A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-23 / 8. szám
HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK HANGLEMEZ Budavár zenéje 1490-1526 A tavalyi Hungaroton Hanglemez Hetek egyik legsikeresebb kiadványa a fenti címet viselő, két lemezből álló album volt, mely a magyar királyi udvar muzsikáját mutatja be, felidézve a Mátyás halálától (1490) a mohácsi vészig (1526) terjedő időszakot. A Mátyást követő Jagelló királyok, II. Ulászló és fia, II. Lajos folytatták elődeik hagyományait és számos kiváló zenésszel bővítették az udvari muzsikusok létszámát. Budavár zenéjének azonban kelet-európai jellege is volt, amit elsősorban a német késő-gótika szellemében kialakult merevebb, nehézkesebb kompozíciós technika hangsúlyozott Iá. Budavár „házi muzsikusai" ebben az időben elsősorban jeles német és németalföldi zenészek voltak, akik nem csupán egy-egy hangszer kiváló előadóművészeiként, hanem zeneszerzőkként is ismertek voltak. Közülük a lemezen Paul Hofhaimer, Adrian Willaert, Heinrich Finck, Thomas Stoltzert és Wolfgang Grelinger szerzeményei szólalnak meg. A két lemezből álló album e szerzők vokális és instrumentális számaiból ad ízelítőt a Czidra László vezette Camerata Hungarica együttes és a Virágh László vezette Ars Renata énekegyüttes tolmácsolásában. A Camerata Hungarica együttes hangszerei között a fafúvós hangszerek uralkodnak: a blockflőték, pommerek, dulciának és krummhornok, a vonós-pengetős hangszerek között pedig van lant, vihuela, viola da gamba és viola bastarda is. Az együttes vezetője Czidra László, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára, aki kiváló ismerője a korabeli reneszánsz előadói gyakorlatnak. Neki köszönhető, hogy a Camerata Hungarica együttes a darabok stílushű előadásával, a művek eredeti arculatának megtartásával tűnik ki a XV.-XVI. századbeli szerzők műveinek tolmácsolása terén. Ehhez nagy mértékben járulnak hozzá az Ars Renata énekegyüttes tagjai is, akik kiváló hanganyagukkal, elmélyült előadásmódjukkal, a korabeli muzsika értékeinek hiteles tolmácsolásával emelik az album színvonalát. A lemezalbum mint hanglemezkülönlegesség és mint a reneszánsz muzsika kedvelőinek szánt zenei csemege is méltán aratott hatalmas sikert. Sági Tóth Tibor FILM Fellini: Amarcord Két Fellini van: az egyik a nagy tablók, a „dolce viták" különféle változatainak a rendezője, a másik az „önéletiró" Fellini. Trilógiája (Az édes élet - Szatirikon- Casanova) az egyik Fellinit reprezentálja a legmagasabb szinten, míg a többi Fellini-film többé kevésbé a rendező másik énjét képviseli. Már első filmjei, az „Országúton“, a „Bikaborjak" vagy a „Cabíria éjszakái" tele vannak önéletrajzi vonatkozásokkal, hogy a „Nyolc és féľ'-ben, ebben a par excellence „vallomás"-ban kiteljesedjen az egész vonulat. A hatvanas évek aztán, a Szatirikon és a Casanova közötti időszak újabb „confessiókkal" gazdagítja rendezőnk filmtermését. A hetvenegyben forgatott „Róma" tipikus terméke e sorozatnak, míg a két évvel későbbi „Amarcord" ismét egy valóságos remekmű, az „Orszógúton"-nak, „Nyolc és fél"-nek méltó párja. A „Róma" szinte „lírai költeménynek" nevezhető vallomás volt az örök városról s Fellini induló éveiről. Az „Amarcord" (magyarul: Emlékezem) még tovább hátrál az időben, ez méq a Róma előtti, a tizenötéves Fellini ..emlékirata". A modern filmművészet és a Fellini meghódította magas színvonalon természetesen. Azt is mondhatnánk, hogy új műfajt, vagy leqalóbbis a műfajnak egy új változatát teremtette meq a szerző ezzel a filmjével, hiszen a memoir Szent Aqostontól Gorkijig s Rousseautól Kassák Lajosig elsősorban „komoly" műfaj, szerzője élettapasztalatainak végső összefoglalását hivatott átadni az utókornak. Fellini ettől kevesebbet markol s többet fog: a harmincas évek közepének fasizálódó olasz kisvárosáról aligha keletkezett érzékletesebb korrajz az „Amarcord"-nál. Ahány jelenet, ahány figura, annyi telitalálat. A „vad motoros", a fenekét riszáló csinoska, a szüntelenül veszekedő család, az álszent hitoktatók, a nagymellű trafikosné és a nadrágjába vizelő s fa tetején nőt követelő csendes bolond-nagybácsi s nem utolsósorban a Mussolinit ünneplő tömeg bohózatba fulladó jelenete — megannyi szociológiai korrajz. Jelen sorok írója csodá lója Fellininek. már első fimjei meghódították kamasz-szívét. Az „Amarcord"-ot kissé megkésve volt módomban látni, a Filmklub jóvoltából, s aligha hittem, hoqy a csodálat még fokozható. S íme. ez történt. Nem arról van szó. hoqy most már minden remekműnek tetszik, amit Fellini csinált. A „Júlia és a szellemek" abszolút csalódást okozott, ám az ..Amarcord" még az eddigi mealepetések után is tudott új élményt nyújtani.