A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-12 / 2. szám

különösen három osztálytársam­mal, Elena Bauerovával, Anton Glézlával (ma mindketten rende­zők a Rádióban), valamint Gus­táv Valachhal (ma a Szlovák Nemzeti Színház tagja) és velem foglalkozott sokat, s azt hiszem, részben neki köszönhetjük, hogy művészek lettünk. Hogy pedig miért kerültem Bratislavából Banská Štiavnicába, onnan pe­dig a jogi fakultásra? Azért, mert Bratislavában inkább fociz­tam, mint tanultam, Banská Štiavnicán viszont szigorú inter­nátusba kerültem. Az pedig, hogy az egyetem jogi karára este, éppen a római jogot ma­goltam, berontott hozzám Gustáv Valach barátom. „Nagy bajban vagyunk - mondta. - Az egyik szereplőnknek meghalt az édes­anyja, a fiú nem jöhet el a ver­senyre, neked kellene beugrani helyette!" - Kötélnek is álltam, három nap alatt bebifláztam a szerepet, és - megnyertük a ver­senyt. Ekkor határoztam el, hogy nem leszek ügyvéd. Jelentkeztem tehát az akkor még a Konzerva­tórium keretében működő szini­­iskolába, s ezt elvégezve már a harminchatodik éve koptatom a Szlovák Nemzeti Színház világot jelentő deszkáit. Közben taná­­roskodtam is, 1950-től 1962-ig docense voltam a bratislavai Zene- és Színművészeti Főiskolá­nak.- No azért, gondolom, tövisei is voltak a pályának - jegyeztem meg. - Ügy tudom, hogy kita­iratkozzam be, apám kívánsága I gadta a család. volt.- Még mindig nem mondía el, hogy miképpen lett színész?- Itt avatkozott be a „jósá­gos" véletlen. Tudni kell, hogy abban az időben Szlovákiában csupán egyetlen hivatásos szín­ház működött, a bratislavai Szlo­vák Nemzeti Színház. Volt viszont számos műkedvelő együttes. Ezek számára évente egyszer Martin­ban országos versenyt rendeztek. A bratislavai Štefánik műkedvelő együttes szintén évente beneve­zett a versenybe. Ekkor én még joghallgató voltam. Az egyik- Hát bizony, semmit sem ad­nak ingyen! Amikor megtudta a családom, hogy négy szemeszter után otthagytam a jogászkodást és „komédiásnak" mentem, több mint fél esztendeig tudni sem akartak rólam. Bizony keserves hónapok következtek. Már diák­koromban sem nagyon dúskál­­kodtam a pénzben, Banská Štiavnicában például favágással kerestem meg a zsebpénzt, a sziniiskola kezdetén pedig igazi nyomorban éltem. Emlék­szem például, hogy karácsony­­este étlen-szomjan csavarogtam a kihalt utcákon. De máskor is csak akkor került a gyomromba némi meleg étel, ha a Grand kávéházban és az akkori Podrum vendéglőben megszánt valame­lyik pincér ismerősöm. Sohasem felejtem el azt a szép délutánt, amikor apám megbocsátott, ga­vallér módra fizetett, én pedig egy óra alatt három komplett ebédet habzsoltam be.- On úgy robbant be a szín­házi világba, hogy már színi­­növendék korában nagyra érté­kelte a kritika ritka tehetségét. Igaz, hogy immár 36 éves el­ismert művésze a Nemzeti Szín­háznak, mégis a kezdő évekből mely szerepeire emlékszik a leg­jobb szájízzel vissza?- Dicsekvés nélkül mondha­tom, hogy már kezdő színész koromban rengeteg szerepet kaptam. Hadd jegyezzem meg azonban azt is, hogy én abban az időben — és azóta is — egy­formán örültem és örülök a kis és a nagy szerepeknek egyaránt. Ennek ellenére - bár már több mint 120 alakításom volt eddig - Shakespeare Hamletjének Ho­­raciusára, a Szentivánéji álom Lysanderére, Kleist: Eltört korsó­jában Ruprechtra, Moliére Kép­zelt betegjének Flerant-jára, és Fösvényének Cleant-jára, a Róka és a szőlő Aesopusára, Pogogyi­­nov A Kreml toronyórájának Ri­­bakovjára igen jó szívvel gondo­lok vissza. De természetesen tu­catjával akadnak még olyanok, amelyek kimaradtak ugyan a kapásból felsorolt színdarabok közül, az ezekben nyújtott sike­res alakítások azonban mégis örök élményeim maradnak.