A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-12 / 2. szám

Kővetkező számunk tartalmából: LÖRINCZ GYULA KÖSZÖNTÉSE Miklósi Péter: MIÉRT JÓ A ZOBORALJI KENYÉR? Kortársaink: ALFONZ BEDNAR Lacza Tihamér írása GÁL SÁNDOR NOVELLÁS­KOTETÉRÖL Dusek Imre: A „GRÚZIÁVAL“ A FÖLDKÖZI­­TENGEREN Az első oldalon Július Póntik, nemzeti művész unokáival A címlapon Nagy László, a 24. oldalon F. Rakovský felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes heti­lapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásá­ban, 893 3ó Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszer­kesztő: Varga János. Tele­fon: 3341-34, főszerkesztő­helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bra­tislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizeté­seket elintéz: PNS — Úst­redná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwal­­dovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tla­čiarne, n. p., Košice. Elő­fizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket, elfogad minden posta­­hivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk visz­­sza. Index: 49 211. Nyil­vántartási szám: SÜTI6/46. Lehetséges, hogy első hallásra valakinek talán kissé erőltetett­­nek tűnik a hasonlat a pályavá­lasztás felelőssége és a repülő­gép irányítása között... Azon­ban a probléma mélyére gon­dolva, találónak érzem a pár­huzamot. A korszerű repülőgépek pilótái előtt ugyanis az ablak szinte csupán disz. A műszereket figyelik, a műszerek alapján módosítják az útvonalat. /gy éj­szaka vagy felhőben is tökéletes biztonsággal „látják", hogy mer­re kell menniük. Nos, az lenne az ideális, ha a pályaválasztás küszöbére ér­kező gyerekek — elvben egy életre szóló — döntését is olyan csalhatatlan biztonsággal korri­gálhatnák a tanácsot adó fel­nőttek, mint amilyen pontosság­gal a műszerek irányítják a „va­kon" repülő pilótákat. Nyilvánvaló, hogy az „eszmé­nyi" tanácsadástól még messze vagyunk. Ezekben a hetekben évről évre a szülők tízezreinek jelent országszerte nem kis gon­dot: milyen pályát válasszon fiuk vagy lányuk az általános iskola befejeztével. Vajon helyesen dönt-e a további érvényesülés dolgában, a most még csak ser­dülőkorú gyermek elégedett lesz­­e az életben? Közérdekű, fel­nőtteket és fiatalokat egyaránt érdeklő kérdések ezek. Szerkesz­tőségünk ezért a pályaválasztás sarkalatos gondjairól kerekasz­­tal-beszélgetést rendezett. Ven­dégeink: FIBI SÁNDOR, az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma Nemzetiségi Osztályának dolgo­zója, JÓBA MIHÁLY, a Tornaijai (Šafárikovo) Magyar Tannyelvű Mezőgazdasági Szakközépiskola igazgatója és KAPRINAY LAJOS, a Nagymácsédi (Veľká Mača) Magyar Tannyelvű Általános Is­kola tanítója s pályaválasztási tanácsadó pedogógusa. Szerkesz­tőségünket FISTER MAGDA és MIKLÓSI PÉTER képviselték a be szélgetésben. HÉT: Bevezetésképpen talán egy általános áttekintést kellene adnunk arról, hogy miként fes­tenek az általános iskolák tanu­lóinak elhelyezkedési és pálya­­választási lehetőségei ebben a tanévben? FIBI S.: Leszögezhetjük, hogy is­kolarendszerünk jelenlegi gya­korlatával összhangban az alap­iskolát elvégző diákok három alapirányzatban folytathatják ta­nulmányaikat: gimnáziumokban, középfokú szakközépiskolákban és középfokú szaktanintézetek­ben. Vegyük sorra ezeket a le­hetőségeket! A