A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-22 / 12. szám

említenem kell a rozsnyói (Rožňava) járást. Még nem jártam iskolába, amikor megfordultam Krasznahorkán. Képzeletben röpültem oda, az anyám öléből, pedig sejtelmem sem volt, merre van. A nóta szárnyalása vitt; a dal s anyám hangja vezérelt. Krasznahorka büszke vára, ráborul az éj homálya. Tárogató kíséretében is fújtuk a nótát, téli estéken, sötétedéskor, lámpagyújtás előtt. Egy vak ember volt a tárogatós, valamelyik juhásztanyáról tévedt be hozzánk néha. Ha játszott, fénylett a lehúnyt szemhéja. Évtizedeknek kellett eltelnie, hogy meglássam a dombon ülő büszke várat, a hegyekkel és erdőkkel koszorúzottat. A rozsnyói járás lett aztán a második szülőföldem, amikor megnősültem. Apósom egyedül, lovakkal . gazdálkodott, nagy volt a hajsza, a teher, a kín, amit napról napra élt, nappalai és éjszakái mentek rá a testet-lelket sorvasztó tépelődésre, beálljon-e a szövetkezetbe? Évek múlva döntött, s a szövetkezeti gazdálkodást választotta. Kezdetben agronómus, később elnök. Ide kívánkozik, karcolatban meg is írtam róla, hogy amikor agronómusnak választották, úgy adódott a kérdés, hótaslovon járja-e körül a földeket napjában vagy biciklin? Hátaslóról nem lehetett szó, mert hogy ő nem ispán. 'A bicikli mellett döntött, s biciklizni tanult majd hatvanéves fejjel. Mindenki megmosolyogta, amikor esténként kilopakodott a faluból és biciklire ült. Egyszer, nyáron, sürgősen kellett a mezőre szaladnia, s tolta maga mellett a biciklit. „Miért nem ülsz rá?", kérdezte tőle valaki, s azt felelte, hogy most nem ér rá, siet. Kínos és derűs percek kísérték a szövetkezeti parasztok útját, s nemcsak az apósom falujában, Páskaházán, de az egész járásban is.

Páskaházán járva az egész járást is láttam. Pedig körös-körül hegyekbe ütközött a tekintetem. Bodnár Andor a gombaszögi kőtörőbe járt dolgozni, Sebő Lajos meg a nagyszlabosi (Slavošovce) papírgyárba. Mások a kuntapolcai vasgyárba, a pelsőci szöggyárba vagy a gömörhorkai cellulóz- és papírgyárba. Talán még a rozsnyói bányákba is jártak néhányon. Adódott némi munkalehetőség a járás területén; s a mezőgazdasági gépekkel elég jól ellátott szövetkezetek további fölösleges munkaerőt szabadítottak fel. Elég hamar elkezdődött a járás iparosítása. Az ipartelepítés vagy a rekonstrukció olyan lendületet vett, hogy ma már a páskaházi ember eljárhat dolgozni a rőcei (Revúca) Gyékénygyárba, a Szlovák Magnezit Müvek lubeníki és jolsvai üzemébe, a gombaszögi mészégetőbe, az alsósajói (Nižná Slaná) vasércbányába, a Tatrasvit és a Mezőgép (Agrostroj) rozsnyói üzemébe stb. A járásban 6649-ről tizennégyezerre növekedett az iparban foglalkoztatottak száma.

Rozsnyó legjellegzetesebb építménye, a szabályos négyszögű főtér dísze, az őrtorony mozdulatlanul áll az időben, de ha valaki fölkapaszkodik a legfelső emelet közepén körbefutó árkádos folyosóra, akkor szeme sugarába foghatja az egész várost, s megállapíthatja, hogy a Vargadomb búzatáblái helyén új városnegyed épült. Gyönyörködhet a Kassai utcai lakótelepben, a korszerű autóbuszállomásban, az új szállodában stb. A múzeum épületét is szemügyre veheti, amelynek nagyszerű megalapozó munkáját Tichy Kálmán végezte el.

*

Rozsnyón, a főtéren sétálva nyomomba szegődnek azok, akik a holnapért áldozták életüket. A partizánok, az ellenállók, de velem sétál Czabán Samu, a kommunista pedagógus, a már tíz éve halott ^ábry Zoltán, aki ebben a városban járt gimnáziumba. Kirándulók ezrei keresik fel Betlért, Krasznphorkát, Domicát, s évente egyszer a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális ünnepének színhelye a gombaszögi tisztás. Itt kezdődött a már több mint ötvenéves múltra tekintő Sarlómozgalom.

„Rozsnyótól délre kiszélesedik a Sajó völgye s a keleti hegyvonulat még jóval Pelsőc előtt patkószerűen behajlik. Erdő és mező találkozásánál, elhagyott kertben rejtőzik Gombaszög .. . itt szállottunk meg Dobossy Imrével, ezt a csendes zugot találtuk megfelelőnek. A kert teraszáról belátni a völgyet, rögtön alattunk a fekete forrásból előbúvó, jéghideg patak, felettünk a hegykanyar pompás amfiteátruma ... Szemközt Szolóc, s a fennsíkon Szilice és Szádvórborsa tiszta palóc világ. Itt nem zavar senki, magunk között vagyunk a népünkkel. Ide hívtuk meg mindazokat, akik három év óta keresték velünk együtt az új kisebbségi magyar pedagógia módszereit, s ezen a témakörön túl az értelmiség szerepének kijelölését a közéletben ..." - írja Balogh Edgár Hét próba című könyvében.

Rengeteg ember utazik Gömörbe. S a háborút követő harmincöt esztendőben sokan költöztek el innen. Csak a Duna-parti városban számos gömöri származású közéleti személyiséget, hivatalnokot, mérnököt, orvost és pedagógust' ismerek. Olyanokat, akik évente többször is hazaruccannak. Ők az igazi tanúk, a hazajárók, ők veszik észre leghamarább a változást, ők tapasztalják gépjárművükkel a portalanított utak előnyét, ők nem tudnak hirtelen eligazodni az új utcákban, negyedekben, vagy a családi házak táján. Régi boltokat keresnek, régi kapukat nyitnának, s lépten-nyomon új arcokra bukkannak. Szülőföldjük gyors változását követve tekintenek körül, az eligazodáshoz szükséges támpontokat keresve.

J. Új lakónegyed Rimaszombatban

2. Rozsnyó látképe

3. A rimaszombati sör- és cukorgyár

4. A rimaszombati kórház gyermekosztálya

5. Rozsnyó új szállodája, a Kras

6. Gyermekjátszótér Rozsnyón. Háttérben az óvoda

Prandl Sándor (5) és Absolon felvételei

13