A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-12 / 2. szám
HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK RÁDIÓ FÁKLYA Nem tudom, milyen költségvetéssel dolgozik az állami műemlékvédelem, de ha az illetékeseket megkérdezném, minden bizonnyal azt válaszolnák: kevés a pénz és még kevesebb a szakember. Ez a „kevés pénz” bizonyára milliárdokban lenne értendő, sok-sok tíz milliárdban, de mégsem elég. Nagyon sok, egyre több a restaurálásra, helyreállításra, javításra váró vár, templom, kastély, műemléknek számító építmény, amelyekből szerencsére bővelkedik hazánk. A már-már erőn felüli állami anyagi támogatás sok esetben vajmi keveset ér, ha nincs kivitelezni : hozzáértő restaurátor, szakember. Itt vannak például a gömöri és a szepességi kistemplomok freskói kazettás mennyezetei, amelyekre már régen ráfért volna a helyreállítás. Egyelőre azonban az enyészetnek vannak kitéve, ezek — a szakemberek szerint — a XIV. század végén, az esztergomi iskola apátjai, szerzetesei által készített bibliai tárgyú faliképek, freskók. A Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásának Fáklya című kulturális műsora ugyan jelzi, hogy a munkálatok rövidesen, belátható időn belül megkezdődnek, de vajon akkorra már lesz-e mit helyreállítani?... E páratlan, felbecsülhetetlen értékű műértékek vajon megérik-e a restaurálását. Hiszen számukra az idő múlása többszörösen is hatványozott gyorsaságú! A csetneki, a rimabányai és más templomokban olyan értékek mennek veszendőbe, ami közép-európai viszonylatban is ritkaságnak számít. A műsor utolsó szónoki kérdése: „Hát ennyire gazdagok vagyunk?!" nagyon helyénvaló és jogos, de nem villant föl megoldási lehetőséget. Már van követésre méltó, jó példa, én a szülőfaluméval elő is hozakodnék. Ipolybalogon a XII. századból származó templomocskát úgy mentették meg a pusztulástól, hogy az állami támogatás nagy visszhangra talált az ezer lakosú falucska lakosai körében. Sőt, nagyon sokan még anyagilag is támogatták a munkálatokat. A hozzáértő szakemberek irányításával a lakosok társadalmi munkával néhány száz évre — remélhetőleg! — helyreállították, „tartósították” a nagyon szép románkori templomot. Tudom, a freskófestést és a helyreállítási munkálatokat nem lehet szakavatatlan kezekre, a falu lakóira bízni, de minden bizonnyal az illető községek lakói társadalmi munkájukkal nagyban hozzájárulhatnának a hivatalos szervek igyekezetének minél előbbi megvalósításához. —zolczer— TELEVÍZIÓ híres magyar KÖNYVTARAK A könyvtárak éppen olyan műemlékek lehetnek mint a régi templomok, kolostorok, várak, kastélyok. Egy-egy régi könyvtárban a polcokon sorakozó kötetek egy város, vidék vagy egy egész ország művelődéstörténetéről adnak hű képet, vallanak a mai kutatónak, olvasónak is a közelebbi vagy távolabbi múlt gondolatvilágáról, hagyatékáról. A magyar könyvtártörténet legjelentősebb állomásain vezeti végig a nézőt a Magyar Televízió hétrészes sorozata. „Készítőit az a cél vezette, hogy megmutasson valamit a jelenben is élő s ható múlt örökségéből, erőiből" — írja ismertetőjében Keresztury Dezső akadémikus a sokoldalú tudós, a műsor vezetője. A sorozatnyitó előadásban megismerkedhettünk a keszthelyi Helikon Könyvtár történetével, társadalmi szerepével, értékes anyagával és egyben