A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-23 / 8. szám

gyár kijárat volt. A város ed­dig említett kiváltságait a Kas­sán gyakran megforduló Zsig­­mond király adományai tetőzték be, aki teljes vámmentességet biztosít a városnak az egész or­szág területén. Fejlődött az ipar - főleg a takácsipar — és is­meretes, hogy 1307-ből való a kassai szűcsök céhlevele, amely az első megmaradt magyaror­szági céhlevél. A XV. század­ban pedig felvirágzik a város építőművészete. Arról, hogy milyen volt a kö­vetkező évszázadok Kassája, két híres szemtanú írásait hívhatjuk tanúnak. Az egyik a sziléziai születésű Simplex, a másik a dús fantáziájú Evlia Cselebi. Mindketten a XIV. században jártak a városban. Simplex Kas­sát „Felsőmagyarország fővá­rosának" nevezi. De megjegyzi, hogy „levegője igen egészség­telen, s majdnem minden hete­dik esztendőben van itt pestis­­járvány". Az ő könyvében ol­vashatjuk azt is, hogy „az ide­gen hamar megbetegszik, s láz gyötri, ha kassai bort iszik". Érdekes, hogy Simplex útleírása, de más források is, sokat emle­getik a kassai szőlőhegyeket és a kassai bort. Ma közvetlen Kas­sa határában alig látni szőlőt, holott az idézett szerzők szerint „a Szepesség felé elterülő sző­lőhegyekben egy patak fakad, amely a városon végigfolyik. . . s két részre osztja a belvárost, olyképp, hogy mindkét oldalon körülfogja a piacot, a városhá­zát, a kalmárok épületét... sa fallal bekerített evangélikus is­kolát. Még egy érdekes részlet kí­vánkozik ide Simplex munkájá­ból : a bíróválasztás ceremóniá­ja. A bíróválasztás minden év­ben vízkereszt napján történt. E napon a városkapukat bezárták, s ilyenkor a száztagú nagyta­nács — minden nemzetiségből és minden vallási felekezetből vá­lasztva - a városházára vonult. „Ott tanácskoznak — írja a szer­ző — s vagy új bírót választa­nak, vagy a régit újból megerő­sítik hivatalában." Mikor ez megtörtént, kivonultak a szal­mával vastagon meghintett te­metőbe, ahol az újjáválasztott bírót és kíséretét a céhek kép­viselői várták céheik jelvényé­vel. „Egy hatlovas új szekér is áll ott - írja Simplex -, sima, hosszú tölgyfával magasan meg­rakva, azt is az új bíró házá­hoz viszik. Ezt a fát a bírónak az év folyamán fölhasználnia nem szabad, mert ez — mint mondják — arra való, ha a bí­rót ellenséges áruláson érnék, s ez rá is bizonyosukra, máglyát rakjanak, s őt a szekérrel együtt elevenen elégessék...“ Tudomá­som szerint az ilyen bíróégetés­re Kassán a történelem során egyszer került sor. A sok és érdekes egykori kas­sai szokások közül is elevenít­sünk fel eayet: a kassai mészá­roslegények húshagyó keddi já­tékát. Ez abból állt, hogy a Lő­­csi ház és a vele szemben lé­vő őrház között kötelet feszítet­tek ki, s ennek közepére, lábá­nál jól összekötözött ludat akasztottak fel. A mészárosle­gényeknek szőrén megülve a lovat kellett elvágtatniuk a kö­tél alatt, s a felakasztott Iád­nak Je kellett szakítani a fe­jét. Áí‘0 mészároslegény, aki­nek sikerült a lúd fejét lesza­­kasztania, e<?y évig a legények vezére lett és' ..,az iparban kü­lönleges kivá'lfságai voltak". A lúdnyak-szakaszfás, mint lát­juk, egyfajta régi farsangi szo­kás volt Kassán. Evlia Cselebi kicsit rírásként látja Kassát. Azt írja, ho^y ..