A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-15 / 11. szám
HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK KÖNYV Dávid Lajos: A két Bolyai élete és munkássága A jeles matematikatörténész Dávid Lajos azok számára írt csodálatosan szép könyvet, akiket elsősorban a' két ■ matematikus sorsa és jelleme érdekel, Ezek mellett azonban az olvasó tájékozódhat a két matematikus munkásságáról is. A munkának igen nagy érdeme — bár nem ■matematikusoknak készült —, hogy egy pillanatig sem esik a népszerűsítő matematikai művek gyakori hibájába: a pontatlanságba. A szerző szépírói tollal is bánni tudó matematika-profeszszor volt, talán az utolsó életrajzíró, aki a Bolyaiak sok személyes ismerősével még beszélhetett. A két Bolyai életútjának konkrét adatokon nyugvó vázlatát oly módon egészítette ki és szőtte át matematikai ismeretanyaggal, hogy az olvasó az életút követésével egyidőben érli meg a két tudós alkotásainak lényegét. Dávid Lajos tudományos igényű műve a Bolyai kutatások egyik legfontosabb kézikönyve. Az eredetileg 1923-ban ■megjelent kötet, majd a most poszthumuszként megjelent második bővített kiadása több regényes életrajznál — tudománytörténeti dokumentum. A magyar nyelvű Bolyai irodalmat a szerző az 1950-es évekig dolgozta fel; az azóta megjelent publikációk bibliográfiáját ifj. Gazda István tudománytörténész állította össze. Mindezekkel a kiegészítésekkel lett Dávid Lajos könyve az egyik legalapvetőbb Bolyai forrásmű. Oláh György SZÍNHÁZ A furfangos diák Ezekben a hetekben ünnepli fennállásának 60. évfordulóját a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház, míg annak viszont pont hetven éve, hogy a klasszikus szlovák drámairodalom jeles képviselője: Jozef Hollý 1910-ben közreadta legismertebb vígjátékát — „A furfangos diák"-ot, eredeti címén a Gel'o Sebechlebskýt. A szlovák drámaművészet számára színháztörténeti dokumentum, hogy ezt a vígjátékot — megszületése óta — szinte valamennyi szlovákiai hivatásos színtársulat a műsorára tűzte, és Gel'o furfangos kalandjai megszámlálhatatlanul sokszor elevenedtek meg a műkedvelő társulatok előadásában is. így tulajdonképpen nem is véletlen, hogy ez a két egybeeső jubileum szinte sugallta a Hviezdoslav Színház dramaturgiájának e darab újbóli bemutatásának gondolatát. Vajon mi ennek az örökös, folytonosan megújuló sikernek a titka? E mulatságos színmű örökifjúságának kulcsa, szerintem, a darab mindenkori, „elővehetőségében" és modernizálhatatlanságában van, biszen lényegében ugyanúgy — vagy majdnem ugyanúgy — kell eljátszani ma is, akár negyven, ötven, esetleg hetven évvel ezelőtt. Varázsa a századforduló s az azt követő es zte n dők h ős i es - roma n tik u s, odaadóan és túláradóan komédiázó, bohém vándorszínjátszó stílusában van. Ezt a hangulatot kell csorbítatlanul visszaadni, ■mert ha újító szándékkal elferdítik, elvész a lényege. Színpadi föleieveníthetőségében, komédiá. zó stílusában olyan színpadi alkotás ez, akárcsak a magyar drámai rod a lombajn az 1800-os évek derekán született, ám mindmáig elnyűhetetlennek tűnő Liliomfi . . . A furfangos diák legújabb bratislavai bemutatójának rendezőié Karol L. Zachar, nemzeti művész. Az általa irányított előadás sikerét is főiként a stílushű séa és a félreérthetetlenül vállalt korabeliség garantálja. Persze, a dramaturgi ráérzés és egv talpraesett rendező jelenléte mellett még egy feltétel szükségeltetik e vidám- színpadi történet mindenkori elővehetőségéhez: az, hogy megfelelő „színösszetételű” színész is rendelkezésre álljon. Nos, a Hviezdoslav Színház jelenleg bőven válogathat a jobbnál jobb típusszínészekben, így A furfangos diát parádés szereposztásban kerülhet a közönség elé. A címszerepet a fiatal Dušan Jamrich játssza, aki találó komikummal látjo el feladatát. A népes szereplőgárda többi tagja közül főként Zdena Grúberová, Gustáv Valach. Jozef Kroner. Stefan Kvietik és Karol Machata ragadták meg leghívebben az előadás stílusát. (miklósi) FILM Kálvária Vajon tudta-e, aki a Magyar Televízió első műsorában sugárzott Kálvária című szovjet filmet nézte, hogy a rendező, Larisza Sepityko törékeny, szép és fiatal asszony? Előző filmjei, a Szomjúság, Forróság, Szárnyak, Te meg én (valamennyi szenvedélyes, indulatos film, a szovjet filmművészet jelentős darabja) után 1976-ban elkészült a Kálvária. Forgatókönyvét Bikov azonos című novellájából a rendező írta. 1977-ben a film elnyerte a X. Össz-szövetségi Szovjet Filmfesztivál fődíját, majd ugyanebben az évben a Nyugat- Berlini Filmfesztivál fődíjával tüntették ki. Larisza Sepityko ekkor harminckilenc éves volt. 1963-ban végezte el a moszkvai filmművészeti főiskola rendezői szakát, ahol Dovzsenko tanítványa volt. A Kálvária