A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-22 / 12. szám
LABANCZ ISTVÁN Egy nép foglalkozását, létfenntartó tevékenységét a múltban általában vidékének földrajzi adottságai határozták meg. így volt ez Gömör népének esetében is. Büszkék vagyunk Gömör természeti adottságaira, délen a lágyan ívelő termő dombokra, északon pedig vadregényes sziklás, hegyes tájaira, nagy kiterjedésű lombos és tűlevelű erdeire, a szűk völgyekben gyorsan szökkenő hegyi patakokra*, melyek délebbre már folyóvá duzzadva tarkítják szép szülőföldünket. Földalatti kincseit, a vasat, rezet, antimónt, aranyat és ezüstöt már ezer évvel ezelőtt is bányászták e vidék őslakói, ezért a földművelés és állattenyésztés Ebben a szűkre szabott írásban mégsem a földművesekről, híres gömöri pásztorokról, a nagy kiterjedésű erdőkben kopácsoló favágókról, sem a bányászokról és vaskohászokról, hanem más jellegzetes népi foglalkozásokról akarok megemlékezni. Híresek voltak a gömöri szénégetők, akik a nagy erdőségekben égették a vasolvasztáshoz szükséges faszenet. Szerte a hegyoldalakon, fennsíkokon füstölögtek a szénégető miiek, körülöttük pedig szorgoskodtak a szénégetők, favágók, előkészítők és a fuvarosok, akik a kész terméket a vidék vasgyáraiba szállították. Férfias, kemény munka volt, művelői egészséges, friss A rozsnyói (Rožňava) bányászmúzeum egyik kiállító-termének részlete mellett a bányászatot tartjuk a legrégibb foglalkozásnak. Később a Sajó, a Murány és ,a Rima folyók völgyében sok-sok olvasztókemence mellett komoly vasgyárak is felépültek. A- dernői, hizsnyóvízi, tiszolci és nustyai vasgyárak sok száz embernek nyújtottak munkalehetőséget. levegőn dolgoztak és általában hetes-tarisznyás koszton éltek. Ittott főztek is maguknak. Az itteni erdőségekben ma is megtaláljuk az ún. szénhelyeket és a már benőtt erdei utakat, melyeken a szenet és a fát szállították. A karsztvidék lakói, ahol gazdag cserfaerdők voltak cserhúzással is foglalkoztak. Erre a célra sima kérgű, egyenes törzsű, közepes vastagságú cserfát vágtak ki, ezt méteres vagy hoszszabb darabokra vágták fel, kérgét bunkóval vagy fejszefokkal kiadóson körülveregették, amíg le nem hámlott a törzsről. A cserfakérget kalitkába rakva megszárították, majd elszállították. A cserfakéreg a bőrgyártás elengedhetetlen kelléke volt: a bőr cserzéséhez használták. Rozsnyón a Markó József féle bőrgyár vásárolta a szárított kérget, de a liptói bőrgyárakba is szállítottak jócskán. A kéreghántást a férfiak mellett nők is végezték, mivel más munkalehetőség nem volt a környéken. Ugyancsak a karsztterületek falvainak lakóira jellemző a botszedés, mint foglalkozás. Szilicén, Borzován, Kecsőben és Ardóban még ma is élnek emberek, akik ezzel foglalkoztak valamikor. Ehhez nagy kiterjedésű
