A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-12 / 2. szám
FIBI SÁNDOR JÓBA M.: Szerintem valahogy rá kellene vezetni a fiatalokat arra, hogy milyen szakmákra van elsődleges szüksége a társadalomnak, amelyek nélkül megakad c folyamatos termelés és tervteljesítés. Régebben például lenézték, ha valaki a mezőgazdaságba ment dolgozni. Ennek hatása mindmáig érződik. De vajon meglehet egy ország élelmiszeripari cikkek nélkül? Aligha ... Ezért a szakmák szemléleti egyenrangúsításában jelentős munka vár mind a pedagógusokra, mind a tömegtájékoztatási eszközökre. HÉT: Hány szakma közül választhatnak az életbe lépő tizennégy-tizenöt éves fiatalok? KAPRINAY L.: Az eddig érvényes iskolarendszer értelmében 296, az új oktatási koncepció szerint 148 szakma körül. Ebből 23 szakmában kétéves, 102 szakmában hároméves és a fennmaradó 23 szakmában négyéves s érettségi vizsgával zárul a tanulmányi idő. Itt kell megjegyezni, hogy a számszerű csökkenés nem a választási lehetőségek leszűkülését jelenti, hanem azt, hogy a jövőben egy-egy szakma sokoldalúbb felkészültséget biztosít majd. Ezért is valószínű, hogy a tanuló érettségit is tesz majd. Eddig például külön-külön toboroztuk az érdeklődőket az esztergályos, a maró és a köszörülő szakmákra. Az új rendelkezések értelmében fémmegmunkáló szakmunkás lesz az illető, mindhárom területen otthonosan érzi majd magát. HÉT: Úgy tűnik, hogy a pályaválasztásban a szülő befolyásolja leghatározottabban a gyereket. Valóban döntő hatású ez a befolyás? FIBI S.: A szülő, a pedagógus és a baráti kör alakítja a tanuló nézeteit. Gyakran előfordul, hogy valaki azért jelentkezik egyegy pályára, mert a barátja is oda jelentkezett. Ebben még nincs is semmi kivetnivaló, a bgj csak ott kezdődik, ha tanév során az illető rádöbben tévedésére. Társadalmi szempontból ezért akkor szerencsés és eredményes a pályaválasztási folyamat, ha az összhangban van a nemzetgazdaság tényleges igényeivel KAPRINAY LAJOS KAPRINAY L.: Lehet, de csak akkor, ha nem hagyjuk magukra a tanulókat a döntés meghozatalában. Itt lép előtérbe a körültekintő pályairányítás pótolhatatlan szerepe. FIBI S.: Tapasztalataink azt mutatják, hogy a fiatalok ebben a korban már felelősségteljesen tudnak határozni, természetesen, az idősebbek segítségével. Ezért az a célunk, hogy minél jobban kiépítsük a pályaválasztási tanácsadó szolgálatot, hogy a szakemberek és a pedagógusok öszszehangolt véleményére támaszkodhassanak a sorsdöntő lépés előtt álló fiúk és lányok. A szülői becsvágy és jóindulat mellett, a szakember tanácsának is fontosnak kell lennie. A pályaválasztás sarkalatos kérdését tudományosabb alapokra kell helyeznünk. JÓBA M.: A tudományosság igényének kapcsán jut eszembe: a pályaválasztási folyamat részeként talán be kellene vezetni az alkalmassági vizsgálatokat. Iciy viszonylag teljes és őszinte képet nyernénk a tanulóknak a kiszemelt pálya iránti rátermettségéről. FIBI S.: Tulajdonképpen ez a gondolat érvényesül a felvételi vizsgák keretében. És ezt a célt szolgálja a tanulóról készülő pedagógiai napló, ami az első elemitől a nyolcadikos vagy kilencedikes bizonyítványig végigkíséri a diákot. Ezért fontos, hogy minden iskolában, minden osztályfőnök lelkiismeretesen vezesse ezt a sokhelyütt bizony félkézzel kezelt pedagógiai okmányt. HÉT: A pályaválasztás nehéz és komoly döntését igénylő mozzanat a tizenéves bakfisok és kamaszok életében. Tévedni azonban emberi dolog, ezért hát milyen lehetőségek nyílnak a „pályakorrekcióra"? KAPRINAY L: Gyakorlatilag két lehetőség van. Az egyik: Ha az illető rádöbben tévedésére, akkor hasonló szakmát próbál keresni. Ilyen esetben általában sikerül az átlépés. A másik lehetőség: Ha a tanuló már a nyolcadik osztályból választott pólyát és rájön crra, hogy tévesen, akkor decemberig visszaveszi még őt korábbi iskolája. Bonyo-JÓBA MIHÁLY és a tanulók képességeivel. Ezért a pályaválasztás nem lehet kampányszerűen csak a nyolcadik-kilencedik osztály ügye, hanem a szülőnek a pedagógussal karöltve már sokkal korábban be kell vezetnie ezt a folyamatot, folyásolja elsődlegesen gyerme- Vitathatatlan, hogy a szülő bekét, hiszen egyrészt ő felel a neveléséért, másrészt ő is aláírja a jelentkezési űrlapot. Ezért ajánlatos a tanulók és szüleik számára egyre több üzemlátogatással egybekötött tanulmányi kirándulást szervezni, hogy a pályaválasztás ne okozzon megoldhatatlannak tűnő dilemmát. A pályairányítás egy hosszúlejáratú folyamat, amelyben az osztályfőnöknek, a nevelési tanácsadónak és a szülői munkaközösségnek egyaránt komoly szerep jut. KAPRINAY L.: Iskolánkon már hagyományosan eredményesen alkalmazzuk a tanulmányi kirándulások módszerét. Rendszeresen ellátogatunk a sellyei Duslóba, a galántai üzemekbe, a bratislavai építkezési vállalatokba. Ha üres hely marad az autóbuszban, úgy már a hatodikos-hetedikes diákokat is magunkkal visszük, hogy előzetesen is képet nyerjenek a lehetőségekről. JÓBA S.: Sajnos, a szülők általában hajlamosak gyermekeik képességeinek túlértékelésére, hiszen minden szülő valahogy önkéntelenül is többet lát a fiában, lányában ... Ebben a tekintetben fontos szerep hárul a pedagógusra, hogy őszintén feltárja a gyerek tényleges képességeit és ezzel a szülői vágyakat is megfelelő mederbe terelje. HÉT: Tulajdonképpen elvi kérdés, hogy 14-15 éves korban lehet-e egy életre szóló pályát választani? lultabb a helyzet, ha már tizenöt évesnél idősebb, vagy vagy szerződést kötött valamelyik ipari vállalattal, mert akkor sem az új iskolának, sem az üzemnek nem célja „szabadlistára" tenni őt. Ezért eléggé gyakori jelenség, hogy a tanuló kitanulja ugyan eredetileg választott szakmáját, de a szakmunkáslevél megszerzése után más munkaterületen keres érvényesülési lehetőséget. Természetesen, ez az üzem és az egész társadalom számára is hátrányos. FIBI S.: Tulajdonképpen már önmagában az is a pályamódosítás lehetőségét kínálja, hogy minden jelentkezési ivén több irányt lehet föltüntetni. Először egyfajta szakközépiskolát, másodikként — mondjuk — gimnáziumot, harmadikként szakiparitanuló-viszonyt. Ezért többszörös szóráson kell keresztülesnie annak, akit sehová sem vesznek föl. Ilyen eset azonban szinte elő sem fordul. JÓBA M.: Az életben szükség van egy bizonyosfokú sokoldalúságra. Ezért helytelen, ha valaki csökönyösen csupán egyetlen lehetőséget jelöl meg, csak egyetlen szakma iránt hajlandó érdeklődést tanúsítani. Az ilyen magatartással elsősorban önönmagának árt, hiszen az életben sohasem lehet tudni, hogy hová sodorja az embert a kötelesség. HÉT: Vajon kapnak-e a szülők, a pedagógusok és a diákok elegendő pályaválasztási tanácsadó anyagot? FIBI S.: Minden tanév kezdetén megjelenik a szakközépiskolák, középfokú szaktanintézetek és tanonciskolák pontos jegyzéke. Ebben azt is föltüntetik az öszszeállítók, hogy hol és milyen szakmát lehet tanulni. Ez az anyag eljut Szlovákia összes általános iskolájára. Emellett az Elektron című folyóirat minden ősszel egy külön