A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-12 / 2. szám

335. Este már csak a fények sejte­tik, merre hajlik a murányi völgy. A gicei (Hucín) házak sárga fénye, mint a földre hullt maréknyi csillag, Nemrégen, Du­­naszerdahelyről jövet, Fábry Ist­vánnal emlegettük a kis gömöri falut. Mentek onnan az embe­rek a szélrózsa minden irányá­ba. Még a tengerentúlra is. Vit­ték a szegényes", nyomorúságos élet hírét a világba. Otthonma­radottak sóhaja szegődött a nyo­mukba. Szegénységsóhaj, világ­sóhaj! Mentek az emberek hit­tel, reménnyel, hogy ami otthon nem sikerült, az a távolban majd sikerülni fog. Persze dicsekedni is volt mi­vel a giceieknek. Itt gyártották a híres-nevezetes agyagpipákat. Valamikor a XV—XVI. század­ban. Senki nem tudja egészen pontosan. Kimosódott az emlé­kezetből. Nincs aki felmutassa: emberek, ez az a bizonyos gi­cei agyagpipa! Talán-talán a nagy palóc író, Mikszáth Kál­mán tesz említést róla valame­lyik regényében vagy elbeszélé­sében, de ezt sem meri senki határozottan állítani. Eltűnt a pipa, a füstje-gondja azonban megmaradt. A három úri kastély miatt, amelyek állan­dósították a bajt. Fáynak, Már­kusnak és Nagy Elemérnek volt a faluban kastélya, övék volt majdnem az egész határ. Fáy Gicén élt, Nagy Elemér meg Pesten. A földbirtokos és szesz­főzde-tulajdonos Tasnádi Nagy Elemér csak nyáron mutatkozott. A Rózsadombon volt villája. Nagy politizált, a felesége meg gazdálkodott. Közvetlen a hábo­rú befejezése előtt, a nagy ösz­­szeomlás napjaiban két gicei szekér vitte legértékesebb ingó­ságait Pestre. Tasnádi veje ren­dőrfőtanácsos • volt. Rendőrök várták a szekereket Pest-megye határában. A helyi nemzeti bizottság épü­letének falán márványtábla. 1945. január 15-én szabadult fel a falu. Nem könnyen, kínos­keservesen. Három napig állt itt a front. Három napig okádta a tüzet az ágyú. A szomszédos Sü­­vöte kétszer cserélt gazdát. Sok ártatlan ember vére folyt a föld­re. Gömörnánáson hat embert állítottak puskacső elé a néme­tek. Azt hitték, partizánokkal van dolguk. De csak ötnek ol­tották ki az életét. A hatodik, Jankócsi Laci bácsi hamarább eldőlt. így csak megcsapta a halál szele. Gice önálló község. Postája, orvosi rendelője, vasútállomása van. Négy község (Lice, Gömör­­nánás, Mikolcsóny) központja. Vendéglátó üzemmel, hús- -és textilbolttal. Meg négyosztályos magyar és szlovák általános is­kolával. Bencs Alajos igazgató, a helyi pártszervezet elnöke az iskola életképességét magyaráz­za : — öt mérnök, egy orvos, egy tanár és sok szakközépiskolás ff v ' 1 '■ Szőllős Sándor, a CSEMADOK rozsnyói (Rožňava) járási bizott­ságának titkára a gicei CSEMADOK-tagság körében Bencs Alajos, Beke Zoltánná, Micsky Árpád neveltje van a hétszáz lakosú falunak. Sőt, külföldön tanuló főiskolai hallgatóval is dicse­kedhetünk. — Kiről van szó? — Krajnák Ildikóról. Számítás­­technikát tanul Leningrádban. — Most kezdte vagy már vé­gez? MÁCS JÓZSEF — Negyedéves. — S a szülei? — Állami gazdaságban dol­goznak. — Mit szólnak a lányuk me­részségéhez? — Büszkék a lányukra. Az állami gazdaság ezerszáz hektáron gazdálkodik. Helyben szolgáltat jó munkalehetőséget. A kirajzás azonban így is nagy. Jolsva (Jelšava) és Lubenyík (Magnezit üzem) sok giceit fog­lalkoztat. Viszi-hozza őket az autóbusz meg a vonat. Egyéb­ként az állami gazdaság hatá­rában épül a járás legkorsze­rűbb, ötszáz férőhelyes istállója. Micsky Árpád, a helyi nemzeti bizottság elnöke a jelenről és a jövőről vall: — Teljesítettük, amit a válasz­tási programba foglaltunk. — Maradéktalanul? — Nem egészen. Az óvoda központi fűtése még megoldat­lan. Persze, ami késik, nem mú­lik. — Közgondú kívánságai? — A gáz bevezetése. A veze­ték ötszáz méterre halad el a falunk mellett. — Tóvóbb? — Az elöregedett villanyháló­zat kicserélése. — S végül? — A híd megjavítása. — S mi épül Gicén a közel­jövőben? — Repülőtér. A mezőgazda­ság számára. Az öregebbek ugyancsak csóválják a fejüket. Eddig csak eső meg jég hullt az égből. Most már majd mű­trágya is. — Mi történik még? — Bővül az orvosi rendelő, szabályozzuk a Muránykát, át­alakítjuk a Nagy Elemér féle kastélyt. Földszintjén borozó lesz meg egy afféle mindenes terem, s az emeletre kerül a klubhelyi­ség, a tanácsterem és az öre­gek étkezdéje! A kultúrházat is hamarosan rendbetesszük! Sok az új ház, sok az autó, néhol kettő is, s szinte minden korszerű gép megtalálható a gi­cei háztartásban. Az este fényé­ben csillognak a háztetőkön a tévéantennák. A vétel jár Mind Budapestről mind Bratislavából. De azért az emberek nem ra­gadnak bent a házakban. Tévé­műsor ide, tévéműsor oda, ki­jönnek az otthon nyújtotta ké­nyelemből, ha értelmét látják. Beke Zoltánné, az óvoda ta­nítónője, a CSEMADOK helyi szervezetének elnöke nincs te­kintettel a giceiek otthoni ké­nyelmére. Olykor-olykor nyugta­lanítja a falu lakosságát. Egy­­egy emlékműsorral, író-olvasó találkozóval, egészségügyi elő­adással, gyermekek és fiatalok esztrádműsorával. —- Kilencven fős a CSEMA­­DOK-tagság — mondja a taní­tónő. — Rendszeresen megtart­juk a vezetőségi és a tagsági gyűléseket. Részt veszünk a pol­gári ügyeket intéző testület munkájában. A Nemzeti Front üléseire meghívót kapunk. Eb­ben az évben egy versenyzőnk (Miien Elvira) benevezett a vers- és prózamondók járási versenyé­be ... Az esketőlerem párját ritkítja. Bútor, szőnyeg, minden nyugal­mat áraszt. Mindjárt a bejárat­nál villanyharmónium és lemez­játszó. Távolabb az élet értel­mére utaló bölcső. Az új élet ringatja bele egyre több gyer­mekét. Kint járok az utcán. Közelben és távolban hegyek sötétlenek. Innen is, onnan is fényes ablak­szemek néznek rám. Ablakok, parányi csillagok, meleget su­gárzók, december elsején, szom­baton este. Az esztendő 335. napján! Prandl Sándor felvételei 4

Next

/
Thumbnails
Contents