A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-12 / 15. szám
! W lelt meg az egyre igényesebb követelményeknek. így aztán határozat született egy új járműjavító és gépgyár létesítésére. Ennek alapjait 1967. július 1-én rakták le. Megkezdődött a hatalmas méretű célberuházás, 300 millió koronás költségelőirányzattal. Az új üzem befejezés utón 2500 alkalmazottat foglalkoztat majd. A jelenlegi létszám ennek mintegy a fele, 1200 fő. Megkezdődöt tehát a zvolení járműjavító műhely második évszázada. . . Igaz, egészen más feltételek között. Már nem gőzmozdonyokat javítanak itt, ezeknek a kora végérvényesen lejárt. Igazi gépgyár ez ma már, amely dízelmozdonyokat, motorokat javít, s a pótalkatrészeket is zömmel maga állítja elő. Lemegyünk a műhelybe. Vastag láncokon emel e magasba egy mozdonyt u portáldaru. Alatta munkások szorgoskodnak, aprólékosan szétszedik a hatalmas monstrumot. Pavol Bahýl az itt dolgozó szocialista brigád vezetője.- A kiszerelő brigád tagjai zömmel fiatalok, de már így is kitűnő szakmunkások - mondja. - Mintha csak hozzánőttek volna a motorokhoz, ügyelnek, nehogy megsérüljenek kiszereléskor az alkatrészek. Stefan Dobra, a szocialista verseny szervezésével megbízott szakelőadó:- Harminchárom kollektíva versenyez az üzemben a szocialista brigád címért. A felajánlások főként a munkaidő hatékony kihasználására, az anyag- és az energiatakarékosságról, továbbá arra irányulnak, hogy ki- és beszerelésnél lehetőleg ne érje károsodás az alkatrészeket. Ha kell, túlórában is legyártanak dolgozóink alkatrészeket, éspedig térítés igénye nélkül. Jozef Krajniak, a szakszervezeti üzemi bizottság elnöke:- Ami a mozdonyok javítását illeti, nagy szükség van a dolgozók kezdeményezésére. E tekintetben sokat tesznek a komplex racionalizálási brigádok, az újítók. Mert nemcsak az a fontos, hogy minél előbb visszakerüljenek a mozdonyok a forgalmamba, de az is, hogy minél hosszabb legyen a kijavított mozdonyok élettartama, ez pedig elsősorban a munka minőségétől függ. A felajánlási mozgalom keretében dolgozóink vállalták, hogy egy mozdonyt munkabérre való igény nélkül megjavítanak. Egyébként az üzem megkapta a „Kiváló munkáért" kitüntetést. A zvoleniak évente 5-6 dízelmozdonyt javítanak a MÁV székesfehérvári vontatási főnöksége részére, s több magyarországi elvtársat tanítanak be a dízelmozdonyok javítására. Ugyancsak testvérbaráti kapcsolatokat tartanak fenn a MÁV budapesti Északi járműjavítójával. Szöveg és képek: PAVEL HASKO PÁRBESZÉD (a családról és a boldogságról) 2. § Napjainkban vajon miképpen jellemezhető a család társadalmi küldetése?- A családkutatással foglalkozó szakembereknek világszerte nagyon szerteágazó, sokszor egészen szöges ellentétben álló nézeteik vannak erről a kérdésről. A család egykori s mai szerepét, illetve az újabb, mostanában kialakuló vagy divatossá váló szokásait vizsgálva egyvalamiben azonban mégis megegyezik a szociológusok és pszichológusok, nőgyógyászok és jogászok véleménye. Abban, hogy az ifjú nemzedékre ma már nem csupán a család, hanem a társadalom, a társadalmi környezet is erős nevelő hatással van. Ez ellenben nem jelent valamiféle kollektív felelősséget a holnap felnőttjeiért, mert mind a kiskorú gyerekekre, mind a serdülőkorú fiatalokra a család, az otthoni környezet gyakorolja továbbra is a legdöntőbb befolyást. Lehetséges, hogy első hallásra mindez természetesnek, magától értetődőnek tűnik. Ha viszont a bontóperi jegyzőkönyveket vizsgáljuk, vagy a házassági és pszichológiai tanácsadók panaszosainak vallomásait vesszük alapul, akkor egyhamar kitűnik, hogy a családokban gyakran fordulnak elő komoly konfliktusok, gyakori eset az összhang hiánya és sok családban csak másodlagos kérdés a gyerekek jellemének, egyéniségének csiszolása. § Úgy tűnik, hogy a családra irányuló „reflektorfény" ma talán több gondot s konfliktust mutat, mint amennyivel, mondjuk, tizenöt-húsz évvel ezelőtt számolni lehetett . . . — Ez kétségtelen, bár ebben a vonatkozásban látni kell azt is, hogy amíg a társadalom elemi anyagi létfeltételeinek biztosítósa volt az elsődleges cél, addig ezeknek a problémáknak jó része rejtve maradt. Jelenleg viszont, a társadalmi fejlődés magasabb fokán közelebbről és a mindennapi élet mozgásában mutatkoznak meg a családi élet örömei és gondjai. Egyre világosabban látni például, hogy