<■ város összes főutcái fehér már­vánnyal lévén lerakva, fénye­sek. .. s olyan tiszták, hogy hű mézet ör„enek ki, az felnyalha­tó lenne". Azt is megjegyzi, hogy e „városban pestis soha nincs". Ügy látszik, Simplex a realista. Ugyanis 1575-től 1710-ig hét ízben súlytotta Kas­sát pestisjárvány. 1771-ben Kassának 5130 la­kója volt. Ezek azok az évek, amelyék Kassát a magyar iro­dalom fontos központjává avat-CASSOVIA i Kassa látképe 1617-ből. Van der Rye németalföldi festő képe után készítette looris Hoetnagel flamand rézmetsző. jók. Ugyanis 1787 novemberé­ben Batsányi, Baráti Szabó Dá­vid és Kazinczy Ferenc közre­működésével megalakult a Kas­sai Magyar Társaság, s a kö­vetkező esztendő július első napján megjelent az első ma­gyar irodalmi folyóirat, a Ma­gyar Múseum. A város társadalmi, kulturális képe az elmúlt századokban so­kat változott; voltak kiemelkedő időszakok, de voltak évek, ami­kor a fejlődés üteme lelassult. Az a városkép, amelyet az imént a történelmi források alapján felidéztem, mára szinte teljesen eltűnt. Ami megmaradt belőle, az a városközpontban látható. ' Harmincöt évvel ezelőtt pe­dig teljesen új fejezet kezdő­dött Kassa történetében. Ugyan­is 1944 végén Grecsko vezérez­redes parancsnoksága alatta IV. Ukrán Front 1. gárdahadserege megindította Dargón keresztül a támadást Kassa felszabadí­tásáért. Ez az első támadás azonban elakadt a németek megerősített védelmi vonalán. Fordulat csupán december 16-án állt be, amikor a IV. Ukrán Front középső szakaszán a szov­jet csapatok megtörték a hitle­risták ellenállását. A nagy „té­li háború", amely 1945. január 15-én kezdődött a Kárpátoktól északra, megváltoztatta a Kas­sa körüli német haderő helyze­tét. Január 17-én és 18-án meg­kezdték a visszavonulást. Egy nappal később pedig Gladkov vezérőrnagy csapatai elérték a Toriszát, s még azon a napon megtisztították Kassát a német utóvédektől. A IV. Ukrán Front sikerét, Kassa felszabadítását 1945. január 20-án Moszkva díszsortűzze! ünnepelte. Ekkor, a felszabadulás évé­ben Kassa területe 92,6 négy­zetkilométer volt Mára több, mint a kétszeresére nőtt: 209,8 négyzetkilométeren terül el a város; lakónegyedek, üzemek, iskolák, intézmények, szolgálta­tási egységék, üzletek sorakoz­nak egymás mellett. A lakosság száma is megtöbbszöröződött. 1945-ben alig érte el az ötven­ezret, ez év januárjában pedig már meghaladta a kétszázezret is. Ipari üzemeiben és építő­iparában jelenleg több mint 68 ezren dolgoznak, s a város ipa­rának össztermelése az elmúlt évben meghaladta a 14 mil­liárd 16 millió koronát. A vá­ros egyetemein és főiskoláin je­lenleg több mint tízezer fiatal tanul. Megnőtt és megifjodott az utóbbi években Kassa. A törté­nelmi városközpontot felújítot­ták az idei kettős jubileumra. Ha mostanság tévedne ide egy Cselebi-féle fantáziával megál­dott utazó, vajon milyen képet festene erről a mostani Kassá­ról? Lehet, hogy képzelete is­mét márvánnyal rakná ki az utcákat? Lehetséges. De talán megfeledkezne arról, hogy az elmúlt 35 évben ötvenezer új lakás épült ebben a városban. Ha mód volna rá, ezért én in­kább Simplexhez csatlakoznék, aki tudta, hogy a krónikás dol­ga a tények megörökítése. GÁL SÁNDOR F. RAKOVSKÝ felvételei +1 archív 13

Next

/
Thumbnails
Contents