A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-19 / 16. szám
Kővetkező számunk tartalmából Miklósi Péter riportja a Kelet-szlovákiai Vasműből A HÉT KÉPES VERSENYE Mács József írása a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának tizenöt esztendejéről Kortársaink: PETER JAROŠ Zs. Nagy Lajos: VIRÁGOK KOZOTT Címlapunkon APN, a 24. oldalon archív felvétel A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztőhelyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,- Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk viszsza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Az idén április 22-én emlékezünk meg a testvéri Szovjetunió népeivel s az egész világ haladó erőivel Vlagyimir lljics Leninnek, minden idők legkiemelkedőbb személyiségének 110. születési évfordulójáról. A történelem bizonyos korok számtalan nagyságának nevét és tetteit jegyezte fel. Am legyenek bármilyen hatalmasok is e nagyságok érdemei, magasan felettük áll Leninnek, a nagy gondolkodónak és forradalmárnak, a tudományos szocializmus megalapozói, Marx és Engels tanítása védelmezőjének és továbbfejlesztőjének, Leninnek a neve és életműve. Lenin nevéhez kapcsolódnak a XX. század lefjelentősebb mérföldkövei és eseményei: a proletariátus új típusú forradalmi pártjának a létrehozása, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, az első szocialista állam megszületése. Elválaszthatatlanul összekapcsolódnak Lenin nevével a szocializmus, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom s a világméretű felszabadító és békemozgalom történelmi győzelmei. Mindaz a valóban jelentős és nagy, amely — a tömegek forradalmi alkotókészségének köszönhetően — a XX. század viharaiban született, elválaszthatatlanul összefügg Lenin nevével. A leninizmus, a marxizmus alkotó továbbfejlesztése az új történelmi viszonyok között, a Lenin nevével összekapcsolódott tanítás szerves részévé lett az emberiség eszmei gazdagságának, szerves részévé a világ kultúrájának, amely egységes, de ugyanakkor — elsősorban osztályalapon — kettéhasított. Éppen a leninizmus az azonban, amely kifejezi benne, ami történelmileg haladó, ami egyre inkább meghatározó. Ez egyszersmind választ ad mindazokra a nézetekre, amelyek igyekeztek és még ma is hiába igyekeznek a leninizmust egyrészt tisztán orosz, másrészt történelmileg túlhaladott jelenség szintjére redukálni. A cári Oroszországban a 19. század végén és a 20. század elején uralkodott viszonyoknak megvoltak a maguk sajátos vonásai, de ezek ugyanakkor a világméretű kapitalizmus fejlődésének feltételei is voltak, amely ebben az időszakban fokozatosan utolsó, imperialista szakaszába ment át. Oroszországnak e tekintetben nem kellett átmennie a kapitalizmus valamennyi fejlődési szakaszán, mint Nyugat-Európának, hanem átvehette és át is vette a termelőerők és a technika azon fejlődési szintjét, amellyel Nyugat-Európa már rendelkezett. Nem véletlenül rendelkezett Oroszország a századfordulón a világ egyik legkoncentráltabb ipari termelésével. Talán nem szükséges hangsúlyozni, hogy ez az erősen koncentrált termelés egyebeken kívül mit jelentett a munkásosztály szervezésének és harcának lehetőségeire nézve. Noha módosult formában, de megmaradtak Oroszországban a talanság iránt igen érzékeny fiatal ember. S éppen ebből nap mint nap eleget látott maga körül. Kétségtelen, hogy akarvaakaratlan el kellett gondolkodnia e kor oroszországi forradalmi áramlatainak hagyományos, önfeláldozó tényezőjén — a forradalmi narodnyik mozgalmon, annál is inkább, mert testvérbátyja, Alekszandr maga is tagja volt e mozgalomnak, részt vett a III. Sándor cár ellen tervezett merénylet előkészítésében, ezért letartóztatták, halálra