A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-23 / 8. szám

A PERDÖNTŐ VÉR néhány méter magasra is meg­nő és lepényszerű kerek leveleik végén élénkpiros termés virít, gömbölyű mint a kisebb na­rancs és a piacon mindenütt kí­nálják, A falvakban rengeteg gyere­ket látok, aktatáskával a hátu­kon amint iskolába mennek. Az ország szocialista orientációjú, s az afrikai államok közül elsők között érte el a legmagasabb műveltségi szintet. A lakosság egyötöde alapiskolás diák s ilyen népesedési aránnyal kevés ország dicsekedhet a földön. Amíg a táj peremén felcsillan a Földközi-tenger, a kopár lan­kákon túl kezdődik a sivatag, itt-ott zöldelő oázisaival, da­tolyapálma ültetvényeivel, mely­nek gyökerei a vízben, koroná­ja pedig- Afrika perzselő füzé­ben érzi jól magát. Amott Kart­hágó romjai felé visz az ókori vízvezeték, de már előttünk fe­hérük a közel milliónyi lélekszá­mú Tunisz, az ország politikai, gazdasági és kulturális központ­ja. Külvárosának szegényes, földszintes vályogházai a belvá­rosba vezető H. Burgiba és a Francia sugárút pálmákkal sze­gélyezett csillogó világvárosi pa­lotáinak árnyékában lapulnak. Az említett sugárút folytatása­ként jutunk el a Bab el Bher kapuhoz, amelynek küszöbét át­lépve az Ezeregy éjszaka mesé­jébe, a színesen kavargó kelet kellős közepébe, a Medina óvá­rosba csöppen az ember. Észak- Afrika leglátványosabb szűk ut­cáin egymás mellett sorakoznak a keleti népművészek üzletei és ugyanott a műhelyei. A járóke­lők szeme láttára kalapálja a rézműves a díszes tálakat, kan­­csókat, teáskannákat. Arrébb a szőnyegszövő dolgozik a nemes perzsaszőnyegen s mellette a bőrdíszműves szorgalmasan tű­­zi-fűzi a papucsokat, táskákat és öveket. Olyan tarka keleti labirintus ez, amely minden lé­pésnél újabb és újabb megle­petést kínál. Virágzik itt a há­ziipar és kereskedelem minden ága. Az ötvösművész csillogó kirakata közelében falusi gye­rek kínálja kosarából a tyúkto­jást. Nézem amint a vevő ki­választja a legszebbet, s amint kifizette az árát, feltöri, kiissza, és a héját a cipődoboiba dob­ja. Akárki megnézheti, hogy a cipődobozban legalább egy tu­cat üres tojáshéj van, bizonyí­tékul, hogy a tojás kelendő és friss, amellett a köztisztaság sem elhanyagolható. Ide még nem tört be századunk civilizá­ciója, minden ugyanolyan, mint évszázadokkal ezelőtt. A Francia sugárút kirakatai­ban más a választék, de itt sem a hazaiak a leggazdagabb vá­sárlók. A kávéházi teraszokon illatozik a méregerős fekete, s az üvegfalú palotákon külföldi kirendeltségek cégtáblái, a kül­földi tőke beáramlásáról tanús­kodnak. A Tuniszi Köztársaság mező­­gazdasági ország s az iparosí­tás kezdetén áll, a tőkés terme­lési viszonyok közepette. Az ál­lam főleg azokat az ágazato­kat finanszírozza, amelyeknek beruházási költsége oly nagy, hogy a magánvállalkozóknak nem lenne kifizetődő. A városnézés során okvetle­nül meg kell tekinteni Észak-Af­­rika egyik legszebb keleti épít­ményét az Olajfa Dzsámit és a Bardo múzeumot. Itt a látoga­tó visszajut a modern történe­lemből az egykor oly virágzó Karthágóba, melynek földműve­lő kultúrája, ültetvényes nagy­üzemi gazdasága, időszámítá­sunk előtt ötszáz évvel Rómá­nak szolgált mintaképül. Ez a rabszolgatársadalom korában volt. Ma Karthágó örököse, Tu­nézia népe szabad, de ez még csak az első lépés ahhoz, hogy hazájában a valóban demokra­tikus és szocialista társadalmi rendszert kezdje építeni. (folytatjuk) DUSEK IMRE 3. KI AZ APA ? Szerencsére, a bírósági persta­tisztikák tanúsága szerint ha­zánkban egyre kevesebbszer hangzik el a törvényszéki tár­gyalótermek falai között ez a