A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-23 / 8. szám
í-fe Január első (elében a Kassai (Košice) Vnb vezetői találkoztak az újságírókkal. Jozef Janovský vnb-elnök beszámolt a Kassa kettős jubileumával kapcsolatban tervezett ünnepségek előkészületeiről — Kassa az idén emlékezik meg városi rangra emelésének 750. és felszabadulásának 35. évfordulójáról. A vnb-elnök tájékoztatott az idei rendezvényekről, a városfejlesztés jelenlegi helyzetéről és távlati terveiről. Az íróasztalom mellól, ahol e sorokat írom, a Furcsára látok. Néhány évvel ezelőtt még erdős dombhátakat láttam, ha kitekintettem az ablakon, amelyeket horhosok, vízmosások tarkítottak. Ha most arra nézek, egy épülő lakónegyed betonfalait látom, esténként pedig az idefénylő ablakok százait. Jelenleg ezen az új lakótelepen körülbelül húszezer ember él, de ha az építkezést befejezik, nyolcvanezren lesznek. Őszintén megvallva, sokat morgolódtam magamban e lakótelep miatt, mert önző módon szerettem volna, ha megmarad eredeti vadságában az ablakommal szemben ez a szemet nyugtató domboldal. A város fejlődése - és fejlesztése — azonban nem az én kívánságaim szerint alakul, hanem a szükség és az adottságok összehangolása alapján. Ebből következik, hogy az ebben illetékesek kénytelenek az építkezés céljaira felhasználni minden olyan területet, amelyre építeni lehet. Mert odáig értünk, hogy a kassai völgykatlan szűk lett, s így a környező domboldalakra épülnek az új lakónegyedek. A történelmi források szerint a mai város területét áthatolhatatlan őserdők borították, s amolyan senki földje volt; a hegyek közül a síkságra szakadó Hernád völgyét pedig süppedő mocsár és ingovány védte minden behatolás ellen. Elsőnek erre a területre a menekülő kabarok nyomultak be; az Abanemzetség egyes rajai. Később, a tizenegyedik század második felében az Erdélyből felhúzódó német telepesek népesítik be a „királynő földjét", és tíz nagyobb telepen szállnak meg. „A királynő földjének északi csücskén van az a telepesközség, amely a Kasa urak földjének tövében terpeszkedik, ezért ezt is Kassának nevezik el. Alsókassa (Cassa infernior) a mai Kassa őse." A XI. század végén Kassa már „szabad község" (villa libera). Ez a szabad község már abban az időben is jelentős helység lehetett, hiszen IV. Béla király 1249. április 13-án kelt adomány- és szabadalomlevelében Abaújszinának, a „szinai hospiteseknek” ugyanazokat a kiváltságokat adományozza, amelyekkel Kassa népe bír. Szó szerint: „. . .elrendeljük, hogy mindazon szabadalmakkal örvendjenek, amelyekkel engedelmünkből a mi kassai vendégeink élnek." Ebben az okiratban Kassa neve (a 11. és a 13. sorban) két ízben fordul elő abban a formában, ahogy ma is használjuk magyarul. A város fekvésének kereskedelmi és katonapolitikai-stratégiai fontosságát a korabeli uralkodók közül elsősorban az Anjouk ismerték fel, s ezért több olyan kiváltságban részesítették Kassát, amely a helység gyors ütemű fejlődéséhez vezetett. Városi jellegét jogi szempontból az 1342 esztendőben nyerte el. Nagy Lajos király a már meglévő kiváltságokat továbbiakkal erősítette, amikor is Kassa lett a kelet felé - főleg az orosz földre — irányuló kereskedelem központja. Nagy előnye volt a nyugati kereskedelmi csomópontokkal szemben - olvashatjuk az egyik forrásmunkában -, hogy nem állt Bécs ellenőrzése alatt, és Magyarországnak török hódoltsági idejében az egyetlen szabad ma-12
