A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-08 / 10. szám

Kővetkező számunk tartalmából:

Fister Magda: SOK MÉG A TENNIVALÓ

A HÉT KÉPES VERSENYE

Zs. Nagy Lajos: FALUSI DÉLUTÁN

Miklósi Péter:

TÁJRÓL TÁJRA - - THALIA SZEKERÉN

GYÖRY DEZSŐRE EMLÉKEZÜNK

Készéii Ferenc:

A CSÁSZÁR „KEGYELMÉBŐL"

Az első oldalon riportkép a Messze lát-e a képviselő? című íráshoz.

A címlapon és a

24. oldalon Prandl Sándor

felvétele

A CSEMADOK Központi Bizottságának képes Hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztőhelyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-Ó4. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-Ó5. Terjeszti a Posta Híriapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne,1 n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,- Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk viszsza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI6/46.

KVOČAKNÉ KALMAN OLGA képviselő, „civilben" a bratislavai I. Városkerületi Nemzeti Bizottság alelnöke.

Köznapi szóhasználattal élve — funkcionárius.

Milyen képzetet is kelt bennünk ez a kifejezés, kiváltképpen, ha nő tölt be egy-egy ilyen fontosmunkakört? Bár mindannyiunk számára ismerős jelentésű ez a közkeletű jövevényszó, s lényegében azt is tudjuk, hogy viselői a politikai munka, illetve a társadalmi és gazdasági élet hivatásos szervezői-irányítói, mégis, e kérdés nyilvánosan nemigen szokott elhangzani... A funkcionáriusok magánemberi arculatát, a gondolataikat, gondjaikat, indulataikat és kötelességeiket általában csak elvétve mutatja meg a nyilvánosságnak a tömegtájékoztatás.

/Mozgalmas

Most valami ilyesmivel próbál kozom.

Reggel hatkor megcsörren az ébresztőóra és Kvočákné Kálmán Olga még félig behunyt szeme előtt filmszerűen peregni kezd a napi teendők sora. De az is rögtön eszébe jut, ami tegnap elintézetlenül maradt, és gondolatban már osztályozza is a feladatokat: mi az, amit feltétlenül ma kell elintézni - s mi az, amit

viszont semmiképpen sem lehet holnapra halasztani. Ez pedig egy és ugyanaz, csak más megfogalmazásban, úgyhogy ma újra zsúfolt napja lesz. Az évek során azonban meg lehet (meg kell?!) szokni a feladatok sokaságát; az ember fokozatosan megtanulja, hogy ne essen pánikba az előtte tornyosuló teendők láttán. Az ilyesmin kár is lenne lamentálni, ezért inkább elmosolyodik és fölébreszti a család többi tagját, utána reggelit készít. Ez a családias hangulat

csak rövid ideig tart, hiszen máris indulnia kell, de e megszokott pillanatok nélkül bizony rosszul kezdődne számára a nap.

Hét óra előtt kilép a házkapun és a nemzeti bizottság Duna-parti épülete felé veszi útját. Villamosra, autóbuszra várva újra lelki szemei elé idézi határidőnaplóját és sorra veszi benne az előre jelzett időpontokat: reggel nyolckor munkaértekezlet, utána ügyfelek fogadása, délután újabb gyűlés s közben a folyó hivatali teendőkből