gimnáziumok célja, hogy egyetemi és főiskolai tanulmányokra készítsék elő a diákokat. Azokban a gimnáziu­mokban, ahol bevezették az új oktatási elvek szerinti tanítást, ott mór az úgynevezett választható szaktantárgycsoportokat is alkal­mazzák, amelyekből szintén érett­ségit tehet a tanuló. Ez azt je­lenti, hogy a matúra keretében eayben középfokú szakvizsgát is tett a termelés bizonyos részte­rületére. Ez lehetővé teszi számá­ra, hogy a gyakorlatban közép­fokú szakkáderként működjön, összesen hét ilyen szaktan­tárgycsoport létezik. Például: a PÁLYAVÁLASZTÁS ÉS „VAKREPÜLÉS" • 14-15 ÉVES KORBAN NEM KÖNNYŰ DÖNTENI • MELYIKET A HÁROMSZÁZBÓL • HOL FOLYTATHAT­JA KÖZÉPFOKÚ TANULMÁNYAIT A DIÁK MAGYAR NYELVEN? gépipari termelés alapjai, a ve­gyészeti technológia alapjai, a kibernetika alapjai és mások. A jövőben minisztériumunk új szak­tantárgycsoportként a kulturális­népművelői tevékenység lényegé­nek tanítását is szeretné bevezet­ni. Természetesen, e szaktan­tárgycsoportok oktatása mellett, a gimnáziumoknak a jövőben is az fesz az elsődleges céljuk, hogy felsőfokú tanulmányokra készítsék elő tanulóikat. Más is­kolatípusnak számítanak a kö­zépfokú szakközépiskolák. Elsőd­leges célként nem a felsőfokú tanintézményekre, hanem közvet­lenül a gyakorlati életre készíte­nek föl valakit, hogy művezető­ként, technikusként kapcsolódjon a termelésbe. Persze, a tovább­tanulás lehetősége sincs senki előtt elzárva. Harmadsorban a középfokú szaktanintézetekről kell szólnunk. Küldetésük, hogy egy-egy bizonyos szakmára ké­szítsék föl a fiatalokat, akik az ott töltött tanulmányi idő alatt nemcsak elméleti ismereteket sze­reznek, de elsajátítják a szakma mesterfogásait is. Az igényesebb tudást feltételező szakmáknál a tanoncévek is érettségivel vég­ződnek, s így a tanuló előtt új­ra megnyílik a főiskolára vezető út. Ez lényeges mozzanata az új oktatási koncepciónak, hiszen a régi típusú tanorfciskolák ilyesmi­re nem adtak módot. HÉT: Társadalmunk valós igé­nyeinek megfelelően milyen ará­nyú megoszlás lenne kívánatos e három iskolatípus között? És milyen a tényleges megosztás? FIBI S.: Az ideális pályaválasztá­si arányszám az lenne, ha az általános iskolák végzett tanulói­nak mintegy ötvenöt százaléka a szakmunkásképző intézetekbe jelentkezne, húsz-huszonöt szá­zalék választaná a szakközépis­kolai tanulmányokat és a fenn­maradó rész érdeklődne a gim­náziumok iránt. Ha egész Szlo­vákiát vesszük alapul, úgy a va­lóságban nincs túl nagy eltérés a kívánt számoktól. A falu — város viszonylatot vizsgálva és a nemzetiségi iskolák gyakorlatá­ban viszont már mutatkozik arányszám-eltolódás. HÉT: Összpontosítsuk figyelmün­ket a nemzetiségi iskolára! FIBI S.: A tanulók érdeklődésé­nek homlokterében a szakkö­zépiskolák állnak és aránylag a gimnáziumokba való jelentke­zés is. Mérhetetlenül kicsi az ér­deklődés az érettségivel végző­dő szaktanintézetek iránt. Ennek okát csupán szélesebb összefüg­gésben lehet vizsgálni. Első ló­fásra talán sokan azt mondják, hogy ezekben a tanintézetekben kevés az olyan osztályok száma, tószerelő és több más fölkapott szakma a későbbiek során elve­szíti eredeti vonzerejét. Vizsgáló­dásaim alatt már kitanult, mun­kaviszonyban lévő emberekkel beszélgettem. Kiderült, hogy a pályaválasztás évében azért lát­ta ezt vagy azt a szakmát elő­nyösnek, mert csak az