A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-08 / 10. szám
is bőven akad. Mindegy, tűnődik el önmagában, igyekezni fog, hiszen ha jól beosztja idejét, többnyire győzi az egyre sokasodó feladatokat. Ügy ismeri az első városkörzetet, akár a tenyerét. Tárgyilagosan, hozzáértően, türelemmel beszél az óváros különböző problémáiról. A legjobban azonban a népjóléti gondoskodás, az ifjúsággal való munka és az iskolaügy kérdéseihez tud hozzászólni, mert közvetlenül ezek a reszortok tartoznak a hatáskörébe. A nemzeti bizottságok munkája azonban sok tekintetben hasonlít a gyárak és üzemek hétköznapjaihoz, ahol a munkafolyamatok szinte láncszemekként fűződnek egymásba. A képviselő munkájában is így kapcsolódnak egymáshoz a különféle feladatkörök, s ezért úgyszólván természetes, hogy az üzlethálózat, a szolgáltatások, a lakásépítés, a járulékos beruházások, az egészségügyi ellátás, az üdülési- és sportolási lehetőségek aktuális kérdéseiben is szakavatott véleménye van. S joggal, elvégre mindez több tekintetben is szorosan összefügg a szociális intézkedések eredményességével, a bölcsődei helyek számával, vagy az idősebb polgárok számára létesített agghajlékok mindennapi gondjaival. Vagy talán nem része ennek a feladatkörnek is, ha a lakásokban hideg marad a fűtőtest, ha a körzet öregebb házainak alagsori helyiségeiben — pinceklub címén - ellenőrzés nélkül s kifogásolható szórakozással töltik szabadidejüket a fiatalok? Vagy ha az üzletvezetők önkényesen alakítgatják a boltok nyitvatartási idejét, ha munkaerőhiány miatt késik az új éttermek, presszók átadása? És vajon elintézhető-e kézlegyintéssel, ha egy négytagú család esztendők óta hiába várja, hogy megfelelő lakáshoz jusson és a szülők tizenéves gyermekeikkel egyetlen szobában szoronganak; vagy a vonal túlsó végén egy kétségbeesett hang arról panaszkodik, hogy a házkezelőség egyszerűen fittyet hány hónapok óta sürgetett hibabejelentésére s azóta is rendszeresen beázik az illető lakása?!... Az alelnök ilyenkor félbeszakíthatná a panaszost és letehetné a kagylót, esetleg kitessékelhetné a fogadónapon kívül érkezett látogatót, mondván; ez a panasz nem az ő reszortjába tartozik. Közvetlenül valóban nem. Ám a lakosság közérzete, illetve a mindennapi problémák rugalmas megoldása nagyonis összefügg egymással. Ráadásul — elzárkózó elutasítás esetén — a választópolgárnak a képviselőkbe vetett bizalmát is kockára tenné, hiszen az érdekelt fél valószínűleg azért kereste föl személyesen vagy telefonon egyenesen az alelnököt, mert az ügyintézés alacsonyabb fokán érdektelenségre, visszautasításra talált, holott panaszát különösen égetőnek érzi. Ezért hát Kvoőákné Kálmán Olga, amennyiben hivatali dolgozószobájában tartózkodik, a hivatalosan megjelölt fogadóórákon kívül is az ügyfelek rendelkezésére áll. íróasztalán irathalmaz. Tervek, elképzelések, kimutatások, Szlovákia fővárosa első körzetének sok-sok gondja, baja. Számok és adatok, amelyekre állandóan szükség van a mindennapi munka során. Rágyújt, a füstöt maga elé fújja, aztán a riporterhez fordul; — Amikor a legutóbbi választások után az alelnöki funkcióval bíztak meg, elhatároztam, hogy elsősorban a gyerekek és a nyugdíjasok iránti gondoskodást tartom majd elsődleges szívügyemnek. Nekem is van egy lányom, a valamikori Pedagógiai Főiskolán magyar-torna szakot végeztem s utána hosszú