A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-04-05 / 14. szám

Ez a felvétel a Dél-Afrikai Köztársaságban készült, ahol a vakvezető kutyát sokszor négerrel helyettesitik. Ez is hozzátartozik az „apartheid civilizáció" valóságához.

Susan Kingsford angol fotómodell csinos és egészséges lány, csak éppen a szive van a jobb oldalán. A szakemberek szerint ez nem valami nagy eset, Susan csupán egy a több millió ember közül, akiknek szive ugyancsak a jobb oldalon dobog.

Ilyen és hasonló műanyag szörnyeket Hongkongban gyártanak - játék gyanánt. De ha a kisgyerek o szájába veszi valamelyiket, meg is halhat tőle.

Ezt a tengeri hajót azért vontatták be a romániai Galac kikötőjébe, hogy vizi szállodává alakítsák át. A hajónak, úgy látszik, nem nagyon tetszett az új szerep, mert az oldalára fordult, vagyis feldőlt. A szakemberek szerint nagyobb feladat lesz a „visszaállítása", mint az átalakítása.

# Egy 18 hónapos csecsemő elrágta egy mérgeskígyó lejét az ausztráliai Melbourneben. A kígyót a kertben találta és bekapta, mielőtt az megmarhatta volna. A gyereknek most nőnek a fogai és mindent megrág, ami a keze ügyébe kerül. Apja büszkén mondta, hogy a csecsemő az ä ujját is leharapná, ha véletlenül a szájába kerülne.

Győri Sarolta:

SZILÁNKOK

AZ UTAZÁS OROMÉI

Kassának (Košice) impozáns és korszerű autóbuszpályaudvara van. Megfelelő külső, megfelelő helyiségek, olykor megfelelő felhasználás nélkül.

Az utasok amint belépnek a tágas várócsarnokba, egy pillantás a villanyórára, másik pillantás az irónyítótáblára, és kiki megy a számmal megjelölt felszállóhelyre.

Áll a csoport, várjo a buszt. Az idő múlik, a csoport nő, a türelem fog. Már jócskán elmúlt az indulás ideje, a busz nem jön. Dühös kifakadások, gyereksírós. Csupán az égi szózat nem hangzik el az emeleti fórumról: értesítjük az utazóközönséget, hogy ez és ez a busz nem indul, kiesett a járat. A következő autóbusz ebbe az irányba ekkor és ekkor indul, erről a felszóllóhelyről. Vasútállomáson ez így szokás. De hát aki nagyon érzékeny lelkületű, ne utazzon autóbusszal.

Esteledik. Az utas leszáll a villamosról, be az előcsarnokba, egy pillantás a villanyórára, egy másik pillantás az irányítótáblóra: indulás tizennyolc tíz, a kettes felszóllóhelytől. Az utas téblá bolt a kettes felszállóhelyen, egy lélek sem várakozik, a hármasnál lassan gyülekeznek. Az utas viszamegy az előcsarnokba, még egyszer alaposan megnézi az irányítótáblát. Jól látta. Tizennyolc tíz, kettes felszállóhely. A hármasra vonatkozóan semmit sem tüntet fel a tábla,

Kint a kettesnél senki, a hármason gyülekezik a tömeg. Az autóbusz méltóságteljesen begörbül a hármashoz. Semmi kétség, ez a megfelelő busz, a tábla igazolja. A várakozó kéttucatnyi ember már régen tudja, hogy ez a busz nem a megjelölt felszállóhelyhez áll be. Az utas beszáll, helyet foglal, és mielőtt álomba ringatná az autóbusz, azon tűnődik, mi lenne egyszerűbb: ha az autóbusz az irányítótáblán megjelölt megállóból indulna, vagy ha kicserélnék a táblán a számot. Vagy még egyszerűbb lenne vonattal utazni.

MINDENNAPOS TÉMA

ölök az autóbuszban. Szomszédom nyilvánvalóan főiskolás, jegyzeteibe mélyed. Bámulok ki az ablakon és akarva-akaratlan hallom a mögöttem ülő két huszonéves fiatalasszony beszélgetését. Az egyik keveset szól, higgadtabbnak látszik, neki már bölcsődés gyermeke van. A másik nemrégen ment férjhez és nemrégen változtatott munkahelyet, de csak a próbaidőt tölti ki, elmegy onnét. Az út hátralévő részében már csak ő beszél. Dől belőle a szó. Azt hitte, hogy az új áruházban, ahová leszerződött, minden az elképzelése szerint történik. Először is, nem abba a munkakörbe került, amelyet megígértek neki. Másodszor, azt remélte,