- A szakemberek azt emelik ki Önnél, hogy alakításait a természetesség, a belső tisztaság és a megdöbbentően drámai át­élés jellemzi. Ennek ellentéte­ként azonban a játékosság és a derűt keltő humor sem hiányzik alakításaiból. Sőt a legtisztább népiesség sem, amely még az idegen szerzők alkotásaiba is belecsempész egy kis szlovákos ízt. Tudatos játékstílus ez? ségek szlovák nyelven történő visszadását is. KAPRINAY L: Ezt a tanulók az akaraterő serkentését szolgá­ló plustöbbletnek érzik. Isko­lánkban a gyakorlatban úgy ta­pasztaljuk, hogy a szlovákokta­tás eredményességének mércéje, hogy a diák nemcsak ismerje ezt a nyelvet, de értse is és tanulni is tudjon így. Pontos nyilvántar­tást vezetünk növendékeinkről, s eszerint döntő többségük a szlo­vák középiskolában is megállja a helyét. HÉT: Szlovákiában — középfo­kon — hol és mit lehet magyar nyelven tanulni? FIBI S.: Középfokú szakmunkás­­képző intézet működik Dunaszer­dahelyen (Dunajská Streda), Ko­máromban (Komárno), Galán­­tán, Léván (Levice) és Király­­helmecen (Kráľovský Chlmec). Középfokú építészeti szaktaninté­zetbe Dunaszerdahelyen ács és vasbetonozó szakmákra lehet je­lentkezni. Érsekújvárott (Nové Zámky) a Priemstav, Komárom­ban a hajógyár, Losoncon (Lu­čenec) a Magasépítő Vállalat­­ban(Pozemné stavby), Füleken (Fiľakovo) a Kovosmalt szak­munkásképző intézetében nyitnak magyar tanítási nyelvű osztályo­kat. Ipolyságon (Šahy) magyar tannyelvű középfokú szakiskola működik, ahol növénytermeszté­si-gépkezelői szakon négy év alatt szakképesítést és érettsé­git; a traktoros-gépesítő és az állattenyésztői szakon három év alatt szakképesítést lehet sze­rezni. A karvai (Kravany nad Dunajom) és a somorjai (Samo­­rín) Középfokú Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetben ma­gyar nyelven folyik a tanítás. Udvardon (Dvory nad Zitavou) részben magyar tanítási nyelvű középfokú szakiskola működik. Itt a traktoros-gépesítő, illetve a növénytermesztő-gépesítő szakon három év alatt szakképzettséget, az állattenyésztő-gépkezelő sza­kon pedig érettségit is. Az ógyal­­lai (Hurbanovo) szakmunkáskép­ző intézetben magyar nyelven is folyik az oktatás, és itt három­éves tanulmányi idő alatt mező­­gazdasági gépjavítókat képez­nek. Részben magyar tanítási nyelvű mezőgazdasági szakmun­kásképző intézet van még Komá­romban, Galántán, Vágsellyén (Šoľa), Mecenzéfen (Medzev), Leleszen (Leles) és Csécsen (Ce­­čejovce). Szőlőskén (Viničky) kö­zépfokú kertészeti szakiskolába jelentkezhetnek az érdeklődők. Mezőgazdasági szakközépisko­la Dunaszerdahelyen, Komárom­ban, Tornaiján, Nagykaposon (Veľké Kapušany), Szepsiben (Moldava nad Bodvou) és Lo­soncon (Lučenec) van. Közgazdasági szakközépiskola Érsekújvárban, Surányban, Rima­szombatban (Rimavská Sobota), Kassán (Košice) és Nagymegye­­ren (Calovo); egészségügyi szak­­középiskola Dunaszerdahelyen, Érsekújvárban és Rozsnyón (Rož­ňava); pedagógiai szakközépis­kola Ógyallán és Losoncon van. Az ipari szakközépiskolák Bra­tislavában vegyészeti, Érsekúj­várban