évekig tanítónő voltam és a Nőszövetségben is van megbizatásom, úgyhogy jól ismerem a gyermeknevelés, illetve a családi élet kisebb-nagyobb gondjait. Jelenlegi feladatkörömben pedig újra megbizonyosodtam a társadalmi összefogás, a rendszeres szociális gondoskodás fontosságáról. Körzetünk az óváros, úgyhogy az elöregedett lakásállomány, az idősebb korosztály nagyobb létszáma révén különösen magas az olyan családok vagy magányosok száma, akik segítségre szorulnak. És évről évre gyarapszik a számuk. Talán elég, ha csak a bontóperek növekvő arányát említem, hiszen ezzel szorosan összefügg a csonkacsaládok ezernyi gondja-baja. Ilyen esetekben különösen fontos a rugalmas segítségnyújtás. Az anyagi támasz és a jogi útbaigazítás mellett egyre népszerűbbé válnak tanácsadói központjaink, a nyugdíjasok körében pedig az unaloműző, klubtevékenységet sikerült megksdveltetnünk. Ahol a védőnők tapasztalatai szerint szükségesnek mutatkozik, ott az iskolák, üzemek, egészségügyi intézmények segítségével rendszeresen ellenőrizzük a szülői kötelezettségek betartását is. Körzetünkben még jelenleg is tekintélyes számú cigánylakosság él, az ő beilleszkedésük problémáit is igyekszünk a lehető legzökkenőmentesebben megoldani ... Sarkalatos kérdése ennek a sokrétű munkakörnek: vajon miként lehet bepillantani a családok magánéletébe; miként lehet elérni, hogy valaki őszintén feltárja fájó magánügyét a gyámügyi hatóság védőnői vagy akár az alelnöknő előtt? Rövid tűnődés után érkezik a halk yálasz:- Valóban ez a legérzékenyebb pontja az emberek iránti törődésnek. Úgy tapasztalom, hogy a türelem, a következetesség és a nyíltság bizonyul a legcélravezetőbbnek. És természetesen, a közvetlen kapcsolatteremtés tudománya is. Többször előfordult mór velem, hogy az ügyfél nem az alelnököt, nem is a képviselőt, hanem a funkciót betöltő asszonyt kereste bennem, mert így több megértést remélt. Még az egyébként hetykeszavú férfiak is, kényes helyzetben, egy aszszonytól várnak őszintébb hozzáállást. — Hová jár a legszívesebben hivatalos látogatásra? — Óvodákba és iskolákba! Ilyenkor mindig a tanítással, pionírvezetéssel töltött éveim jutnak eszembe . .. Nagyon kedvelem a gyerekeket — teszi hozzá magyarázólag. — Hát a hivotali szobában? Itt is adódnak örömteli percek? — Ide inkább panasszal, mintsem dicsérettel járnak az emberek. De azért kellemes meglepetés is akad. Az újév első munkanapján pontban nyolckor például kopogást hallottam az ajtómon. Kinyitottam, és a Klarissza utcai nyugdíjasok klubjának küldöttsége állt ott virágcsokorral a kezükben. Boldog újévet kívántak s arra kértek, hogy az idén is legalább annyiszor látogassak el hozzájuk, mint tavaly. — Talán rendszeresen „bejáratos" a klubba? Jóízűen elmosolyodik. — Rendszertelen rendszerességgel ... Ha például negyed ötkor vége a munkaidőnek és hatkor bizottsági ülésem vagy más elfoglaltságom van, akkor elszaladok az országos viszonylatban raritásnak számító Gyermekmegőrzőbe vagy a nyugdíjasok klubjainak valamelyikébe. Ügy tapasztalom, hogy gyermeknek és idős embernek egyaránt jólesik a törődés. .. . Mert ez is egy képviselő hétköznapjaihoz tartozik. ■ ■ ■ Váratlan kérdéssel lepem meg: — Boldognak érzi magát? Nem válaszol rögtön, szemmel láthatóan a szavak súlyát mérlegeli. A rövid hallgatás után azonban őszintén felel: — Boldognak... Azt hiszem annak... így