A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-04-12 / 15. szám

A Bmtislava-vidéki járás küldöttei HÁROM ÉV MUNKÁJA ÉS EREDMÉNYEI A jobbra, többre, színvonala­sabbra törekvés jegyében tar­tották meg járási értekezletüket a Bratislova-vidéki járás CSE­­MADOK szervezetei. Az ülést Méry Béla, a járási bizottság elnöke nyitotta meg és üdvözölte Pavel Mruškovičot, a járási nemzeti bizottság küldöt­tét, valamint Lovicsek Bélát, a CSEMADOK KB delegációjának vezetőjét, a Központi Bizottság titkárát. A XII. országos közgyűlés utá­ni ötéves megbízatási időszak eddig eltelt három esztendejé­ben végzett tevékenységről Gör­­föl Jenő, a járási bizottság tit­kára számolt be. Tartalmas be­számolójában szólt az 1977. feb­ruár 26-án megtartott XXII. já­rási konferencián elfogadott ha­tározat teljesítéséről. A határo­zat egyik pontja az aktvistahá­­lózat kiépítését szorgalmazta. Ez a gyakorlatban azt jelentet­te, volna, hogy a járási bizott­ság minden tagja aktív szerve­ző és politikai munkával járult volna hozzá a főváros közelsé­ge miatt specifikus helyzetű já­rásban a CSEMADOK sokrétű tevékenységéhez. Voltak, akik rengeteget tettek azért, hogy a maximumot adhassák a tagság­nak, sajnos számoson megszám­lálhatatlan valós és valótlan el­foglaltságra hivatkozva távolma­radtak, s egyáltalán nem vállal­tak részt az irányításból. Ennek ellenére elmondható, hogy az eltelt időszakban mennyiségileg és minőségileg is javult a mun­ka, ami főleg annak köszönhe­tő, hogy a járási bizottság el­sődleges feladatának tartotta a szervezeti élet továbbfejleszté­sét. A jó szervezeti életet tükrözte a héttagú elnökség rendszeres munkája; az elnökségi tagok ülésein tudásuk legjavát nyújt­va keresték a munkatervből ere­dő feladatok végrehajtásának legmegfelelőbb módjait. Pozití­vumként lehet megemlíteni a taglétszám emelése terén elért eredményt. Míg az 1977-es kon­ferencia idején 763 tagot tar­tott nyilván a járási titkárság, 1979-ben már 1033 tagot mu­tattak ki. A népművelés terén is szép eredményekről adott számot a járási bizottság annak ellenére, hogy a szakmai tanácsadás és a konkrét segítségnyújtásra hi­vatott népművelési szakbizottság csak 1979 szeptemberébe’n cla­kúit meg. Az irodalomnépszeru­­sités — irodalmi előadások, ke­retműsorok, író-olvasó ta'álko­­zók és könyvkiállítások szervezé­se - területén számottevő ered­ményeket értek el o járásban. Az ilyen jellegű legutóbb' tizen­egy akció 730 CSEMADOK-ta­­got mozgatott meg. A járási bizottság eredményes munkát végez az utánpótlás ne­velésének területén is. Nagyon jó a kapcsolatuk a féli általá­nos iskolával, valamint a szen­ei általános iskolával és a gim­náziummal. Tavaly a gyermek­év alkalmából a szenei helyi szervezet a városi könyvtárral és az iskolával karöltve a legkiseb­beknek szervezett találkozót csehszlovákiai magyar írókkal: Varga Imrével, Simkó Tiborral és Gágyor Józseffel. A felnőttek­nek sem volt okuk panaszra, be­szélgethettek Zs. Nagy Lajossal és Mács Józseffel; Félben Var­ga János főszerkesztő részvéte­lével Hét-ankétot szerveztek. A titkári beszámoló megálla­pította, hogy a felsorolt ered­mények ellenére is van még ten­nivaló, mivel rengeteg a tarta­lék és a kiaknázatlan lehető­ség. Az amatőr művészeti tevékeny­ség terén elért erdemények is minőségi javulásról tanúskod­nak. Több alkalommal láthattuk a féli (Tomášov) foklór-csoport színvonalas műsorát és hallhat­tuk a csehszlovákiai magyar vi­szonylatban talán a legjobb népzenét produkáló Dudás Együttest. A féli folklórcsopor­ton kívül a magyarbéli (Veľký Biel) tónccsoport fejt ki aktív tevékenységet. Az énekkari moz­galomba a járás egyetlen ének­kara, a fennállásának 5. évfor­dulóját ünneplő szenei (Senec) vegyeskor kapcsolódik be. A szenei általános iskola Ifjú Gárda színpada és a magyar­béli esztrádcsoport jóvoltából a színjátszás terén mutatkoztak a legjobb eredmények a járás­ban a művészeti amatőr tevé­kenység területén. A járási bizottságnak tovább­ra is arra kell törekednie, hogy növelje a CSEMADOK tekinté­lyét és javítsa kapcsolatait a járási párt- és állami szervek­kel, volomint a jól működő tö­megszervezetekkel. Üj munka­formákkal és módszerekkel szín­vonalas és eredményes munkát végezhetnek anyanyelvi kultú­ránk terjesztése és ápolása te­rén a járásban.