A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-16 / 7. szám

A Földközi-tengeren dél óta vi­har tombol. Ránkzúdult Poszei­­dón haragja, s háromágú villá­jával „felkavarta" a vizet. A tengerészek is a fejüket csó­válják. Ez már igen! Ilyesmit ők is ritkán pipálnak. Amint leme­rülünk a hullámvölgy legmélyére, már-már azt hiszem, hogy össze­csapnak fölöttünk a hullámok, nyomban fölemelnek hajóstul toronymagasba, mint a dióhéjat. Közben recseg-ropog minden, ta­lán a fedélzet alatt nincs már egy ép hajóbordánk sem, a fo­lyosón felborul a játékautoma­ta, a kabinban pedig lerepül az asztalról a tronzistoros rá­dió a poharakkal és jegyzetfü­zetemmel együtt, s végül rájük pottyan a szemüvegem is. Leg­alább nem törött el. Kár is visszatenni a többit, mert né­hány perc múlva ugyanott len­nének. A legénység mindenkit be­kerget a fedélzetről, majd ala­posan bezárják az ajtókat s végigjárják a kabinokat is, ahol közelről minden kerek ablakot megnéznek, nincs e rés valahol. Ennek a fele sem tréfa! Amíg azon tűnődöm, hogy felvegyem e a piros mentőmellényt, há­­borogni kezd a gyomrom. A fo­lyosókon már előrelátóan min­den lépésnyire kikészítették a pap irtások óikat, mint a repülő­gépen szokás, ha netán... Vacsora előtt felhajtok egy citromos vodkát. Nem használ. Még egyet? Kérdi a pincér ta­pintatosan, és máris elém teszi a poharat. Ez sem használ. Ma kevesen jöttek vacsoráz­ni. Amíg az ember eljut az asztalhoz, úgy imbolyog, mint­ha be lenne csípve. A felszol­gáló kislány is balettmozdula­tokkal repül ki a konyhaajtó­ból, kezében a húsostállal egyensúlyozva. A szomszéd asztalról pedig lecsúsznak csö­römpölve a tányérok, poharak a fehér abrosszal együtt, s az asztalnál ülők is félrebillennek a széken. Mintha mi sem történne, a szalonban játszik a zenekar, csupán az a szokatlan, hogy a párok a parkett egyik feléből a másikba csusszannak, amerre éppen a hajó dűl. Az ajándék­­üzlet bezárt üvegablakán átlá­tom, hogy a polcról leesik a konyakosüveg ágyútalpazata. Nincs baj, a kerekeivel a pu­ha szőnyegpadlóra huppan, majd a billenőstől begurul a pult alá. Újabb billenés után kifut onnan és végig gurul az üzleten. Ez is eltereli az ember figyelmét, ha netán már sül­lyednénk. És ha még rajta len­ne a konyakosüveg I Lefekvés előtt megnézem he­lyén van e a mentőmellény s töprengek, meddig tarthat ez a tűrhetetlen állapot. Milyen messze lehetünk a spanyol par­toktól? Aztán elalszom. Reggelre elszállt Poszeidón haragja, elsimította a tengert, s ragyogó napsugarak játsza­doznak a víz tükrén. Amíg bo­rotválkozom, hallgatom a rá­dióból a tüzes spanyol dalla­mokat. A reggelinél mindenki az éjszakai élményeiről beszél, majd észrevétlenül befutunk Pal­ma de Mallorca kikötőjébe. Mallorca szigete Spanyolország­hoz tartozik, az egész Baleár szigetcsoporttal együtt, fővárosa Palma pedig innen a kikötőből nézve olyan csillogó és színes mint a torreádor ruhája. A vá­ros és Mallorca szigete az ide­genforgalomnak köszönheti fel­lendülését. Repülőtere forgal­masabb nyáron mint a párisi Orly, vagy a londoni légikikötő. A tengerparti kikötőben is egy­más mellett sorakoznak a ten­ger járóhaj ók, egyik indul, más érkezik. Nekünk is jutott hely, véletlenül, vagy szándékosan e, éppen az amerikai hatodik flotta két cirkálója mellett. A város utcáin a pálmafák koronáját lengeti a lágy ten­geri szél. Árnyékukban terítik le színes abroszokkal a kávéházi teraszok asztalait s valahol a levegőben derűs spanyol jó­kedv bujkál. A régi városnegyed festői szép terén fiatalok gitá­roznak. Nézem a térről elágazó szűk utcát, amelyik elé kitették a behajtani tilos táblát. Egé­szen fölöslegesen, mert bicikli­vel sem lehet bekarikázni rajta. Fiatal spanyol kísérőnk a város építészeti szkanzenjét mu­tatja, ahol meglepődve ismerek rá a granadai Alhambra udva­rára, tavírózsákkal a szökőku­tas medencében. Amint megtu­dom tőle, a sziget arról is ne­vezetes, hogy itt tenyésztik a bikaviadalok nélkülözhetetlen szereplőjét, a bikát, mégpedig a legvadabbat a Mijurát. A tor­reádorok arról ismerik meg, hogy amikor dühében rájuk ront, nem csukja be a szemét. A város több mint másfélezer szállodája sem tudja mind be­fogadni