Keszthelynek, valamint a Balaton környékének legnagyobb arányú, építészettörténeti és kulturális szempontból egyaránt kiemelkedő jelentőségű épületével, a barokk stílusú egykori Festetics-kastéllyal. A helyi mesteremberek munkájáról nemcsak a remek faragású bútorok tanúskodnak, hanem a könyvek kötései is. Középkori kódexek, ősnyomtatványok; a könyvkiadás ritkaságai. Főként a felvilágosodás kori irodalom alkotásai hirdetik a könyvtár beépülését Európa hagyományaiba. A ka-, merók segítségével „fellapozhattuk" Kinizsiné Magyar Benigna imádságoskönyvét, láthattuk a Helikon Könyvtár felbecsülhetetlen kincsét, Thuróczi XV. századi Magyar Krónikáját, az első Magyarországon nyomtatott magyar nyelvű könyvet, Sylvester János Újtestamentumát, valamint az 1552-ből származó híres nyelvemlékünket, a Keszthelyi kódexet. Festetics György, a könyvtár alapítója fontosnak tartotta a nemzeti irodalom ápolását. „Jelenünk csak akkor épülhet, ha megőrzi mindazt az értéket, amit a múltból átmenthet" — e gondolatsorral fejezte be Keresztury Dezső az értékes tévésorozat második részét, melyben a zirci Reguly Antal Műemlék Könyvtárat mutatta be. Ez a könyvtár a közművelődést szolgálta. A 40 000 kötetet és a több mint 10 000 folyóiratot számláló állományban értékes könyvészeti ritkaságok, híres ősnyomtatványok, a könyvművészet 16. századi remekei találhatók. Rendkívül gazdag a könyvtár természettudományi része. A kiváló szakkönyvtár nagy mértékben hozzájárult az oktatás színvonalának emeléséhez. A mai kutató ritkaságszámba menő forrásmunkákra bukkanhat. A könyvek művészettörténeti szempontból is nagy jelentőségűek. A műemlékkönyvtár legértékesebb része a XVIII.—XIX. századi bakonyi gyűjtemény, amely a teljesség igényével öleli fel a környékkel kapcsolatos irodalom anyagát. Polák Margit KÖNYV TANÚVALLOMÁST TETTEM (Kása Judit dokumentumjátékáról) Nagyon elgondolkodtató és megdöbbentő Kosa Judit dokumentumjátéka, melyet a Kaleidoszkóp sorozatban jelentetett meg a Szépirodalmi Könyvkiadó. S talán még elszomorítóbb az a tény, hogy a dokumentumjáték cselekményéhez hasonló jelenségek egyre gyakrabban ismétlődnek társadalmunkban. Miről is van tulajdonképpen szó? Egy idős asszony H.-teleken öngyilkosságot követ el. Olyan asszony menekült a halálba, aki három gyereket nevelt fel becsületesen; akinek testvére, szomszédai voltak; aki emberek között élt. S. Kórolynét mégis halálba kergette a sors, az emberek közönye. S ami a legmegrendítőbb: tragédiájáért senki sem érez felelősséget. Talán a rendőrség, a bíróság számára is csak a tények rögzítése, a tanúvallomások jegyzőkönyvezése a fontos. Mert mit is kezdhetnének már a halottal? Az élőt meg védi a törvény; tettét a jegyzőkönyvek, akták alapján ítélik majd meg. Úgy gondolom azonban, Kása Judit mégsem egyszerű dokumentumot ad csak az olvasó kezébe. A tényeken túl mást is éreztet az írónő. Lényeges dolgokra tapint rá, fontos társadalmi problémákat feszeget. Közben lelepleződik a közöny, az emberi felelőtlenség, a civilizáció megannyi káros tünete. A Tanúvallomást tettem c. dokumentumjáték szerzője kutatja azokat az okokat, melyek az emberek egymástól való elidegenedéséhez, a családok felbomlásához vezetnek. Közben sok minden felszínre kerül. Akaratlanul is arra kell például rádöbbennünk, hogy az oly