előnyeit látta s nem tudatosította magá­ban leendő munkakörének hátul­ütőit, és azt sem, hogy az élet valamennyi 'szakaszán adódnak kisebb-nagyobb problémák. Töb­bek között ez a magyarázata an­nak, hogy a pincérlányok húsz­harminc százaléka két-három év után otthagyja eredeti szakmáját s munkakört vált. Valahogy úgy tűnik, hogy a pályaválasztás pil­lanatában sok esetben a leendő anyagi juttatások magassága a döntő, nempedig a tizennégy-ti­­zenöt éves fiatal tényleges ér­deklődési köre. Egy gyakorlati példa: a fiúk közül rengetegen ahol magyar nyelven folyik a tanítás. Kétségtelen, ez sem mellőzendő szempont, de eléggé egyoldalúan néznénk a problé­mát, ha csak ezt jelölnénk meg indokként. Ugyanis azt is érde­mes megvizsgálni, hogy a pálya­­választás előtt álló fiatal, illetve a tanuló szülei milyen informá­ciókat kapnak a pályaválasztás­sal foglalkozó pedagógusoktól és a pályaválasztási tanácsadó intézetektől. Meggyőződésem, hogy ebben a tekintetben még óriási tartalékaink vannak. Gya­korlati tapasztalataink is azt bi­zonyítják, hogy az egyre több propagációs anyag ellenére az információk átvitele sokhelyütt akadozik. Hasonlóképpen azt is tapasztaljuk, hogy a nemzetiségi iskolákon bizonyos idegenkedés tapasztalható az úgynevezett mo­notípusú szaktanintézetektől. Ezek olyan iskolák, amelyekből csak egy, legföljebb kettő van az egész országban és ritkáb­ban keresett, érdekes szakmákra készítik föl a fiatalokat. HÉT: Tapasztalataik szerint mind a szülők, mind a diákok körében vajon vannak attraktív, illetve lenézett pályák? KAPRINAY L.: Ezzel kapcsolat­ban végeztem egy felmérést. Az itt szerzett adatok tanúsága sze­rint arra a megállapításra jutot­tam, hogy a pincér, fodrász, au­az autószerelői pálya iránt ér: deklődnek, holott ebben a szak­mában. a rendes munkaidőben, sokkal kevesebbet lehet keresni, mint mondjuk az építőiparban. Sajnos, sok családban ma is még a »fusizás" lehetőségeit tartják elsődleges érvényesülési szempontnak, pedig a munka­időn túli pénzkeresettel a pihe­néstől és művelődéstől fosztja meg magát mindenki. JÓBA M.: Úgy érzem, ezt a gondolatot gyakrabban, hatéko­nyabban kellene népszerűsíteni, önmagában ez mégsem elég, hanem egyúttal a választásra kí­nált szakmákat is közelebb kel­lene hozni a fiatalokhoz. Kon­krétan például a magyar TV Me­lyiket az ötezerből című műso­rára gondolok, ahol egy-egy szakma valamennyi csínját-bín­­jót megmutatják. Azt is, ami szép, azt is, amj nehéz. Ilyen jellegű műsorokra nagyobb számban lenne szükség nálunk is. Gondolom, így kevesebb szak­ma sodródna az érdeklődés pe­remterületére. FIBI S.: Társadalmi szempont­ból minden szakmának becsülete van, nem létezik attraktív és le­nézett munkakör. Kétségtelen vi­szont, hogy a szülők és diákok között tapasztalhatók ilyen né­zetek, melyeknek eredőit tényleg az anyagi juttatások magassá­gában kell keresni. Közrejátszik ebben az is, hogy a szülők sze­mében néha előítéletek, elavult nézetek uralkodnak egy-egy szak­ma iránt. Például: hogy néz ki az, ha egy lány esztergályos?!.. . Pedig a gépesítés mai szintjén nem szükséges, hogy ez a gép­ipari szakma férfimunkaerőt kös­sön le. A lányok körében egy­szerűen nincs hagyománya, pe­dagógus legyen a talpán, aki kellő létszámú jelentkezőt tud ide toborozni. 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents