosan megvalósított. A leninizmus, amint az alkotó jellegéből szükségszerűen következik, nem merevedett meg, tovább fejlődött és fejlődik, ugyanúgy, ahogy a világméretű forradalmi mozgás kibontakozik. Ma úgy lehet jellemezni a leninizmust, hogy az az imperializmus és a proletárforradalmak korszakának, a gyarmati rendszer összeomlása korszakának, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet és a szocialista társadalom építése korszakának marxizmusa. hétvégi LEVÉL Leninre emlékezünk, az emberre, a kommunistára, akiben pá* rosul a géniusz, az egyszerűség, az elvhűség, az emberség, a következetesség és még sorolhatnám tovább azokat a jelzőket, melyek Lenint jellemezték egész életében. Nagyobb volt ő az eddigi történelem legnagyobbjainál. Neve, tanítása, tettei és magatartása száz évek múltán is fennmarad és más uralkodó politikusok, vezérek nevei régen a feledés homályába merülnek, amikor Lenin még mindig élni fog a nemzetközi munkásosztály és a haladó emberiség szívében. Neve élni fog, mert az örökre összekapcsolódott a világtörténelem legnagyobb eseményével, a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal. Lenin nemcsak elméleti ember volt, de elmélete mindig a gyakorlattal volt összekapcsolódva. Valóban olyan tudományos elméletet alkotott, amely nem jelentett dogmákat, de mindenkor megkövetelte annak alkotó alkalmazását és továbbfejlesztését. Lenin, a géniusz, a hétköznapok Leninje is volt. A napi problémák megoldásában való aktív részvétellel alakította ki azokat a munkamódszereket. azt a stílust, amelyet ma lenini munkastílusnak nevezünk. Úgy gondolom, hogy számunkra Lenin nemcsak mint géniusz, de elsősorban mint a hétköznapok Leninje kell hogy érdekes legyen, mert életéből, mindennapi munkájából, munkastílusából sokat meríthetünk ma is, amikor a fejlett szocialista társadalmat építjük. Nem véletlen, hogy ha társadalmunkban valamilyen visszásság ellen harcolunk, mindig Lenin tanítását és az ő személyes magatartását, példáját hívjuk segítségül. Hiszen Lenin életében megtestesült a szerénység, a következetesség, tehát azok az erkölcsi tulajdonságok, amelyek az eljövendő kommunista ember példaképei. Lenin volt az, aki figyelmeztetett bennünket, hogy az emberek szocialista öntudatának fejlesztésénél nem szabad semmit elhamarkodni, nem szabad türelmetleneknek lennünk, mert az emberek nevelésének folyamata igen hosszú időt vesz igénybe. A szocialista forradalom nemcsak a politikai hatalom átvételét jelenti, hanem hosszan tartó folyamat, amelyben az emberek nézeteit maga a gyakorlat formálja. Vívódásokkal teli folyamat ez, amelynek azonban nem kétséges az eredménye, mert végül is mindenki felismeri a szocialista társadalom előnyeit a kapitalista társadalmi rendszerrel szemben.