-bárdos- Prondl Sándor felvételei A VÁRAKOZÁS A Csilizköz három falujába iró­­olvasó találkozóra hívtak nem­régen. Balonyba pontosan ér­keztem, Csilizradványon elkés­tem, Medvén meg legalább há­romnegyed órát vártam a talál­kozó megkezdésére. Szerencsére nem unatkoztam. Vass Sándor, a helyi nemzeti bizottság elnö­ke, és Németh László, a CSE­MADOK helyi szervezetének el­nöke egészen érdekesen tárták fel előttem a falu múltját. Régebben a halászat komoly foglalkozásnak számított a Du­na gátjához búvá községben. A nagy víz jó pár csalódnak nyújtott megélhetési lehetősé­get. A Duna-ágakba és a nagy Dunán hálóval es mindeféle más halászati szerszámmal folyt a halászós. S a tőzsgyökeres ha­lászcsaládok még nem haltak ki. Élnek, csak éppen mór nem halásznak. Mióta a hatósági közegek sportnak nyilvánították a halászást, azóta háló nem merülhet a vízbe. Horgászbottal viszonyt nem érdemes kiülni a PERCEIBEN vízpartra. Bottal nem lehet nagy fogásokat csinálni. Egyébként sincs már annyi hal. A Slovnoft szennyezi a vizet, kárt tesz a halállományba^. A hal húsán is érezni valamilyen különös ízt. Medve nemcsak a halászok faluja volt valamikor. A vízimol­nároké is. Harminckét malom őrölte a gabonát. Akkor még nem szabályozták a Dunát. Nem is ott hömpölygőit a vize, ahol most. Közvetlen a Duna partján sorakoztak a malmok. Harminc­két malom, harminckét molnár. Helybelieknek és környékbeliek­nek őröltek. Messziről is ide hordták a terményt. A molnárok között versengés folyt. Kihez menjenek, kinél őröltessenek a gazdák. A kocsma döntő ténye­zőnek bizonyult, a bor, a pálin­ka volt a gazdák legbiztosabb eligazítója. Az győzött, aki pénz­zel bírta. Medvén még ma is felemlegetik, hogyan beszélt a molnár az inasávol. — Kivetted már a vámot? — kérdezte.- Ki! - mondta az inas.- A gazda látta?- Nem.- Akkor vedd ki mégegyszer! Ma már nincs malom a fa­luban. Az utolsó vízimalom mo­tor hajtotta malomként került beljebb a községbe. A molná­roknak már csak hírmondójuk van. Molnár nevűekből viszont legalább annyi van, mint ré­gebben a vízimolnárokból. Megszűnt a vizimolnárság, haldoklik a halászás, de föl­épült a Dunán a híd és össze­kötötte Medvét a magyarorszá­gi vámosszabadival. Évek óta forgalmas határátkelőhely a község. S az utóbbi hónapokban már éjszaka is az utazó rendel­kezésére áll a vámhivatal. S ha Medve már nem ismert derék halászairól, vízimolnárairól, tud­nak róla, mint határátkelőhely­ről. Nem is kevesen. Rendkívül megnövekedett a falu turistafor­galma. Napjában háromszáz­négyszáz autó is felmegy a híd­ra, illetve átmegy a hídon. Nyá­ron, csúcsforgalom idején, Csi­lizradványnál az outósor vége. Az utazók türelmesen várnak át­­bocsájtásukro. Ilyen módon Medvét rengetegen érintik, so­kan meg is állnak a községben. Vásárolnak, üdítőitalt fogyaszta­nak, és érdeklődnek, merre in­duljanak tovább, beljebb az or­szágba. földművesközségként is szá­mon tartották Medvét. Foglalko­zás tekintetében most mór meg­osztott a falu. Sokan dolgoznak az iparban. Ök a kirajzók. So­kan találnak megélhetést a Csi­lizköz Egységes Földművesszö­vetkezetben. Hét község földjeit egyesíti a Csillizköz, jó kereseti lehetőséget biztosít tagjainak. A medvei részleg állattenyész­téssel és gépesítéssel foglalko­zik. 1965-től, a csicsói gátszaka­dás, a nagy árvízkatasztrófa óta a lakáskultúra magas színvona­lú. Új családi házak állnak a régiek helyén. A kultúrház azon­ban még mindig csak ólom. A szövetkezeti telep kopott klubhelyiségét használják a tö­megszervezetek. Ahogy hallom, év végéig lerakják az új kultúr­ház alapkövét. A CSEMADOK helyi szerveze­tének kilencvennyolc tagja van. Németh László hetvenhattól el­nök. A tagtoborzásban értek el szép eredményeket. Aránylag rö­vid idő alatt huszonhatról ki­lencvennyolcra növekedett a taglétszám. Két éve megalakult a színjátszó csoport és betanult egy színdarabot. Sajnos, nem volt hol bemutotni. A kultúrház hiánya az emberek kedvét sze­gi. A CSEMADOK tagjai más tö­megszervezetek tagjaival együtt veszik ki részüket a kulturális munkából. A közelmúltban ven­dégül látták a hodosi citeraze­­nekart, s bérletet váltottak a győri Kisfaludy Színház előadá­saira. A négy bérlet kilenc elő­adásra szól és harminchat sze­mély veheti igénybe. S ennyi elég. A várakozási idő letelt, kezdődhet az író-olvasó találkozó, a helyi szervezet idei első akciója... Mács József 1

Next

/
Thumbnails
Contents