szinte nincs is két egyforma „família", hiszen annyiféle család létezik, ahányféle személyiség kerül kapcsolatba egymással. Az új, fiatal családalapítók sokszor nagyon is különböző értéknormákat, hagyományokat, szokásokat hoznak magukkal a házasságba. És ez csipán egy meghatározó tényező j sok közül, hiszen minden csalód életmódját, életszínvonalát meghatározza e privát közösség gazdasági helyzete, a keresők és eltartottak aránya, az egy főre eső jövedelem, a lakásviszonyok, a kulturális színvonal s ezeken kívül még sokminden. Végső soron mindez együttesen határozza meg a család karakterét. Egyvalami azonban bátran leszögezhető: amióta a szocialista társadalom, a köznapi politika egyre jobbon elismeri a családot és annak társadalmi szerepét, azóta a közvélemény elvárása is megváltozott ezzel a kérdéssel szemben. Beköltözött tudatunkba a családpolitika, ami nem elvont frázis már, hanem mindennapi gyakorlat. § Ez viszont a házasságra lépő lelek, a családi közösségben élő személyek lokozott felelősségére utal! — Ez akár Íratlan törvénynek is tekinthető. Sajnos, elég körülnézni, és máris kiderül, hogy sok családban „baj van", azaz nincs meg az összhang, hiányzik a mindig új meg új erőt adó boldogság. Ezek a családok még nincsenek válságban, de olykor hétről hétre a konfliktushelyzetek egész sorát élik át, ami bizony alaposan próbára teszi a házasfelek türelmét. És fiatal korban a szerelmüket is, hiszen mindez emberi-érzelmi kapcsolataikat is rontja; a gyermeknevelés problémáiról nem is szólva... § A felnőttek otthoni pedagógiai mulasztásai magyarázhatók időhiánnyal? — A gyereknevelés nem idő kérdése! Elvégre az együttélés minden pillanata és mozzanata nevel. Nevel a szülői magatartás, a példa, az otthoni harmónia, a szülők egymással való kapcsolata. De «z mitsem változtat azon, hogy a mai felgyorsult életben alig marad idő az emberi kapcsolatok erősítésére: a házastársaknak a beszélgetésre, a barátoknak a találkozásra. § így ezzel függ öSSté a bontóperek számának folytonos emelkedése is? — EzZel is összefügg, dé közrejátszik ebben az elhamarkodott párválasztás, a házasságra való felkészületlenség, az alkalmazkodási készség és főként a kölcsönös elnézés, a tolerancia hiánya. Ez elsősorban a házasság első éveire vagy az egymástól szélsőségesen eltérő életfelfogású fiatalokra vonatkozik, akiknek egyszerűen nincs türelmük arra, hogy megtanulják az együttélést, miután összekerültek. A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN § EMBERI SORSOK Ilyen családban, a mézeshetek elmúltával, nyoma sincs a boldogságnak. § Milyen szerepet játszik mindebben az otthonteremtés, más szóval a lakáskérdés gondja? — Valóban sok családban okoz kisebb-nagyobb konfliktusokat, hogy a fiatalok felnőtté válása, önálló rajtja az életbe nem minden esetben esik egybe a valódi önállósulással. Ellenkezőleg, nagyon gyakran előfordul, hogy a saját otthon megteremtésének kellemes gondja nem azonos a házasságkötés örömének időpontjával. Azáltal, hogy a fiatalok általában csak később jutnak saját lakáshoz, megfordult a nemzedékek viszonya is. Régebben természetes norma, a fiatalok erkölcsi kötelessége volt az idősek támogatása. Persze, ez a magától értetődő követelmény ma is fennáll, ám a gyakorlatban inkább a pályakezdők, az ifjúházasok vannak hosszú ideig a szülők segítségére utalva. Nélkülük nemigen képesek otthont teremteni maguknak. Ez a támogatás, mégha a szülők zokszó nélkül vállalkoznak is rá, sok szempontból egészségtelen: növeli a terheket, súrlódási felületeket nyit és a fiatalok tényleges önállósulását is gátolja. Az sem ritka eset, hogy sok fiatal annyira megszokja ezt a támogatást, hogy a későbbiekben is szemrebbenés nélkül elvárja. Az együttlakás, sok esetben, népesedéspolitikailag is hátrányos. Az áitalááos tapasztalatok azt mutatják, hogy a fiatal családokban határozott igény van a gyerekre. De ez rendszerint csak egy gyereket jelent, akiért az albérletet vagy a szülők lakásának zsúfoltságát is vállalják. A második gyerek megszületését azonban nem siettetik; és amikor évek múltán saját lakáshoz jutnak, gyakorta mór kényelmi szempontból sem vállalkoznak arra, hogy csecsemővel „bíbelődjenek". Ezért néni az idősebb nemzedék lenézése, megsértése a fiataloknak az az igénye, hogy mielőbb kiváljanak, külön költözzenek, (Folytatjuk) 17