kérdés. Egyre kevesebb az olyan férfi, aki bajba-szégyenbe hoz egy-egy fiatal lányt vagy asszonyt, aztán semmire sem emlékezve mitsem akar hallani az együtt töltött meghitt pász­torórák következményeiről... Az ellenben távolról sem azt jelenti, hogy az apasági perek netán-tán ritkaságszámba men­nek bíróságainkon. Szlovákiá­ban évente több száz az ilyen tárgyú perek száma, a talárt öl­tött bíráknak — igazságügyi or­vosszakértők bevonásával - eny­­nyiszer kell döntést hozniuk ab­ban a felelősségtefjes kérdés­ben: ki lehet a tervezetlenül vi­­lágrajött gyermek tényleges ap­ja?! Az apja? Legeslegföljebb biológiailag vagy jogilag, emberileg azon­ban aligha, hiszen az apasági perek túlnyomó többségének tárgya éppen az, hogy a felté­telezett vagy az anya által megjelölt személy egyszerűen tagadja, hogy köze lehetne a gyerekhez.. . A szocialista törvényesség el­vei minden gyermek egészséges fejlődését és a családi nevelés fontosságát tartják szem előtt. Törvénykönyvünk leszögezi: a gyermeknevelés a szülők közös feladata. Ezen a kötelességen - természetesen — még az sem változtat, ha bontóper útján esetleg fölbomlik a házasság. A bíróság ilyenkor láthatást bizto­sít a felek egyikének s ugyan­akkor tartásdíj fizetésére is kö­telezi az illetőt. Mi történik azonban olyan esetben, ha a „ki az apa?" kér­désére nincs válasz... Bíróságaink ilyen esetekben rendelnek el igazságügyi orvos­szakértői vizsgálatot, ilyen hely­zetben válik perdöntő bizonyí­tékká a vér. E vércsoportvizsgá­latokat a hematológiai kliniká­kon, esetleg az orvostani tör­vényszéki intézetek laboratóriu­maiban végzik. A vérsejtek, az ember vérének apró lámpácskái ugyanis nem­csak egy-egy betegségre tud­nak fényt deríteni, hanem óriá­si jelentőségük van az öröklés­tan számára is, amely az élő­lények tulajdonságainak utó­daikban való megjelenésével és az új sajátságok kialakulásának törvényszerűségeivel foglalkozik. Ez az orvostani-biológiai tudo­mányág kutatja azokat a ténye­zőket, melyek lehetővé teszik tu­lajdonságok átadását az egy­mást követő nemzedékek között, és azokat a körülményeket, amelyek új sajátságok létrejöt­tét okozzák. Módszereiben első­sorban a vércsoportvizsgálat eredményeit alkalmazza, de fel­használja az élettan, a szár­mazástan és a biokémia isme­retanyagát is. Aszerint, hogy a vizsgált sze­mély vörös vérsejtjeiben A-, B-vagy AB-antigén van jelen, eset­leg antigén (fajlagos ellen­anyag) egyáltalán nincs, A-, B-, AB- és 0-vércsoportba tartozó embereket különböztetünk meg. Ezeket a csoportokat az öröklő­dés törvényszerűségei szabják meg és a születés percétől a ha­lál pillanatáig változatlanok maradnak. Nem véletlen hát, hogy az apasági bizonyítékok sorában a vércsoport-összeha­sonlítás a legfontosabb vizsgá­lati módszer. A gyermek, az anya és a perbe vont, állítóla­gos apa vércsoportjainak össze­hasonlítása alapján az esetek nagy részében természettudomá­nyos bizonyossággal kizárha­tó - vagy épp ellenkezőleg: megállapítható — a gyermek­nek a feltételezett apától való származása. Az utóbbi időkben az úgynevezett sztero­­statisztikai elemzések alapján még pontosabb következtetése­ket lehet levonni a származás kisebb vagy nagyobb fokú való­színűségére. További vizsgálati módszer az antropológiai-örökléstani bioló­giai származásvizsgálat. Ezt rendszerint akkor folytatják le, ha a vércsoportvizsgálat ered­ménye nem zárja ki a gyermek­nek a feltételezett apától való származását, de ő továbbra is tagadja ennek lehetőségét. Ezt a módszert folytatják le akkor is, ha a kizárás az ún. Rh-fck­­tor alapján történt, mert ezt a vércsoportvizsgálati eredményt