az ideözönlő sok ven­déget. A távolabbról jövők és tehetősebbek a szállók vendé­gei, a hajó turista osztályán utazók a vékonyabb pénztárcá­júak sátorlapot is csomagolnak a hátizsákjukba, s megesküsz­­nek, hogy legjobb a csillagos ég alatt aludni a kempingben. Barcelonától hajón mindössze 247 kilométernyire fekszik a szi­get, s aki reggel megváltja ha­jójegyét, délben már a sziget valamelyik lagúnajában napoz­hat. Sokan a sziget halászfal­­vaiban töltik szabadságukat, ami szebb és olcsóbb is, mint a méregdrága szálló. Mi vonzza ide az embereket? Elsősorban a sziget rendkívül kedvező éghajlata. Pálmafákkal teletűzdelt fövenyes partjait, csendes lagúnáit és az öbölben álmodozó halószfalvait a színes fényérzékeny film sem tudja ilyen élethűen visszaadni. A vá­ros tengerparti negyedében a Szent Anna katedrális tornyai fölött a kék égen fehér ga­lambrajt kavart fel az afrikai szél. Fülemben cseng Chopin polonéze, akit talán ugyanez a kép inspirált örökszép zenemű­vének komponálására. A kikö­tő felé haladva, hófehér palo­ták, szállók sorakoznak a parton. Közöttük a domboldalon két ré­gi szélmalom vitorláját forgat­ja a szél. Hol vagy Don Qui­jote és hű szolgád Sancho Pan-DUSEK IMRE A PERDÖNTŐ 2. PÉLDÁK A TÁRGYALÓ­TEREMBŐL- Én csak a nagylányomat kér­tem, mégsem kaptam meg! - méltatlankodik egy elvált férj a gyámügyi előadónak. Köznapi szóhasználattal élve: hétvégi apa. Szombat és vasár­nap láthatja csak két lányát. A történet érdekessége, hogy a kisebbiket valóban megnézi csupán, a nagyobbikat azonban magával viszi a láthatási időre. A fiatalabb csöppség elsőéves, az idősebb másodéves óvodás. A gyámügyi előadó a bírósági épület folyosóin is „hivatalosko­­dik": megpróbálja elmagyarázni a kissé heves vérmérsékletű fér­finek, hogy a bíróság — hacsak nincs rá külön oka — nem szí­vesen szakít el egymástól testvé­reket, s egyben arra próbálja rávenni az apát, hogy egyformán bánjon mindkét lányával. A férfi először magyarázkodik, mondván, a kicsit túlságosan elkényeztette az anyja, mindig csak gond meg nyűg van vele; de amikor a vé­dőnő nem találja eléggé kielé­gítőnek ezt az érvet, hirtelen ki­fakad: a kicsit nem a feleségé­vel együtt tervezték, mert a vá­lási szándék már alaposan át­hatotta kapcsolatukat, amikor az asszony bejelentette, hogy ter­hes. Ő nem akarta a második gyereket, talán ezért vonzódik oly kevéssé hozzá, sőt, az is le­het, hogy a kicsi — mint mondja — nem tőle való ... Ebben az esetben is a bíróság dolga megoldani a fonák hely­zetet. Először békítő szándékkal, jó szóval, óm ha ez a módszer céltalannak bizonyul, úgy orvos­szakértői vizsgálat segítségével. § § § Törvényességi óvás követett egy ítéletet, amelyben — első fokon, szakvizsgálat nélkül - négy gye­rek apjának mondtak ki egy férfit, ő azonban csak kettőt vállalt. Mind a négy gyerek a felek házasságának ideje alatt született ugyan, de a feleség jelenlegi élettársának bontóperé­ből kiderült, hogy a két kiseb­bik gyerek nem a törvényességi óvást benyújtó férfié. Ezt igazol­ta az a körülmény is, hogy a férfi felesége, amikor elhagyta őt, a két kicsivel költözött élet­társához. Sem az asszony, sem az új társa nem tagadják, hogy ők a két kisebbik gyerek vér sze­rinti szülei. Ezért mind a volt férj, mind az új pár vércsoport­­vizsgálatot kértek, hogy bizo­nyosságot szerezzenek ebben a bonyolultnak tűnő ügyben. Első fokon a bíróság nem tartotta szükségesnek egy ilyen vizsgálat elrendelését, mert azon a véle­ményen volt, hogy a férj félté­kenységből vagy bosszúból is vádolhatja a kétszeri „félrelé­péssel" az asszonyt... Tudni kell ugyanis, hogy az még való­ban nem bizonyíték, ha a per­ben álló felek egyike a bíróság előtt kijelenti: nem ő, hanem X. vagy Y. a gyerek apja. Még akkor sem, ha a férj állítja ezt és tanúi — mondjuk — édes két-VÉR tesben látták az asszonyt egy bizonyos illetővel. Régi bírósági szabály, hogy aki kételkedik az apaságában, annak azt kell bizonyítania, hogy ő nem lehet az. Tehát egy ne­gatívumot. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy amennyiben a feltételezett fogamzási idő­szakban ő nem tartózkodott hosszabb ideig valamelyik távol­eső külföldi országban vagy ne­­tán-tán börtönben, akkor az igazságügyi orvosszakértői vizs­gálat dönt az ügyben. § § § Olykor a látszólag képtelen esetekben is a vércsoport vagy antropológiai vizsgálat dönt az apaság kérdésében. Egy asszony megilletődve kö­zölte férjével, hogy a hosszas várakozás után végre gyerekük lesz. A bejelentés azonban a férfit hidegen hagyta, bár a fele­ség azt hitte, hogy boldogan élnek és csak ásó meg kapa választhatja el őket egymástól. A férj azonban ekkor már a bíróságra gondolt, sőt, ügyvéd­del is tárgyalt s baráti körben terjesztette is válási terveit. A gyerek a bontókereset benyúj­tása után jött világra. Ekkor a férj, aki a keresetben gyermek­telennek vallotta magát, kiegé­szítette közlendőjét: az újszülött nem lehet az övé, mert rendsze­resen védekeztek. A felesége azonban tagadta ezt, elvégre ő tudja szedte-e, nem-e a tablettákat? ... Az apaság eldöntésének kér­désében a bíróság első fokon — helyesen - a férfit marasztal­ta el, mert bármely fogamzás­­gátló szer alkalmazása nem cá­folja az apaságot. Ezért szinte mellékes körülmény, hogy az egyik házastárs állítja, a másik pedig esetleg tagadja, hogy rendszeresen védekeztek a gyer­mekáldás ellen. A meggyőződésében és hiúsá­­gásban sértett fél fellebbezést nyújtott be az ítélet ellen, így az apaság elimertetésének kér­désében ugyancsak orvosszakér­tői vizsgálatnak kell majd a per­döntő bizonyítékot szolgáltatnia. § § § Egy másik ügy. A gyermek már megvolt, ami­kor a szülők házasságot kötöt­tek. A gyermek ugyan megvolt, de a férj szerint nem az övé. Felesége a lánykorában több férfivel élt együtt, sőt, terhessége alatt vőlegénye is volt. Érthető, hogy a bíróság antro­pológiai vizsgálatot rendelt el az ügyben, amely szerint egy ritka, de fonák helyzet állt elő: az apaság eldöntetlen. A férj tehát nem vonakodhat a gyer­mektartásdíj kifizetésétől. Persze, csupán mindaddig, amíg az ügy nem zárul le teljesen, mert a fellebbviteli bíróság úgy véli, hogy újabb vértulajdonság­­vizsgálatokra lesz szükség ahhoz, hogy nagyobb valószínűséggel A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN § EMlllülU SORSOK ítélhessék meg az apaság kizárt vagy lehetséges voltát. § § § Az apaság vérszerinti meg­határozása mellett a bíróságok­nak gyakorta kell dönteniük a gyermekek elhelyezésének kérdé­seiben is. Ezzel kapcsolatban egy jelentés megállapítja: az elvált asszonyok, ha másodszor férjhez mennek, jobban ragasz­kodnak a gyerekeikhez, mint az újraházasodó férfiak. Főképp régebben volt ez álta­lánosítható, de újabban más jelenségek is észlelhetők. Több elvált férj szeretné fölnevelni gyerekeit és társra is számít e vállalkozásban: leendő felesé­gére vagy a saját szüleire. Ezért szaporodik az olyan ítéletek elleni fellebbezések száma, ami­kor az első fokú bíróságok a körülményeket csak felületesen vizsgálva a gyereket mechaniku­san az anyánál helyezték el. Egy közelmúltban tárgyalt esetben — behatóbb környezettanulmány helyett — a per tárgyát képező gyermek másfél éves korával in­dokolta a tanács, hogy a kicsit az anyjánál helyezi el. Tulajdon­képpen maguk a szülők is gyer­mekek voltak még: házasság­kötésükkor a fiú tizenkilenc, a lány tizenhét éves volt, s rövi­desen megszületett a gyerek. Sem az újszülöttel, sem önma­gukkal nem tudtak mit kezdeni, ezért elváltak. A fiatalasszony már-már a lejtőre csúszott, ami­kor egy új élettárs kimentette a káoszból. Az ifjú apa is élet­társat talált, aki nemcsak ren­det tart a lakásban, de a gyer­meket is tisztességesen gondoz­za. A fiatalember ugyanis volt felesége korábbi életmódja lát­tán - „elrabolta" saját gyerme­két. Az anya most pereli ezért a lépéséért a férfit, mert nem hajlandó tartásdíjat fizetni ... Mindennek azonban időben elejét lehetett volna venni, ha a bíróság nemcsak mechaniku­san kezeli az ügyet, hanem rögtön alaposabban is meg­vizsgálja mindkét fél életvitelét. A két nevelési környezet józan összehasonlításával minden bi­zonnyal sok huzavona lett volna megelőzhető. Mert a gyermek érdeke minden esetben azt kí­vánja, hogy olyan környezetben nevelkedjen, ahol jól érzi magát, ahol rendszeresség és igazi sze­retet veszi körül. (Folytatjuk) 17

Next

/
Thumbnails
Contents