mondja, nyitva hagyva a gondolatot. És ahogy reggelente a napi teendők, most az élete pereg előtte filmszerűen. A vásárúti szülői ház, a bratislavai pedagógiai iskola, a diákok körében eltelt tíz esztendő, aztán a körzeti pártbizottság dolgozójaként töltött évek és a képviselőnői poszt, vagyis a legújabb szerepkör; eszébe jutnak az Ifjú Szívek, hiszen kereken húsz évig volt tagja ennek a dal- és táncegyüttesnek, amely sok tekintetben „beleszólt" az életébe. Mór tagja volt a „Szívekének, amikor érettségi bizonyítványt kapott, később főiskolai oklevelet is; az együttes koreográfusa: Kvočák József személyében itt talált férjet és tagja maradt az együttesnek azután is, hogy lányuk született... Mindez pillanatok alatt végigpereg emlékeiben, s azonnal közlékenyebbé válik: — Pótolhatatlan érzés, ha az ember értelmét találja az életének. Ha a lányom egyben a legjobb barátnőm is, ha nincs különösebb gond a családban; ha a férjemről is tudom, hogy elégedett a munkájával. Mindez erőt, örömet, biztonságérzetet ad. — Boldognak érzi magát? - kérdezem újra, de ő is „pusztán" megismétli az iménti választ - csakhogy most mór egyből, gondolkozás nélkül: — Boldognak. .. Azt hiszem annak... Mert ez is hozzátartozik egy képviselőnő hétköznapjaihoz. MIKLÓSI PÉTER Gyökeres György felvételei HÉTVÉGI LEVÉL Tudom, hogy megint sok lesz a virág és sok lesz a részeg férfi, sok lesz a borral megöntözött közhely, a pálinkával átitatott jókívánság, a nők egy napba sűrített „megbecsülése". Azt is tudom, hogy a nők nem ezt várják tőlünk, noha szeretik a virágot és a jókívánságoknak is örülnek, szívesen veszik, ha hivatalosan és nem hivatalosan elismerik egyenjogúságukat, de az a gyanúm, annak még jobban örülnének, ha ezt nem csak március nyolcadikán hangoztatnánk, hanem virágok és borvirágos orrok nélkül az esztendő minden egyes napján éreztetnénk velük. ló lenne, ha csendesen, magunkba szállton megállapítanánk, hogy a női egyenjogúság, a nők emancipációja körül még nincs minden rendben. Nem a törvényről vem szó, a törvény előtt egyenjogúak vagyunk, hanem az úgynevezett gyakorlatról. Itt van például a sokat emlegetett második műszak, amely sajnos a családok többségében még mindig szinte kizárólag a nők „privilégiuma". Bevásárló csomagoktól roskadozó asszonyok a buszmegállókon, sorbánálló nők a hentesnél és egyéb élelmiszerboltokban. Aztán otthon: főzés, mosás, takarítás, gyerekek leckéinek a felmondatása, gyerekek mosdatása, elaltatása. Melyik lérj nem hallotta még ezt a tipikusan női szónoki kérdést: „Hányfelé szakadjak?" Aztán itt vannak a munkahelyek. Legtöbb helyen térfi a „főnök", s ez — ha a nők sokat hangoztatott megbecsülése általános és igazi lenne - akár előnyös is lehetne. Hiszen van valamiféle férfias udvariasság, lovagiasság is. Helyesebben pontosan ez hiányzik: a rosszul értelmezett egyenjogúság következtében sok főnök egyformán zsarnok a férfiakkal és a nőkkel szemben. „Dehisz a férje jól keres!" - ezzel utasította vissza egy nőismerősöm fizetésemelési kérvényét nagyvonalú főnöke. Azaz a fenti mondatot helyesbítve: sok főnök, ha zsarnok, a nőkkel szemben zsarnok csak igazán! S mindez, jól tudom, ünneprontásként hangzik. Pedig éppen ellenkezőleg: a teljesen egyenjogú nőket szeretném végre ünnepelni a Nemzetközi Nőnap alkalmából. Az „angyali lölényü" asszonyokat, lányokat. Élettársakat. Édesanyákat.