- cselényi -KÖNYV Szociológiai tanulmányok Émile Dürkheim francia szociológus néhány érdekes tanulmányát tartalmazza a budapesti Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó egyik legújabb kiadványa, melynek címe: A társadalmi tények magyarázatához. A múlt század második felében és századunk első évtizedeiben élt és alkotott tudós a társadalomtudományok kutatásában túllépte életművével azt a szempontot, amelyet elődei, Comte, Spencer és Mill követtek. Túlhaladta azt a szemléletet, amelynek fő kiindulópontja a társadalom és a természet általános viszonyának, ezek fejlődésmenetének, az egyes társadalmak természetének vizsgálata és az volt, hogy hogyan alkalmazható az egyetemes fejlődés törvénye a társadalomra. A szociológia kérdéseihez, mint egy objektív tudományág sajátos problémáihoz közelített, ellentétben az addigi szociológiai értelmezésekkel és kutatásokkal. Az általa 1898-ban megindított folyóirat, az Année Sociologique szerkesztési módja is szakítást jelentett a francia tudományos élet akkori sajátos dilettantizmusával. A szociológia rendszeres oktatása a bordeauxi egyetem bölcsészkarán módot teremtett Durkheimnak arra, hogy viszonylag korán hozzákezdjen a társadalomtudományok tanulmányozásához, sőt, hogy teljesen erre összpontosítsa szakmai tevékenységét. Tudományos törekvései mindenekelőtt arra irányultak, hogy a szociológia elismert önálló tudományként, saját módszereivel foglalkozzon a társadalom bonyolult összetevőinek megismerésével. Alapul véve kutatásainak eredményeit, behatóan foglalkozott a szociológia általános érvényű módszertani szabályainak meghatározásával. Számára a „társadalmi" mindig valami egységes jellegűt, össztársadalmat jelentett, amelynek jelenségeit igyekezett megmagyarázni a könyvben közzétett tanulmányokban. A kiadvány magvát alkotó, a szociológia módszertani szabályaival foglalkozó terjedelmes tanulmány a társadalmi tényeket, az ezek megfigyelésével és magyarázatával kapcsolatos szabályokat vizsgálja. Meghatározza a társadalomtípusok kidolgozására, a normális és patologikus egymástól való megkülönböztetésére és a bizonyítás kifejtésére érvényes szabályokat. A társadalmi tények megvilágításán kívül még az erkölcsi tények és a vallási jelenségek magyarázatára is törekszik. A szerző Marcel Mauss-szal készített közös tanulmánya zárja a könyvben található dolgozatok sorát, amelyben az osztályozás néhány elemi formájával foglalkoznak. Részletesen elemzik itt az osztályozási típusokat, mégpedig a legegyszerűbb osztályozási rendszertől az olyan osztályozási típusig, amely független minden társadalomszervezettől. Habár Dürkheim munkásságára bizonyos fokú objektivizmus volt jellemző, életműve a szociológiai adatgyűjtés egyes módszereinek kidolgozása és a társadalmi munkamegosztás fejlődésének vizsgálata terén máig nagy jelentőségű. Tóth Izabella FOLYÓIRAT Múzsák Ha valaki azt gondolná, hogy a Múzsák című múzeumi magazin csupán a muzeológia területéről meríti témáit, akkor nagyon téved, hiszen a Népművelési Propaganda Iroda negyedévenként megjelenő kiadványa az egyetemes művelődéstörténet felségvizein kalandozva szemelgeti össze a közérdeklődésre számot tartó „érdekességeket". Arra persze nem tudnék válaszolni, hogy akkor miért ez a címe a lapnak, no de nem is ez a fontos! A lényeg az, hogy van egy magyar nyelvű (magyarországi) népszerűsítő folyóirat, amely a kultúrhistória sokrétegű világába nyújt némi bepillantást. Hogy valóban milyen széles skálájú egy-egy szám anyaga, bizonyságul nézegessük a legutóbbi, 1979/4-es szám tartalmát! Az irodalomkedvelők a múlt század végi Petőfi Társaság Koszorú című lapjáról, Csokonai pályájáról, valamint a vizsolyi bibliáról olvashatnak élvezetes összefoglalást. A képzőművészetek szerelmesei az angol prferaffaeliták művészetével és Paul Klee kései munkásságával ismerkedhetnek meg. Találunk itt nemcsak színház-, film- és filozófiatörténeti olvasmányokat, hanem a Pollack Mihály művészetének kevésbé ismert monumentális alkotásait bemutató cikk mellett a gótika eléggé számon nem tartott emlékeiről a temetőkben vagy az utak mentén elhelyezett kőlámpásokról is képet kaphatunk. A Dunántúl és Erdély egyes falvaiban élő téli népszokás, a regölés lényegével és gyökereivel ismertet meg bennünket egy másik írás. De utalhatnék még néhány technikatörténeti írásra, vagy a századforduló nagy port fölkavaró politikai botrányáról, a Dreyfusperről szóló ismertetésre . .. Hálátlan feladat ilyen színes, sokrétű lapról írni; szinte képtelenség eldönteni, hogy mely írásokat ismertesse az ember bővebben. Nem is emelnék én most ki egy témát sem, csupán a figyelmet szerettem volna fölhívni erre a folyóiratra. Magyarországon jártunkban alkalomadtán esetleg múzeumlátogatásra is kedvünk kerekedhet. A fent ismertetett folyóirathoz mellékelt díjmentes múzeumi belépőjegy talán fölhívhatja az efféle hasznos időtöltésre is a figyelmet, még akkor is, ha a múzeumi belépők amúgy sem drágák, sőt szombatonként ingyenesek. Ezek a képek Varsó óvárosában készültek, s a régi Varsót idézik: A Piwna utca egyik kapubejáratát kőből faragott galambok díszítik, a hajósház pedig a második képen látható domborműről kapta a nevét. A harmadik képen látható oroszlán az óvárosi Piactérre lépő látogatókat Liszka József köszönti, a következő képen meg a mészárosok céhének régi cégérét látjuk. 8