hogy egy ilyen áruházban hozzájut olyan dolgokhoz, amelyekre új háztartásában szüksége lesz. Ez sem sikerült. Bezzeg. . . És következik a példaáradat. Ki, kinek, mit, miért. A bennfentes tájékozottságával beszél, én viszont a jólértesültek szenvtelenségével hallgatom - akaratlanul is. Nem vagyok meglepve. Gondolom, az sincs meglepve, aki hozzám hasonlóan véletlenül hallgatózik. Hazafelé utazva, munkásember mellé kerülök, aki kevéssel az indulás után elszenderedik. Az előttem levő ülésen falusi öregasszony helyezkedik el. A következő megállóban szomszédja akad, középkorú asszony személyében. Hamorosan beszédbe elegyednek. Kiderül, hogy o fiatalabb kórházban dolgozik. Szó szót követ, és néhány perc múlva hallgathatom, hogyan, milyen módon lehet boldogulni, ha az ember kórházba kerül. Hová kell fordulni, kivel, mikor, mivel. . .

Az ördög vigye el, füstölgők magamban, mór úton-útfélen örökzöld témánk lesz a korrupció? Mennyivel súlyosabb társadalmi kór, mint például az alkoholizmus. Vagy a kettő talán összefügg?

Úgy beszélünk róla, mint sorscsapásról, amelyhez csupán alkalmazkodni lehet, védekezni nem. Mint országos méretű járványról, amely különféle erősségű tüneteket produkál. Járványok pedig évszázadok óta felütik a fejüket. A mi városkánk lakói közül több százat megölt a kolera a múlt század elején. A vész elmúltával őseink kis kápolnát építettek a város határában, amely ma is áll. Mit csináltak őseink a járvány idején? Valószínűleg messziről elkerülték a fertőzésgócokat. Mi ezt nem tehetjük, mert éppen a fertőzött helyeken van intézni, vagy vásárolni valónk. Marad a másik védőszer: az oltott mész. Az illetékes szervek legalább annyit tehetnének védelmünkben, hogy a korrupcióval fertőzött helyeket bőségesen lelocsolnák oltott mésszel. Nagyon hálásak lennénk, ha elmúlna a járvány. . .

SZOLGALTATAS MINDEN

SZINTEN

Megszületett. Igaz, hosszú vajúdás után, de pompás példány lett belőle. Városunk újszülöttje: a szolgáltatások háza. Hosszadalmas építgetése kiapadhatatlan témát jelentett a lakosságnak. Nyilvános pártgyűléseken a város vezető szervei minden esetben kimerítő felvilágosításokkal szolgáltak az anyagi ráfordítást és a határidő eltolódását illetően. A lakosság szolgálatkészen felajánlotta, társadalmi munkával segít az építkezésnél. Aki ezt teljesítette is, igazán rászolgált az elismerésre.

Egyelőre olyan a mutatós épület, a rendezetlen terepen, mint pompás ünnepi torta azon az asztalon, ahonnét felállt a vendégsereg, használt evőeszközt, csontot és kenyérmorzsát hagyva az asztalon. No de majd jönnek az illetékesek, pompás parkot varázsolnak az épület köré. Reméljük, mindig élénk forgalom lesz itt a környéken. Nem néptelenedik el sem éjjel, sem nappal, hogy ne szolgáltasson alkalmat garázda elemeknek autólopásra, virógtiprásra és facsemetéken végezhető erőmutatványokra. A szálloda vendégei elgyönyörködnek majd a lemenő nap sugaraiban fürdő legújabb városrészben. A Bódva felől lengedező szellő bóditóan hat a város szennyezett levegőjétől megviselt tüdejüknek. Hogy kis folyónak kicsi a lehelete is? Vegyék figyelembe, hogy kisváros vagyunk, kis folyónk van. Egyébként ez az épület megállná a helyét akármelyik nevezetesebb, nagyobb folyó partján. A földszinti üzletsor (külsőleg) beiltene valamelyik ismert gyógyfürdő képébe is.

Nálunk a könyv és a sajtótermékek mindenki számára hozzáférhetők. Valószínűleg ez az épület az a kivétel, amely erősiti a szabályt. A városi könyvtár az épület második emeletén kapott helyet. Nyílt lépcső vezet fel oda, az épület oldalán. Aki fölmászott 25 lépcsőfokon, vigasztalhatja magát, hogy a következő húszat már fedél alatt teszi meg. Vannak, akiknek ez nem tetszik, s vannak idősebb emberek, akik ezt nem bírják szuszai. .. De hát mit meg nem tesz az ember a kultúráért...

Illusztrációs fotó: I. FIBIK

9