A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-08 / 10. szám

A SZABAD HAZA 35 Az általános választások után Csehszlovákia politikai, gazdasá­gi és társadalmi életében két koncepció alakult ki. Az egyik Csehszlovákia Kommunista Párt­jának koncepciója volt, mely cé­lul tűzte ki a kassai kormány­­programban meghatározott fela­datok végrehajtását, a gazdasági és társadalmi élet konszolidálá­sát, beleértve az üzemek, gyárak államosítását és a nagybirtokok kisajátítását. A kommunista párt célja az volt, hogy ezeknek a demokratikus vívmányoknak a megszilárdításával a Cseh­szlovák Köztársaság új, szocia­lista jelléget kapjon, amely ki­zárja a kapitalizmus restaurá­ciójának minden lehetőségét. További cél volt a népgazdaság konszolidálása, a párt kiadta a jelszót: „Forgassátok meg a kerekeket!" És a tömegek a párt hívására csatasorba álltak a ter­melés frontján. Hősies korszak volt ez, amikor a tömegek pozi­tív magatartásukkal döntően elő­segítették a CSKP politikájának a megvalósítását. A CSKP kon­cepciójával szemben állt a bur­­zsoá pártok teljesen obstruktiv koncepciója, melynek az volt a ki nem mondott jelszava, hogy „minél rosszabb a népnek, an­nál jobb nekünk“. Ez a jelszó magába foglalta a burzsoá pártok célkitűzését: bebizonyíta­ni, hogy a Gottwald-kormány képtelen megoldani a társada­lom sürgető problémáit. Fő cél­juk tehát nem az volt, hogy elő­A A SZABAD 6 HAZA 35 Ui > ÉVE OĹ ÜLI UJ M > tn mozdítsák a népgazdaság újjá­építését, a nép életszínvonalá­nak emelését, de az, hogy ennek a feladatnak végrehajtását fé­kezzék és a szó szoros értelmé­ben szabotálják. E célok meg­valósítása érdekében rendelke­zésükre álltak a reakciós minisz­terek által vezetett minisztériu­mok és más szervek is. Mindent megkíséreltek, kezdve az államo­sítás folyamatának fékezésétől, egészen ennek szabotálásáig, csak azért, hogy az ország ne­hézségeiből tőkét kovácsoljanak hatalmi céljaik érdekében. Állan­dóan növekedtek az ellentétek és a feszültség az ország haladó erői, élükön a kommunista párt­tal, és a burzsoá pártok között. A burzsoá pártok képviselői so­rozatosan ellentéteket robbantot­tak ki az államosítás kérdése körül. Megpróbálták hatalmukba keríteni a közbiztonsági erőket és igyekeztek ezekből eltávolíta­ni a kommunista parancsnoko­kat. Ezek a kísérletek azonban a kommunista párt, a munkás­­osztály és a haladó erők éber­ségén meghiúsultak. Amikor o reakciós pártok látták, hogy minden igyekezetük hiábavaló s a történelem kerekét nem si­kerül Csehszlovákiában az eddigi módszerekkel visszaforgatni, az utolsó kétségbeesett lépésre ha­tározták el magukat. A Gottwald­­kormány burzsoá miniszterei be­adták Beneš elnöknek lemondá­sukat abban a reményben, hogy ezzel kikényszerítik Gottwald le­mondását, és ezzel szabaddá válik az út Beneš elnök számára egy hivatalnok-kormány kinevezé­séhez. Ám sem a reakciós mi­niszterek, sem Beneš nem tanul­tak a történelemből. Nem tuda­tosították, hogy Gottwald nem Tussár, aki 1921-ben, mint a szo­ciáldemokrácia képviselője és miniszterelnök hagyta magát rá­kényszeríteni, hogy átadja a ha­talmat a burzsoázia képviselői­nek. Ám a burzsoá miniszterek legnagyobb meglepetésére Gott­­wald és a kormányban maradt miniszterek nem mondtak le. Gottwald a lemondás helyett elő­terjesztette Beneš elnöknek az új kormány összetételére vonat­kozó tervét, melyben javasolta, hogy a lemondott reakciós mi­niszterek helyét olyan emberek töltsék be, akik hűek maradtak a kassai kormányprogram célki­tűzéseihez és a Nemzeti Front politikájához. Hosszas tárgyalá­sok után Beneš a tömegek nyo­mására kénytelen volt elfogadni Gottwaldnak az új kormány összetételére tett javaslatát. Ezt Gottwald a prágai Óvárosi téren összegyűlt hatalmas tömegnek óriási lelkesedés közepette jelen­tette be. Az események alakulá­sában igen nagy szerepet ját­szottak a szakszervezetek, me­lyeknek tagjai az első sorban álltak a párt mögött. Úgyszintén a munkásőrségek, melyek fegy­verrel a kezükben őrködtek a nemzeti vagyon és a köztársaság rendje fölött. Ezekkel az esemé­nyekkel lezárult a felszabadulást követő időszak első szakasza. A nemzeti demokratikus forrada­lom szocialista forradalomba nőtt át. Ezzel véglegesen eldőlt a hatalom kérdése Csehszlová­kiában. Elhárult a szocializmus építésének minden szubjektív akadálya. Az országban a dol­gozó nép lett visszavonhatatlanul az úr, élén a párttal és a mun­kásosztállyal. KÉRDÉSEK: 1. Mi volt a kétéves terv fő célkitűzése? 2. Milyen eseményhez fűződik Csehszlovákia munkás­­osztályának a burzsoázia felett aratott győzelme? Gusfáv Husák 1948. február 21-én a bratislavai Redutéban a dolgozók nagygyűlésén beszédet mond Tömeggyűlés a prágai Óvárosi téren 1948 februárjában 4

Next

/
Thumbnails
Contents