sokat hangoztatott közösségi embertípusok helyett egyre több az önző, harácsoló, rideg, lélektelen egyén. így történhet aztán, hogy teherré válunk egymás számára, eltekintünk mások bajai fölött, nem értjük meg az elkeseredettek gondjait, problémáit, a magukra hagyottak lelki vívódásait. Kása Judit írása egyben figyelmeztető is számunkra. A megoldatlan problémák, a magárahagyatottság, a lelki bajokkal szemben tanúsított lekicsinylő magatartás veszélyére, tragédiájára figyelmeztet. Csáky Károly DOS PASSOS: U.S.A. - trilógia Furcsa, de így igaz: Dos Passos immár több évtizede világhírű trilógiája, a modern amerikai regény egyik alapműve, teljes egészében csak most, majd félévszázados késéssel kerül a magyar olvasók kezébe. Igaz ugyan, hogy annak idején megjelent már a trilógia első kötete s a második kötet egy része, ám ezek a kiadványok gyakorlatilag hozzáférhetetlenek. Mai szemmel nézve, a teljes mű ismeretében, el tudjuk képzelni, mennyire nem teljes, hogy azt nem mondjuk „torz" képet adhattak csak az egészről e részletek. Mert az U. S. A.-trilógia legnagyobb erénye éppen a teljesség, vagy legalábbis a teljesség igénye, a teljességre való törekvés. Dos Passos a század első évtizedeinek Amerikájáról akart átfogó panorámát festeni, s ez, a kritika és az utókor részleges fenntartásai ellenére, sikerült is neki. „Az „U. S. A.” irodalomtörténeti jelentősége elsősorban technikai vívmányaiban van" — olvashatjuk Valkay Sarolta utószavában - A mese és a tényanyag, a dokumentális valóság összefonása, egymás mellé rendelése Dos Passos találmánya. Miből áll ez a találmány? Az író elsőként jött rá, mennyire hasznosítható az új művészeti ág jónéhóny „fogása" a modern epika megújításában. Az összesen hatvannyolc HÍRADÓ példának okáért és az ötvenegy „lencsevég". „A lencsevégekben" belsőmonológ-szerűen igen költői nyelven, és képekben láttatja a kort. Az újságcímekből, cikkekből, kiragadott bekezdésekből és mondatokból, hirdetésekből, népszerű dalokból felépített „híradók" megtörik az elbeszélés folyamatosságát a szemnek is üdítő változatos betűtípusaikkal és tördelésükkel. S végül, a híradók és lencsevégek mellett, a trilógia legzseniálisabb részletei: az „életrajzok". Politikusok, gyárosok, feltalálók, művészek, karrieristák biográfiái. Nehéz egy majd nyolcvaníves regényfolyamról pár sorban akár csak a legszükségesebbeket is elmondani. Egyet azonban semmiképpen sem szabad elfelejtenünk: a fordító, Bartos Tibor nevét. Teljesítménye csak a magyar prózafordítás legnagyobb mesterműveivel mérhető. (cselényi) Van der Weyden, akiben Van Eyck után a kor legnagyobb flamand mesterét tisztelték, életének utolsó három évtizedét (1435-től 1464-ig) Brüsszelben töltötte. Emlékének adózik tisztelettel Brüsszel városa a közelmúltban megnyitott gyűjteményes kiállítással. A képünkön látható festmény Portugáliai Izabellát ábrázolja. Az Elle nevű francia lap munkatársa a Ľ Icare című film forgatásán megkérdezte a főszereplőtől, Yves Montandtól: hogyan képzeli el a jövőjét. „Néha énekelek - válaszolta Montand lemezt készítek, esetleg filmben vállalok szerepet. Úgy érzem, még mindig tudok nyújtani valamit az embereknek. És amíg az ember alkotni képes, ne gondoljon az életkorára. Ötvennyolc éves vagyok, de ezt ne árulja el senkinek ..." 8
