A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-01 / 9. szám
Félévi bizonyitvónyosztas 'w Matikaóra az elsőben közvetlenebb és barátibb kapcsolatok kialakítására von szükség. Természetesen, a szertárak és a könyvtárak az estisek előtt is nyitva állnak. — Mi az, amiben -mégis különbséget tesznek a gimnázium nappali és esti tagozata- között? _ - Tulajdonképpen semmi. Hacsak az nem, bogy a dolgozók gimnáziumának hallgatóitól felnőttekhez méltó fegyelmet és komolyságot várurik; a tanári kar viszont megértést tanúsít a diákok munkahelyi és családi problémái iránt. A két tagozat tananyaga lényegében megegyezik, az itt szerzett érettsé-Biológiaórán gi bizonyítvány egyenértékű a nappali tagozatosokéval. Joggal merül fői a kérdés: ki jelentkezhet a dolgozók esti gimnáziumába? Nos, pártunk legutóbbi kongresszusának határozatai szerint: „Társadalmunk szocialista fejlődésének egyik alapkérdése a dolgozók általános műveltségének gyarapítása. .." Ez szorosan összefügg azzal a programmal, amelyet a párt a dolgozók műveltségi szintje emelésének érdekében szorgalmaz. Mindezek tudatában tehát mindenki Jelentkezhet, aki hiányát érzi annak, hogy nincs -még matúrája. A felnőttoktatás feladata, hogy lehetőséget adjon a késői érés vagy a hátrányos családi-társadalmi -helyzet miatt meg nem szerzett ismeretek pótlására. Ezért bárki jelentkezhet, aki befejezte az általános iskola nyolc, vagy az alapiskola kilenc osztályát és most szilárd akaraterőt érez magában ahhoz, hogy hetente háromszor az iskolapadban töltse délutánjait. Meglepő hát, hogy az iskola igazgatóságának eléggé gyakran kell közbenjárni olyan esti gimnazisták érdekében, akiket továbbtanulási szándékukban munkaadóik csak ímmel-á-mmal vagy egyáltalában 'nem támogatnak. (így például akár külön riportot is megérdemelne az esti tagozat I. osztályát látogató, húsz éves Rablánszky Mária esete, akit a Jednota Fogyasztási Szövetkezet galántai vezetősége a törvény óhal lehetővé tett munkaidőkedvezmény s egyéb ösrtönzés helyett - iriká-bb gátolni -igyekszik abban, hogy a dolgozók Duna utcai gimnáziumában tanulhasson !) Kérdezem az igazgatót, vajon szeretnek-e iskolába járni a felnőttek? Jo-nda Iván az elmúlt két évtized tapasztalatait sűríti válaszába:- Akik komolyan rászánják magukat a tanulásra, azok igen. A lelkiismeretes hallgatók egyike sem panaszkodott még, hogy fölösleges időpocsékolósnak tartja o tanulást. A dolgozók gimnáziumának célja, hogy felnőtt korban -is lehetőséget adjon a pályamódosításra, akár az egyetemi végzettség megszerzésének lehetőségét is beleértve. .. Az esti gimnáziumon folyó tanítást hallgatva, az órák egyikén - futólag — Prométheusz is szóba jött. Az iskolapadban ülő felnőttek, akik róla tanulnak, a tudás tüzét lopják. 'És a cél valóban az, amit az „öreg diákok“ egyike olyan pontosan megfogalmazott: műveltebbé, tájékozattabbá válni! Prandl Sándor felvételei hétvégi LEVÉL Egy nagyon kedves, Urai hangvételű levelet olvastam a minap, s megvallom nem először. Szinte évente fellapozom Kosztolányi Dezső Ábécé című könyvét, melyben e levél található. A költő a fiának irta Levél a könyvről címmel. A fiának, de úgy, hogy mindenki érthetett belőle. Március kezdődik újra, a könyv ünnepe. És engedjék meg nekem, kedves olvasók, hogy írásomban Kosztolányit idézzem, aki e levélben ezt mondja: „Mindig a legegyszerűbb dolgok a valódi csodák. A könyv is ilyen mindennapi csoda... A könyvet nem lehet megszerettetni mint valami tárgyát, valami portékát. Csak tok ez, melybe valami be van zárva. A tartalmát kellenne megszerettetnem... a szellemet, melyből a könyv létrejön. Ehhez kevés pár perc. Kevés egy emberélet is." Közel félévszázada üzent a költő a fiának e nagyon is elgondolkoztató sorokkal. De a gondolat ma sem vesztett időszerűségéből. A mindennapi csodát, a könyvből felénk áradó szellemi erőt kellene megszerettetnünk nemcsak a fiatalokkal, de az idősebbekkel. És nem csak márciusban! Országjárás alkalmával sajnos sokszor tapasztaltam, hogy teret kitöltő, dísztárgy lett a könyvből, centiméterrel és színekkel kalkulálnak azok, akik az új házba könyvet is vesznek és a giccses csecsebecsékkel egy szintre, legtöbbször egy polcra is helyezik őket. Szépek, tiszták, tarkák, akár egy lepkegyűjtemény. Ha véletlenül egyet-egyet leveszek a polcról és a házigazdától óvatosan érdeklődöm, mennyire tetszett a könyv tartalma, mit szól a főhős tragikus sorsához, akkor többnyire kitérő hümmögés a válasz és inkább gyorsan az asztalhoz invitál, hogy igyunk is valamit, mert a szellemiektől csak szomjasak leszünk. Ilyenkor kicsit elszomorodom és eszembe jut, hogy a házban a mindennapi csodák titkainak kapuja talán örökre zárva marad. „A könyv nemcsak a terét hódította meg, hanem béklyóba verte a térnél is nagyobb ellenségünket, az időt.... Ezt az ereklyét, ezt a fegyvert, ezt a varázsszert szeretném kezedbe adni fiam.“ — írja Kosztolányi. Most március van, a könyv hónapja. Éljünk mi is ezzel a varázsszerrel. 3