villamossági, Komárom­ban gépipari és építészeti, Kas­sán villamossági és gépipari, Lo­soncon pedig építészeti szakkal működnek. Magyar tannyelvű gimnázium Bratislavában, Dunaszerdahelyen, Galántán, Komáromban, Szencen (Senec), Ipolyságon, Somorján, Zselízen (Želiezovce), Érsekújvár­ban, Párkányban (Štúrovo), Fü­leken, Rimaszombatban, Tornai­ján, Kassán, Szepsiben, Rozs­nyón, Királyhelmecen és Nagy­kaposon várja az érdeklődők je­lentkezését. HÉT: E részletes ismertetés után mivel zárhatnánk a pályaválasz­tást és a pályairányítást segíte­ni hivatott kerekaszta!-beszélge­tésünket? FIBI S.: Gondolom, egy lénye­ges dologra kell összpontosíta­nunk figyelmünket. Arra, hogy a magyar tannyelvű általános is­koláknak napjainkban is meg­van és a jövőben is meglesz a küldetésük. Fontos szempont, hogy az anyanyelv oktatása mel­lett, a szlovák, nyelv megfelelő szintű elsajátítását is lehetővé te­- Nézze, én a szerepeimet halálosan komolyan veszem. Ha egy új szerepet tanulok, még álmomban is az új figurát for­málom. Megfogadom persze a rendező utasítását, de belső megérzéseimet is beleadom a szerepbe. Ami ezen kívül van, az már alkati kérdés. Szeretem a mosolyt, át tudom érezni a tragédiákat, s az a népiesség, amit a „szememre vetnek", gyer­mekkorom csodás környezetéből szívódott vérembe. Ha ezeket a színészi megnyilvánulásokat és törekvéseket egy arc poeticába kellene belesürítenem, akkor azt mondanám, hogy az emberi igaz­ságot mindig és mindenhol igazi emberi módon kell kifejezni!- On nemcsak a színpadon szerepel, de eddig több rrnnt 50 tévéjátékban és játékfilmben is játszott. Müvészetigényesnek tartja az ilyen alakításokat is?- Feltétlenül annak! Igaz ugyan, hogy a színésznek a színház az éltető eleme, ám a tévé és a filmgyár is elsősorban a színházkedvelő jóízlésü milliók számára dolgozik. Hamar nézők nélkül maradnánk tehát, ha pél­dául egy Brecht-darabot kontá­rokkal vennék filmszalagra.- ön néhány nap múlva, ja­nuár 15-én tölti be az 58. élet­évét. Ez alatt az idő alatt sok mindent elért már. Művészi mun­kásságáért megkapta Bratislava díját, Lenin megelevenitéséért ötvenegyben Állami díjjal, hat­vanhatban az Érdemes művész, az idén pedig a Nemzeti művész címmel tüntették ki. Most, ötven­­nyolcadik születésnapjára mit kíván magának?- A fő kívánságom az, hogy családommal együtt egészséges legyek. És hogy jó néhány évig még magaménak tudhassam a közönség nagy-nagy szeretetét! NEUMAN JÁNOS Nagy László felvételei szik. Épp ez az, ami egyenlő esélyek elé állítja — érvényesü­lés dolgában — a magyar és a szlovák iskolák tanulóit, az anya­nyelvi oktatás semmivel sem pó­tolható többlete mellett. Termé­szetesen, a szülők és tanulók körében jogos az elvárás a ma­gyar tannyelvű középfokú isko­lák egyre bővülő hálózata iránt. Látnunk kell ellenben az érem másik oldalát is: azt, hogy sok esetben a már meglévő lehető­ségekkel sem élünk a kívánt mér­tékben. A jövőben erre több fi­gyelmet kell összpontosítani. An­nál is inkább, hogy az új isko­larendszer a szakmunkásképzés­ben különösen jelentős változá­sokat eszközöl, hiszen az egyre igényesebb munkaköri feladatok egyre magasabb szintű tudást és szakképzettséget követelnek. Ezt a jövő szakembereinek már most kell tudatosítaniuk. HÉT: Szerkesztőségünk és olva­sóink nevében köszönjük a rész­vételt. Prandl Sándor felvételei 13

Next

/
Thumbnails
Contents