története a második világháborúban játszódik. A rendezője egy interjúban így vall filmjéről: „Véghelyzetbe szorított emberekről van szó, akiknek nincsen módjuk magyarázkodásra, mellébeszélésre, mentegetőzésre, dönteniük kell: vállalják vagy feladják meggyőződésüket ... A halállal úgyis vége van mindennek, Szotnyikov a falusi tanító (akinek neve egyébként azt jelenti: egy a száz közül), betegen, köhögve, lázasan vergődve jutott el a falu széléig, ahol végül is elfogják őt és társát, hisz abban, hogy az emberrel nem hal meg minden, hogy hagy maga után valamilyen nyomot a világban .. . Társa, Ribák, az áruló, mindenáron élni akar.. . Ribák tragédiája, hogy a túlélés állati ösztöne megfosztja emberségétől. Ezt a kettőt a parasztasszony és a pap portréja egészíti ki." Egészen kivételes film a Kálvária. „Új hang" a szovjet filmművészetben. A Szállnak a darvak vagy a Ballada a katonáról című, egyébként szintén méltán világhírű szovjet filmekhez legfeljebb annyiban hasonlítható, hogy igaz; ám formanyelve, etikai és esztétikai töltése, Tilmnyelve egészen új. Szikár film. Nem mesél, de megmutat. Kérdéseket tesz fel. A rendező mondta egy beszélgetés alkalmával: „Én a dolgokról vafó gondolkodást tartom aktuálisnak és fontosnak. És veszélyesnek, ha egy társadalom elfelejt magának kérdéseket feltenni." Valóban: Sepitykónak sikerült újra időszerűvé tenni az emberi hit, a hazaszeretet, az árulás, a meggyőződés frázissá koptatott, a filmművészetben orrvérzésig erőltetett fogalmait. A Kálvária teszi nagy művészszé Larisza Sepitykót, aki tavaly július 2-án tragikus autószerencsétlenség áldozata lett. Halála nemcsak a szovjet, de az egyetemes filmművészetnek is pótolhatatlan vesztesége. Néhány ezer méter celluloidszalag őrzi lelkének tüzét, igazságakarását - most már végérvényesen. Szenvedély, indulat, árulás, halál, ezek az örök kérdések foglalkoztatták, az emberélet kulcshelyzetei. Kiss Péntek József HANGLEMEZ Anton Webern: Zenekari művek Volt idő, amikor egy egész kibontakozó nemzedék hivatkozott a második világháború utolsó napjaiban, tragikus véletlen folytán elhunyt Anton Webern életművésze. Manapság már nem olyan hangos a Webernhívők kórusa, mint tizenöt-húsz esztendővel ezelőtt, az azonban kétségtelen, hogy az ún. második bécsi iskola egyik reprezentánsa, egyrészt Schönberggel és Alban Berggel, másrészt Bartókkal és Sztravinszkijjal egyetemben, századunk muzsikájának alappillérei közé tartozik. Mifelénk még mindig ritkán hallani Webern-muzsikát, ezért tűnik hézagpótló jelentőségűnek az NDK-beli Eterna-vállaJat nagylemeze, amelyen a Lipcsei Rádió szimfonikus zenekara, Herbert Kegel irányítása mellett Webern öt zenekari művét trail* hatjuk. Ha meggondoljuk, hogy Robert Craft legendás felvétele mindössze négy lemezre tömörítetté a teljes Webern-életművet, akkor ez az egyetlen lemez legalábbis az egésznek egyötödét tartalmazza tehát. Ilyen összefoglaló jellegű rögtön az op. 1-es számot viselő, 1908- ban keletkezett nagyzenekari Passacaglib, a szerző efső vállalt opusza. Ez a Webern-i méretekkel mérve „monumentális", majd tízperces mű az épp tanulmányait befejező, Schönberg-növendék diplomamunkája, de annyi máris világos: nem akármilyen növendék indul itt „világot hódító” útjára. S a következő mutatvány, az op. 5-ös „öt tétel vonószenekarra” (az 1909- es „öt tétel vonósnégyesre" című kompozíció húsz évvel később keletkezett nagyzenekari változata) már világosan jelzi, micsoda szakadék tátong itt e két, egymástól mindössze két-háromévnyi távolságban keletkezett, ám problematikában egymástól már-már csillagtávolokra került műben. S méginkább áll ez az op. 6-os számot viselő „Hat zenekari darob”-ra (illetve ennek 1928-as változatára) és az op. 10-es „öt zenekari darabra” 1913-bál. Webern ezekben az években, 1908 és 1913 között dolgozta ki a maga szeriális technikáját s jellegzetes mikroformáit, s így valóban sűrítetten, tömény szeszként kapjuk ezen a lemezen az egész „korai Webern”-problematikát (legfeljebb az op. 9-es Bagatellek hiányzanak csak, s egy-két dalciklus). Mert a kései Webern, természetszerűen megint egy más világ. E korszakból csak az op. 21-es (1929-ből való „Szimfónia" szerepel, igaz, hogy ez viszont a legsúlyosabb Webern-opuszok közül való. Csak az 1940-es „Zenekari variációk” hiányoznak, értetlenül, a lemezről. —cselényi— INNEN ONNAN A lódíi (Lengyelország) Elektromos Orvostechnikai Gyárban műtctermi és rendelői világítástechnikai berendezéseket készítenek. A sebészeti és diatermás elektronikus készülékek ugyancsak itt készülnek. fme, a gyöngéd női tekintet él a selyemblúz mögött micsoda erő rejtőzik. Aki ezzel a hölgygyei mer szemtelenkedni, bizonyára sokáig emlékszik majd rá. 8
