A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-05 / 14. szám
AHUNTEUEH TANÜLM A bratislavai Hydrostav körül- i belül tízezer embert foglalkoztat. Jelentősebb beruházásai: a Slovnaft, a Vágón épült duzzasztógátak és erőművek, az orenburgi gázvezeték csehszlovákiai szakasza, s jelenleg a bős-nagymarosi vízilépcsőrendszer a Dunán. Tizenegy év óta szakmunkásképző intézete is van az üzemnek. Több mint négyszáz szlovák és magyar nemzetiségű fiatal készül falai között az életre. Tökéletesen felszerelt szaktantermekben, megbízható pedagógusok kezei alatt. Itt részesülnek megfelelő elméleti képzésben a jövő kőművesei, ácsai, szobafestői, vízvezetékszerelői. A tanulók zömmel internátusbán laknak, kisebb részük bejáró. Bizonyos napokon építkezéseken dolgoznak. A hét nagyobb részében pedig az iskola padjaiban ismerkednek a szakmájukhoz vágó tudománnyal. Olyan tantárgyakkal birkóznak, mint az anyagismeret, a technológia, a gépészet, a műszaki rajz, a matematika, a fizika, a vegytan stb. Az általános műveltséget nyújtó tantárgyak sem hiányzanak a tanrendből, a történelem, az állampolgári nevelés, a honvédelmi nevelés és a nyelvek. A Hydrostav szakmunkásképző intézete más üzemeknek is képez fiatalokat. A tanulók a nyugat-szlovákiai kerület városaiból és falvaibái verbuválódnak, s nagy megkönynyebbülést jelent számukra a kőművesszakmában az anyanyelven való tanulás lehetősége. Plško Jozef mérnök, igazgató erről ezeket mondja: — Az 1978/79-es tanévben azért nyitottunk magyar osztályt, mert az intézetünkbe jelentkező gyerekek jöttek és mentek. Egyszerűen tavábbálltak. Nem tudtak jól szlovákul. A legtöbb ilyen panasz a kőművesszakmát tanuló fiatalok részéről hangzott el. Nyitottunk számukra magyar osztályt. Azóta a fluktuáció lényegesen kisebb. A tanulási feltételek jók, nyelvi nehézség most már nincs. Persze a szaktantárgyak tanításához több magyar tankönyvre lenne szükség! A szülők örülnek a magyar osztálynak, de a gyerekek még jobban. A folyosón csend, a tantermekből kihallatszik a tanár, vagy az éppen felelő gyerek hangja. A falakat jelmondatok és képek díszítik. Kísérőm, Alwashová Anna igazgatóhelyettes még mindig a döntés helyességét magyarázza:- Mindenképpen előny, hogy a kőművesszakmát választó fiatalok anyanyelvükön tanulhatnak. Én úgy gondolom, hogyha van magyar nyelvű alapképzés Szlovákiában, akkor erre a továbbiakban is építeni kell! Intézetünkben a tanulók szlovákul is megtanulnak, együtt vannak a szlovák gyerekekkel. Félévi és évvégi értékelésnél már látni az &edményét a magyar osztály megnyitásának. Jobb lett a tanulmányi átlag. .. Benyitok az egyik tanterembe. A nagy világos ablakok tizenegynéhány gyerekre vetik fényüket. Magasra és soványakra, komolyakra és vidámakra. Csiba Ildikó építészmérnök áll a katedrán. Sétál a padok között. Szenvedélyesen magyarázza az anyagot a technológiaórán. Az elsőosztályos tanulók figyelnek és jegyeznek. Lelkiismeretesen készülnek hivatásukra. A tanárnő tizenegy éve tanít a szakmunkásképzőben. Magyarul azonban csak az 1978/79- es tanévtől.- Addig is mindig kaptunk magyar gyerekeket, — szakítja félbe néhány percre a tanítást. — Dunaszerdahelyre jártak elméletet tanulni. Úgy próbáltunk segíteni rajtuk, hogy pótórákat tartottunk magyarul. Ez valamit segített. Az első két év így is rendkívül nehéz volt. Ma ,már a kőművestanulók magyarul tanulják a szaktantárgyakat. És nincs hátrány. Egy színvonalon állunk a többi kőművesosztálylyal. Az eredmény határozottan jobb. Sajnos, kevesen tudnak még a magyar osztályról! Megszólítom az egyik gyereket. Imelyről került az iskolába. Pasztorek Gáspár a neve. Apja Újvárban (Nové Zámky) a Priemstavnál volt kőműves. Most üzemi őr. Anyja háztartásbeli. Négyen vannak testvérek. Egyik lánytestvére a cérnagyárban dolgozik. Gáspár vékony, nyúlánk, göndör hajú fiú. Jeles tanuló. Lassan, megfontoltan beszél.- Mikor általános iskolába jártam, azt hittem, hogy itt szlovák nyelven folyik a tanítás. Igencsak megörültem, amikor megtudtam, hogy magyar osztály is nyílt. Az általános iskolában hármasaim, négyeseim MACS JÓZSEF voltak. Itt jeles tanuló vagyok. Csupán magyarból, anyagismeretből és gépészetből van kettesem. Kéthetenként két napot dolgozom. Barthos Ján a mesterem. Most éppen a vakolást tanuljuk. Legjobban a műszaki rajzot szeretem. Honvédelmi nevelésből, történelemből és anyagismeretből sokat kell jegyezni. Nincs könyvünk. Szeretem a kőművesszakmát, de ha úgy állt volna előttem a kérdés, hogy ebben a szakmában nem tanítanak magyarul, egy másikban viszont igen, azt a másikat választottam volna! Még nem tudom, hová megyek, ha kitanulom a szakmát... Egy másik tanterembe kísérem a tanulókat. Matematika-órára. A tábláról azt olvasom: „Lineáris függvények ábrázolása". Megborzadok. Fogalmam sincs, miről van szó. A gyerekek persze tudják és ez a fontos. A táblánál éppen az egyik tanuló magyarázza az ábrát. Elég gyorsan eligazodik a vonalakban. A többiek figyelnek, majd a füzetjük fölé hajolnak. Lőv Titusz a matematikatanár. Második éve tanít a szakmunkásképzőben. Rétén (Reca) született, s Hidaskürtről (Mostová) került a Duna parti városba.- Nagyon jó, hogy a kőművestanulók az anyanyelvükön szerezhetnek ismereteket. Könynyebben megértik az anyagot. Jól elsajátítani valamit, elsősorban anyanyelven lehet. Persze a szlovák szakterminológiára is megtanítjuk a gyerekeket. Tanítottam olyan környezetben, ahol sok volt a magyar tanuló, és szlovákul folyt az oktatás. Rengeteg időt veszítettünk, míg a gyereket hozzászoktattuk a nyelvhez. A tanítás folyt, de a követelmény csak minimális lehetett. A szünetben egy további tanulóval váltok szót. A tizennégy esztendős, szőke, kék szemű Podhorný Jánossal. A felbári (Horný Bar) általános iskola nyolcadik osztályából jelentkezett a szakmunkásképzőbe. Bejáró. Édesapja rokkantsági állományban van, édesanyja téglaégetőbe jár dolgozni.- Szeretem a kőművesszakmát - mondja. Sajnos, félévkor két négyesem volt, számtanból és fizikából. Otthon sem voltam jó tanuló. Jobban össze keik szedni magam. Nem is tudom, milyen jegyeim lennének, ha nem tanulhatnék az anyanyelvemen. Talán már itt sem lennék. A történelemórákat nagyon sze-12