számot jelentet meg „Hová az alapiskola elvégzése után?" címmel. Ez az áttekintés is magában foglalja az összes választási lehetőséget, feltüntetve egyben azt is, hogy melyik szaktanintézetben vannak magyar osztályok, illetve hol folyik magyar nyelven a tanítás. Ez a kiadvány nagy példányszámban jut el minden iskolára, ahol a szülők és diákok egyaránt forgathatják. KAPRINAY L.: Iskolánkon is évről évre közkézen forog az Flektronnak ez a melléklete. Többnyire komoly hasznát veszszük, néha-néha ellenben problémát is okoz, mert az egyes szaktanintézetek felvételi irányszámait csak néhány héttel később kapiuk meg. Ez megnehezíti a tanácsadást, mert a diák esetleg éppen olyan szakmához kaphat kedvet, amire járásunkban csak csekély számban vagy egyáltalában nincs toborzás. FIBI S.: Ez a probléma túlnő az oktatásügyi szervek hatáskörén. Az igényelt irányszámokat ugyanis szakágazatonként különkülön írják szét az érintett tárcák felelős dolgozói, és ezt adják aztán tovább a kerületi és Folytatás a 12. oldalon HÉTVÉGI LEVÉL Egy közérdekű beszélgetésre lettem figyelmes a minap a Práca című napilapban. A riporter nagyon fontos kérdésekről faggatta Dezider Goga mérnököt, az SZSZK belkereskedelmi miniszterét. A beszélgetés fő témája a CSKP KB 1977. májusi ülése határozatainak betartása, a belkereskedelem problémái, a lakosság ellátása volt. A miniszter arról tájékoztatott, hogy a kereskedelemben kísérleti üzleti hálózatokat, kiállításokat szerveztek, hogy adatokat nyerjenek a keresletről és a fogyasztásról. Kimutatás készül arról, milyen üzleteink áruellátása más országokhoz viszonyítva. Fokozatosan felszámoljuk a hiányosságokat. Elértük például, hogy a téli hónapokban elegendő friss gyümölcs kerüljön az üzletekbe. A fogyasztók viszont azt hiányolják, hogy kevés a külföldi áru, pedig évről évre szélesebb a behozatal skálája, a KGST-tagállamokkal való együttműködés eredményeképpen is. Javult az áruk csomagolása, a vendéglátóiparban kevesebb a panasz a pincérekre, mert ellenőrző pénztárak létesültek. Az előírások megszegését pénzbírsággal büntetik. A vásárlók sokszor panaszkodnak az üzletek nem megfelelő nyitvatartási idejére. Ez még egyelőre probléma, mert az eladási idő meghosszabbítása (főleg női alkalmazottakról van szó) szinte lehetetlen, minthogy akkor a bölcsődék és óvodák nyitvatartási idejét is meg kellene hosszabbítani, nem beszélve a közlekedés biztosításáról a késő esti órákban. A vásárlók közül sokan kérik például, hogy vasárnap is legyenek nyitva az üzletek. Ez egyelőre nem oldható meg, mert a kereskedelem alkalmazottainak így nehéz lenne pihenési időt biztosítani. Goga miniszter válaszolt a feltett kérdésekre. Csak hiányzott valami, amire azt hiszem, nem könnyű válaszolni, mert elég bonyolult kérdés. Arról van szó, hogy a kereskedelemben nem elég az elért eredményeket elmondani. A hiányosságokról is kellene beszélni. Azt hiszem, elég komoly probléma a pult alól való árusítás és az áruellátás. Az előbbi nagyon aktuális, mert egyre nagyobb méreteket ölt. Például ha valamilyen jó és olcsó áru megjelenik, az egyszerű vevő, akinek nincs ismerőse az elárusítóhálózatban, egyáltalán nem jut hozzá, mert a termék eltűnik. Ami az ellátást illeti, dolgozó nő lévén, nem helyeslem, hogy minden áru — a déligyümölcstöl kezdve a bútorig — a délelőtti órákban érkezik az üzletekbe, s így azok, akik munkaidejük letelte után szeretnének bevásárolni, már csak az alaposan megfogyatkozott készletből válogathatnak. 3
