A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-01 / 9. szám

Kővetkező számunk tartalmából: A HÉT KÉPES VERSENYE Miklósi Péter: A KÉPVISELŐNŐ HÉTKÖZNAPJAI Kortársaink: GALGÔCZI ERZSÉBE1 Dusek Imre: „GRÚZIÁVAL“ A FÖLDKÖZI­­TENGEREN VASÁRNAPI HOBBI Címlapunkon E. Mešková, a 24. oldalon Bistika Valter felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes heti­lapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásá­ban, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszer­kesztő: Varga János. Tele­fon: 3341-34, főszerkesztő­helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bra­tislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizeté­seket elintéz: PNS — Úst­redná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwal­­dovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tla­čiarne, n. p., Košice. Elő­fizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden posta­­hivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk visz­­sza. Index: 49 211. Nyil­vántartási szám: SÚTI 6/46. MIKLÓSI PÉTER Huszonegy-huszonkét éves fia­talasszony ÓH a táblára füg­gesztett térttép előtt. A padso­rok között járkáló tanárnő a fe­lelő földrajzfüzetében lapozgat­va kérdez:- No, vajon hány szövetségi köztársaság alkotja a Szovjet­uniót? A csinos, szőke teremtés egy­ből válaszol:- A Szovjetuniót tizenöt szö­vetségi köztársaság alkotja. És mindegyiknek önálló fővárosa van.- Éspedig? Egy pillanatig mintha zavart csönd ülné a tantermet, de az esti gimnárium huszonéves hall­gatója aztán visszanyeri önbi­zalmát s hozzáfog a fölsorolás­hoz. A tanárnő figyel, és mi­előtt döntene a feleletért járó érdemjegyről, még egy fogas kérdést tesz föl:- Moszkva minek a főváro­sa?- Moszkva? Hát az Orosz­­országi Szovjet Szövetségi Köz­társaságé s egyben az egész Szovjetunióé is! A tanárnő bólint és a note­szébe egy egyest jegyez; az átvett tananyag további részé­ből pedig az osztály egy to­vábbi diákja folytatja a fele­lést. Az „estiben" - pontosabban: a Dolgozók Bratislava! Magyar Tannyelvű Gimnáziumában lé­nyegében az egész tanítási óra lefolyása épp olyan, akárcsak az iskola nappali tagozatán. A feleltetés után rövid ismét­lés, majd az új tananyag át­vétele következik, végül pedig néhány percnyi összefoglalás. Ekkorra már az „öreg diákok" is pont úgy várják az óra vé­gét, mint tizenéves iskolatársaik a délelőtti tanítás alatt... Mert a diák buszon- vagy harminc­éves korban is csak diák. .. La­pul a padban, nehogy kihívják, torkában dobog a szíve ha fe­lelni szólítják; izgul, ha meg­látja a dolgozatfüzeteket és szorongva gondol a félévi vagy éwégi bizonyítványosztósro. Az esti gimnáziumot kenyér­kereső felnőttek látogatják. Vil­lanyszerelők, kőművesek, eláru­sítónők, gyári imunkásnők, admi­nisztrátorok. Elég kezet rázni a kérges tenyerű férfiakkal, vagy a fáradt tekintetű asszonyok szemébe pillantani, hogy az emberben akarva-akaratlanul megfogalmazódjék a kérdés: vajon mi vonzza ezeket a kü­lönböző korú és foglalkozású felnőtteket az iskolapadba? Hi­szen nincs az az ügyes proga­­gandista, aki bárkivel is el tudná hitetni, hogy az esti gimnáziumba való jelentkezés megkönnyíti az ember életét; hogy a munkában és tanulás­ban egyaránt helytállni egysze­rűbb, mint csupán a napi mun­kát elvégezni. Mert aki a dol­gozók esti iskolájába jár, an­nak bizony az érettségi bizonyít­vány megszerzéséig - a mun­kahelyén s az iskolapadban - tudása legjavát kell nyújtania. A továbbtanulni igyekvő asszo­nyoknak pedig mindehhez még - további műszak gyanánt - a háztartásvezetés ezernyi gondja is párosul. Akkor hát: ki, miért tanul? A bratirlavai magyar tan­nyelvű esti gimnázium diákjait arra kértem, írásban válaszol­janak néhány kérdésre. Nem volt kötelező felelni, a kérdé­sekből ki is hagyhattak, de mindannyian készségesen „val­lottak. A kérdések: Miért je­lentkezett az esti iskolába? Mi­lyen problémákat okoz a tanu­lás, a kettős kötöttség? Nap­jaink (legalább) középiskolai szintű műveltséget követel­­nek-e? Becsületes tanulás ese­tén hány óra napi lekötöttséget jelent a tanulás, mit ketl el­hagyni miatta s milyen más szórakozásra jut idő? „Műveltebb szeretnék lenni!" szólt a legtömörebb, legta'lá­­lóbb felelet, de a többi „dol­gozat" azt is elárulta, hogy.mit jelent a gyakorlatban ez a kurta-kifejező válasz. „Amikor tanulhattam volna, nem éltem az alkalommal. Most öregebb fejjel kell pótolnom