A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-12 / 15. szám
A CSEMADOK bratislava járási konferenciáján felszólalt dr. György vezető titkára A CSEMADOK éleM NEMES CÉLOK SZELLEMÉBEN Bratislava városi CSEMADOK szervezetei 1980. március 1-én tartották meg XXIII. konferenciájukat. A tanácskozáson jelen volt Dr. György István, a CSEMADOK KB vezető titkára és a városi pártbizottság képviseletében Dr. František Bartošek, a Večerník főszerkesztője. A városi szervezet hároméves tevékenységéről Jurenka Béla, a városi bizottság titkára számolt be. Amint az a beszámolóból kitűnt, az értékelt időszakban a tagságnak a proletár internacionalizmus és a szocialista hazafiság szellemében való nevelését, az egészséges nemzeti tudat kialakítását tekintették legfőbb feladatnak. E célok szellemében a városban élő CSEMADOK-tagok eredményes munkát végeztek. Szervezeteik taglétszáma az elmúlt három évben 30 százalékkal, 1047-ről 1400-ra növekedett, örvendetes megállapítás ez, mert ekkora növekedés kedvezőbb nemzetiségi összetételű járásokban is nagyon komoly eredménynek számít. A legjobb eredményt e téren a ligetfalusi szervezet érte el, de a vereknyei, oroszvári és óvárosi szfervezet is elég jó eredményt mutat fel, míg Püspökiben, ahol viszonylag nagyobb tartalékok vannak, csupán jelentéktelen volt a taglétszámnövekedés. Az elmúlt időszakban az ideológiai nevelés terén ki kell emelni a jelentős politikai évfordulók alkalmából évről-évre megrendezett előadásokat. A városi szervezetek kerek évfordulók alkalmából ugyancsak rendszeresen megemlékeztek egy-egy kimagasló irodalmár, politikus, tudós, művész életpályájának alakulásáról és munkásságáról, azokról az alkotásokról, amelyekkel gazdagították az emberiség szellemi értékeit. A 37 ilyen jellegű előadásnak mintegy 7000 főt kitevő közönsége volt. Az író-olvasó találkozók a főváros területén az értékelt időszakban nem voltak talán olyan vonzók, mint némely vidéki járásban. 1977-ben a tervezett 8 helyett hatot, 1978-ban 8 helyett négyet, 1979-ben 8-at teljesítettek. A vers- és prózamondók évenként megismétlődő versenye mindig érdekes eseménynek számít. Ezeken tudják felmérni a tanuló ifjúság fejlődését az anyanyelv ápolása terén. A városból csaknem évenként bejut valaki az országos döntőbe is. A városi szervezetekben sikerült elmélyíteni a klubmozgalmat. A József Attila Ifjúsági Művelődési Klub országos viszonylatban is jó hírnévnek örvend. A beszámoló foglalkozott az amatőr művészeti tevékenység területén mutatkozó hiányosságokkal is. Sajnos, Bratislavának nincsenek folklórhagyományai. Ezért a városi bizottság és a szervezetek munkatervében a népművelési munkán van a hangsúly. A vitában felszólalt Dr, György István, a CSEMADOK KB vezető titkára. Szólt a Központi Bizottság által eddig foganatosított és a jövőben előirányzott intézkedésekről, amelyeknek célja szövetségünk társadalmi tekintélyének további emelése, a XII. országos közgyűlés határozatainak maradéktalan megvalósítása, a népművelési munka továbbfejlesztése, a tudományosműszaki forradalom feltételei között. Az értekezlet vitájában a küldöttek elégedetten nyugtázták István, a CSEMADOK KB az elvégzett munkáról szóló beszámolót, de nem hallgatták el azt sem, hogy akadnak még fogyatékosságok, mind a szervezeti élet, mind a kultúrcsoportok tevékenységében. A vita után megválasztották a városi bizottság tagjait, majd jóváhagyták a következő időszak