a bírói gyakorlat nem tekinti a származás lehetetlenségét két­séget kizáróan igazoló bizonyí­téknak. E vizsgálat lényege, hogy a gyermek és nemzői között örök­lőd ési anyag révén meghatáro­zott hasonlóság mutatható ki. Az eljárás során számos gene­tikai összehasonlítást végeznek s ezek eredményeit értékelik az apaság megállapíthatósága szempontjából. A vizsgálat ál­talában nem szál teljes bizony­sággal a származás mellett, de nagy mértékben valószínűsíti vagy épp ellenkezőleg, valószí­­nűtleníti azt. Ezért a származási perekben a bíróságok általában csak egyéb adatokat támogató bizonyítékképpen veszik figye­lembe az antropológiai-öröklés­tani vizsgálatok eredményeit, melyék során összehasonlítják a bőr, a haj, a szem színét; a fej és az arc ismertetőjegyeit; a szem, a száj és az orr kör­nyékét; a tenyér bőrének a le­nyomatát, a szivárványhártya szerkezetét, a talplenyomatot és sok egyéb öröklődő testi jegyet. E vizsgálat elvégzésénél jelentő­sége van az életkornak is: a gyermek örökléstani jegyeit egyéves kora előtt kellően ér­tékelni nem lehet, ezért a vizs­gálat lefolytatására csak később kerülhet sor. Az apasági bizo­nyítékok sorában szerepel to­vábbá a tényleges kihordási idő, a gyermek születéskori érettsége valamint annak meg­állapítása is, hogy a törvényes fogantatási időn belül (vagy esetleg azon kívül) mikor tör­tént a fogamzás. A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN § EMBERI SORSOK §§§ Mater semper čerta, pater incertus - azaz az anya mindig biztos, az apa bizony­talan, mondtuk sorozatunk ele­jén. Az élet rendje valóban az, hogy az édesanya kiléte tényleg nagyon ritkán kétes. Ezért az apasági perjavaslatok során mindig az anya jelöli meg az apaként feltételezett férfit. Ez azonban jogilag még mitsem jelent, hiszen a törvény az anyák tévedésének lehetőségé­vel is számol, és ezért csak egy­értelmű perdöntő bizonyítékok tudatában hoz apasági perben végleges ítéletet. Ez annál is inkább fontos, mert az anyák „tévedési ará­nya" - ahogy ez jogászkörök­ben tapintatosan használatos — az utóbbi időben meglepően magas: a negyven százalékot is meghaladja... Előfordult például, hogy egy anya egymás után három férfit is megjelölt apaként, az orvos-1 szakértői vizsgálatok azonban rendre kizárták mindegyiket. Az esetleges számításba jövő többi „apa" nevére és címére már nem emlékezett olyan „ponto­san" a bohém életű fiatal­­asszony. .. A bajba jutott leány­anyák néha-néha hamis tanú­­vallomásokkal is próbálják bi­zonyítani igazukat. Hematoló­giai klinikáink egyikén a közel­múltban egy apaként „előlép­tetett" közkatona ügyét vizsgál­ták. Szabad idejében szórakoz­ni, táncolni volt, ahol megis­merkedett egy lánnyal. Már el is feledkezett erről a táncmu­latságról, amikor apasági per­ben bírósági idézést kapott. A tárgyaláson a lány barátnője tanúvallomást tett arról, hogy szeretkezés közben - véletlenül - tetten érte barátnőjét és új udvarlóját. A katona tagadta mindezt — és az orvostani vizs­gálat az ő vallomását igazolta. Természetesen, az apasági bizonyítékok feltárása során a pozitív bizonyítékok vannak túl­súlyban. A bíróságok munkáját nagyban megnehezíti, hogy az apasági perek mély indulatokat kavarnak fel és az igazi vesz­tes — mint annyiszor - most is a gyerek. A törvényesség és igazságos­ság ellenben azt kívánja, hogy a tényleges apa fizesse a tar­tást. A bírósági tanácsok fele­lőssége, hogy ne a hamisan perbe fogott férfi apaságát mondják ki, mert ilyen tévedés­ből bizony embereket, családo­kat s a családokon belül továb­bi gyerekeket tennének tönkre. (Vége.) 17

Next

/
Thumbnails
Contents