a mulasztást, mert az érettségi ma már szinte természetes kö­vetelmény. A férjemnek érett­ségije van, én is szeretném megszerezni. Nem is zsörtölő­dik, ha naponta tanulok." „Az állandó művelődés igé­nye korkövetelmény. Egyszerűen nem akarom magam kevesebb­nek érezni a többi embernél. A férjem megértő, sokat segít. A heti háromszori tanítás és az otthoni tanulás mellett alig jut idő kikapcsolódásra vagy egyéb szórakozásra." „Szakmunkás vagyok, az üzemben megbecsülnek, mégis elhatároztam, hogy megszerzőm az érettségit. Önmagomnak és a családomnak 'is tartozom eny­­nyivel, de fontos szempontnak tartom azt is, hogy hazánkban minél több magyar nemzetisé­gű polgárnak legyen középisko­lai végzettsége. Csak így fo­gunk tudni lépést tartani amű­­szaki és társadalmi fejlődés­sel." „Ha meglesz az érettségim, komolyabb munkakörbe kerül­hetek. Problémát okoz, hogy a munkaadóm nem támogatja ta­nulmányaimat, így az elmulasz­tott munkaidőt le kell dolgoz­nom. Mindemellett a becsületes tanuláshoz napi négy órára van szükségem.” „Rájöttem, hogy érettségi nélkül nehéz boldogulni az életben. Munkahelyemen támo­gatják szándékomat, de a ket­tős kötöttség így is sokszor okoz kimerültséget. Komoly ta­nuláshoz napi három-négy órá­ra van szükségem, emellett még a háztartásra is gondolnom kell." „Mit tagadjam, régebben nem fűlt a fogam a tanulás­hoz, aztán viszont érezni kezd­tem a szükséges műveltség hiányát. Megcsömörlöttem a sok kocsmázástól, és amióta a gimnáziumba járok, új értelme van az életemnek. A munka­helyemen százszázalékos tel­jesítményt várnak el tőlem, úgy­hogy a szórakozásra szánt időt köti le a tanulás. Jó, hogy a feleségem segít ebben." Egy földrajzórán kívül, né­hány további tanítási órát is vé­gigültem a dolgozók Duna ut­cai esti gimnáziumában. A har­madikban, irodalomórán, Mó­ricz Zsigmond és Ady Endre munkássága volt éppen a tan­anyag. A tanárnő - akárcsak a „suli" nappali tagozatán - az estin is szemelvényeket idézve, versrészleteket elemezve kérte számon a korábbi tananyagot; s ugyanilyen módszerrel magya­rázta az újat is. Úgy tapasztal­tam, hogy az esti tagozat vala­mennyi osztályában élvezetes, könnyen érthető módszerrel folyik a tanítás. Oroszórán például épp Puskin volt a vendég, történe­lemórán pedig az ősi Egyiptom­ban, a fáraók titokzatos birodal­mában jártunk. És végighallgat­tam egy biológiaórát is: itt nö­vénytani ismereteiket gyarapí­tották a felnőtt diákok. Lehetséges, hogy most azt kérdezi valaki: mire jó mindez egy kőművesnek, egy elárusító­­nőnek, egy gyári szövőnőnek vagy teszem azt, egy érettségi­re törekvő rendőrnek? Egyszerűen azért, mert mind­ez ma már szerves tartozéka a korszerű műveltségnek; mert korunk valóban legalább kö­zépiskolai szintű tudást követel (lehetőleg) mindenkitől.- Hogy megy a tanulás? - fordulok találomra az esti órák­ba nyúló tanítás szünetébenaz egyik diákhoz. A férfi arcán elégedett mo­soly:- Egyelőre jól és remélem, hogy az érettségiig már nem is lesz másként. Igaz, sokat kell tanulni.- Mégis előfordult már, hogy ötös osztályzatot kapott valami­ből? Tréfára fordítja a szót:- Hát diák az, aki nem tud­ja, mit jelent bezúgni? Persze, azért jobb, ha csak mértékkel történik az ilyesmi. Eddig há­rom alkalommal sikerült „be­szednem". de a következő órán igyekeztem azonnal kijavítani a rossz jegyet.- Felnőtt fejjel is érdemes ta­nulni?- Hogy érdemes-e? Termé­szetesen! Az érettségi után még főiskolára is szeretnék jelent­kezni, hátha sikerül azt is el­végeznem. Amíg benne vagyok a lendületben... A Dolgozók Bratislava! Ma­gyar Tannyelvű Gimnáziuma húsz évvel ezelőtt, 1960-ban nyílt meg. Három esztendővel később (akkoriban még csak három évig tartottak a közép­iskolai tanulmányok) .kiléptek az életbe" az iskola első fel­nőtt korú érettségizett növendé­kei. Azóta minden évben nyi­tottak első évfolyamot az esti tagozaton is. Ma már több mint háromszázra tehető azok­nak a száma, akik a dolgozók Duna utcai gimnáziumában tet­ték le a matúrát. Ez pedig art bizonyítja, hogy ebben a jó eredményekkel büszkélkedő is­kolában természetes köteles­ségnek tekintik a felnőttokta­tást is.- Ezt a „tantárgyat" nekünk, pedagógusoknak is meg kellett tanulnunk, hiszen más módszere­ket igényel a tizenéves diákok s másokat a felnőttek oktatása - mondja Janda Iván, iskola­­igazgató. — Az „öreg diákok" tanításához több türelemre, 2

Next

/
Thumbnails
Contents