ítélték és kivégezték. Ez azonban már az az időszak, amikor Oroszországba behatol a marxizmus, s olyan kiemelkedő képviselőjére talál ott, amilyen Plehanov volt. Lenint a viszonyok megváltoztatása iránti érdeklődése, intellektuális beállítottsága mellett, természetszerűen elvezeti a marxizmushoz. Felismeri, ez az a tudományos elmélet, amely egyedül képes megmutatni a helyzetből kivezető utat. Lenin fejlődésének ebben a szakaszában látjuk, hogy Lenin nem válhatott volna Leninné, ha nem abból indult volna ki, amit a nemzetközi munkásmozgalom elmélete és gyakorlata megalkotott. Másrészt viszont maga is formálódik mind a narodnyik mozgalom elleni eszmei-elméleti harcban, mind pedig az azon irányzat elleni harcban, amely LENIH ESZMÉI még régi, feudális társadalom alapvető osztályellentmondásai, vagyis az ellentmondás a parasztság és a nagybirtokos réteg között, emellett, vele együtt és benne kialakult és erősödött a modern polgári társadalom ellentmondása, vagyis az ellentmondás a burzsoázia és a proletariátus között, mégpedig az imperialista fejlődési stádium szintjén. Bár nincs szándékunkban felsorolni az összes ellentmondásokat, meg kell látni továbbiakat is, mondhatni kulturális téren, vagyis a lakosság nagy részének analfabetizmusa, és óriási elmaradottsága, nyomora és primitív életkörülményei egyrészt, s Oroszország humanista kultúrájának világszínvonala másrészt. Mindezen s még további ellentmondások kölcsönösen összefonódtak, hatottak egymásra és az egész oroszországi társadalom ellentmondásába torkolltak, amely az uralkodó osztály és reprezentánsa - a cári rendszer ellen irányult. Ezeknek az ellentmondásoknak az összefonottsága és dinamikája újból és újból robbanékony helyzetet teremtett, amely állandóan fokozódott. Oroszországban az említett összetettségükben hatottak ellentmondások, amelyeknek eredménye volt a polgári forradalom, és ugyanakkor ellentmondások, amelyeknek eredménye a proletár, vagyis a szocialista forradalom. Joggal állapíthatták meg tehát abban az időben a nemzetközi munkásmozgalom vezetői, hogy már a párizsi Kommün bukása után, de főként a 19. század végén a forradalom súlypontja Nyugat-Európából Oroszországba tolódik át, hogy Oroszország polgári forradalom küszöbén áll, s emellett egészen új történelmi feltételek között, amikor világviszonylatban az alapvető ellentmondás már a burzsoázia-proletariátus közötti ellentmondás lett. E feltételek között nőtt fel Lenin. Haladó családban nő fel, mint rendkívüli értelmi képességekkel rendelkező, munkaszerető s minden sérelem és igazságOroszországban már történelmileg túlhaladott volt, de ugyanakkor a legális marxizmus mint olyan irányzat elleni harcban is, amelynek szándékában volt alávetni a marxizmus érdekeit a liberális burzsoáziának, ami csak módosított oroszországi változata volt világméretekben mutatkozó általános irányvonalnak, s végül a torzító tendenciák elleni harcban is, amelyek revizionizmus és opportunizmus formájában közvetlenül a nemzetközi és az oroszországi munkásmozgalom ban is megnyilvánultak. Lenin működésének kezdetétől fogva tehát egyértelműen ki lehet mutatni és bizonyítani lehet, hogy Lenin, aki a cári Oroszország konkrét viszonyai között nőtt fel s kereste a forradalmi kivezető utat az adott helyzetből, túllép ezeken a dimenziókon, s mint az alkotó marxista forradalmár típusa nem teheti, hogy ne lépjen túl rajtuk, hogy ne vegye észre a forradalom problémáit világviszonylatban. Ezzel azonban a marxizmus is új dimenziókat kap — alkotó módon fejlődik. Leninnek s az általa kialakított pártnak, természetesen, minden erőfeszítése egyetlen cél elérésére — a kizsákmányoló rendszer forradalmi megdöntésére irányult. 2