feladatait rögzítő határozati javaslatot. GAAL ISTVÁN Kellemes élményben volt része március 10-én a komáromi (Komárno) Magyar Gimnázium dísztermében összegyűlt mintegy kétszáz főnyi közönségnek. A megszokottnál is hamarabb gyülekeztek az emberek, mindenki kíváncsian várta, mit fog hallani attól a híres tudóstól, ami ma még talán merésznek tűnő feltevéseivel és fejtegetéseivel a csehszlovákiai magyarság érdeklődését is felkeltette. László Gyula régész-profeszszor, a CSEMADOK komáromi helyi szervezete meghívásának eleget téve tartotta meg előadását „Őseink nyomában" címmel. Előadásának központi mondanivalója az avarkori és a magyar honfoglaláskori eddig feltárt régészeti leletanyag ismertetése volt. Ezen belül röviden érintette ezeknek a népeknek a temetkezési módjait, az ősi hitvilágot, a különböző babonákon alapuló szokásaikat, így például azt, hogy miért tettejr az újszülött lányok mellére apró vastárgyakat, a fiúk hasára sarlót, vagy pedig egy avar kislány sírjában miért volt a feje mellett egy hatalmas vasfejsze? Az eddig feltárt sírok leletonyaga rengeteg tanulságul szolgált, de sok új kérdés felvetését is eredményezte. A magyar nyelv-területen feltárt temetkezési helyek vagy egyéb régészeti lelőhelyek anyagának minden kis részletre kiterjedő és sokoldalú vizsgálata arra a feltevésre késztette a tudóst, hogy nem egy, hanem két magyar honfoglalásnak kellet lennie, mégpedig az elsőnek 670-ben, a másiknak pedig ahogy mindannyian tudjuk 896-ban. Ez a „kettős honfoglalás“ elmélete tehát rengeteg leletanyag tanulmányozásán, összehasonlítgatásán, a közben felmerült számtalan kérdés megnyugtató megválaszolásán, és néhány írásos emlék segítségül-hívásán alapul. Most mór az elmélet kezd bekerülni a köztudatba is, de így is van ez rendjén, annál is inkább, mert a nagy felismerés megszületése óta eltelt időszak alatt, úgy látszik, egyre több körülmény szól annak tudományos megalapozása mellett. A fiatalos lendülettel megtartott előadást számos kérdésfeltevés és azok pontos megválaszolása követte. Az egyikre feleletként elmondta a nagyon barátságos tudós, hogy a nyereg alatt puhított hús nem eledelként szolgált a honfoglaláskori és a kalandozások korabeli magyaroknál, hanem a lovak sérült hátát gyógyították nyers hússal. A szép és emlékezetes estet Trugly Sándor régész, a professzor tanítványa vezette be, aki többek között ezeket mondta: „Nagyon nehéz László Gyula bámulatos pályájáról röviden beszélni. Nemcsak régész, hanem néprajzos és képzőművész is egyben. 1933-ban végezte el a Képzőművészeti Főiskolát Budapesten. Rengeteg könyve és tanulmánya jelent meg. Módszereivel új iskolát teremtett a régészetben. Egyik legsikerültebb műve, mely 1944-ben látott napvilágot: A honfoglaló magyar nép élete. Legutóbb megjelent művei közül említsük meg legalább a következőket: A népvándorláskor művészete Magyarországon, a Vértesszőlőstől Pusztaszerig és A nagyszentmiklósi kincs. Mint író úgy írt és alkotott, hogy könnyen megérthessék. Nem véletlen jelenség ez, különösen akkor, ha tudjuk, hogy László Gyula Móra Ferencet is példaképül választotta... Most, amikor körünkben üdvözölhetjük a kiváló testi és szellemi erőben levő, víg kedélyű tudóst, alig tudjuk elhinni, hogy néhány nap múlva betölti 70. életévét (1910. március 14-én született Erdélyben, Kőhalom községben). Ebből az alkalomból hadd kívánunk neki további erőt és egészséget. Kép és szöveg: TOK BELA 6
