A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-16 / 7. szám
A Földközi-tengeren dél óta vihar tombol. Ránkzúdult Poszeidón haragja, s háromágú villájával „felkavarta" a vizet. A tengerészek is a fejüket csóválják. Ez már igen! Ilyesmit ők is ritkán pipálnak. Amint lemerülünk a hullámvölgy legmélyére, már-már azt hiszem, hogy összecsapnak fölöttünk a hullámok, nyomban fölemelnek hajóstul toronymagasba, mint a dióhéjat. Közben recseg-ropog minden, talán a fedélzet alatt nincs már egy ép hajóbordánk sem, a folyosón felborul a játékautomata, a kabinban pedig lerepül az asztalról a tronzistoros rádió a poharakkal és jegyzetfüzetemmel együtt, s végül rájük pottyan a szemüvegem is. Legalább nem törött el. Kár is visszatenni a többit, mert néhány perc múlva ugyanott lennének. A legénység mindenkit bekerget a fedélzetről, majd alaposan bezárják az ajtókat s végigjárják a kabinokat is, ahol közelről minden kerek ablakot megnéznek, nincs e rés valahol. Ennek a fele sem tréfa! Amíg azon tűnődöm, hogy felvegyem e a piros mentőmellényt, háborogni kezd a gyomrom. A folyosókon már előrelátóan minden lépésnyire kikészítették a pap irtások óikat, mint a repülőgépen szokás, ha netán... Vacsora előtt felhajtok egy citromos vodkát. Nem használ. Még egyet? Kérdi a pincér tapintatosan, és máris elém teszi a poharat. Ez sem használ. Ma kevesen jöttek vacsorázni. Amíg az ember eljut az asztalhoz, úgy imbolyog, mintha be lenne csípve. A felszolgáló kislány is balettmozdulatokkal repül ki a konyhaajtóból, kezében a húsostállal egyensúlyozva. A szomszéd asztalról pedig lecsúsznak csörömpölve a tányérok, poharak a fehér abrosszal együtt, s az asztalnál ülők is félrebillennek a széken. Mintha mi sem történne, a szalonban játszik a zenekar, csupán az a szokatlan, hogy a párok a parkett egyik feléből a másikba csusszannak, amerre éppen a hajó dűl. Az ajándéküzlet bezárt üvegablakán átlátom, hogy a polcról leesik a konyakosüveg ágyútalpazata. Nincs baj, a kerekeivel a puha szőnyegpadlóra huppan, majd a billenőstől begurul a pult alá. Újabb billenés után kifut onnan és végig gurul az üzleten. Ez is eltereli az ember figyelmét, ha netán már süllyednénk. És ha még rajta lenne a konyakosüveg I Lefekvés előtt megnézem helyén van e a mentőmellény s töprengek, meddig tarthat ez a tűrhetetlen állapot. Milyen messze lehetünk a spanyol partoktól? Aztán elalszom. Reggelre elszállt Poszeidón haragja, elsimította a tengert, s ragyogó napsugarak játszadoznak a víz tükrén. Amíg borotválkozom, hallgatom a rádióból a tüzes spanyol dallamokat. A reggelinél mindenki az éjszakai élményeiről beszél, majd észrevétlenül befutunk Palma de Mallorca kikötőjébe. Mallorca szigete Spanyolországhoz tartozik, az egész Baleár szigetcsoporttal együtt, fővárosa Palma pedig innen a kikötőből nézve olyan csillogó és színes mint a torreádor ruhája. A város és Mallorca szigete az idegenforgalomnak köszönheti fellendülését. Repülőtere forgalmasabb nyáron mint a párisi Orly, vagy a londoni légikikötő. A tengerparti kikötőben is egymás mellett sorakoznak a tenger járóhaj ók, egyik indul, más érkezik. Nekünk is jutott hely, véletlenül, vagy szándékosan e, éppen az amerikai hatodik flotta két cirkálója mellett. A város utcáin a pálmafák koronáját lengeti a lágy tengeri szél. Árnyékukban terítik le színes abroszokkal a kávéházi teraszok asztalait s valahol a levegőben derűs spanyol jókedv bujkál. A régi városnegyed festői szép terén fiatalok gitároznak. Nézem a térről elágazó szűk utcát, amelyik elé kitették a behajtani tilos táblát. Egészen fölöslegesen, mert biciklivel sem lehet bekarikázni rajta. Fiatal spanyol kísérőnk a város építészeti szkanzenjét mutatja, ahol meglepődve ismerek rá a granadai Alhambra udvarára, tavírózsákkal a szökőkutas medencében. Amint megtudom tőle, a sziget arról is nevezetes, hogy itt tenyésztik a bikaviadalok nélkülözhetetlen szereplőjét, a bikát, mégpedig a legvadabbat a Mijurát. A torreádorok arról ismerik meg, hogy amikor dühében rájuk ront, nem csukja be a szemét. A város több mint másfélezer szállodája sem tudja mind befogadni az ideözönlő sok vendéget. A távolabbról jövők és tehetősebbek a szállók vendégei, a hajó turista osztályán utazók a vékonyabb pénztárcájúak sátorlapot is csomagolnak a hátizsákjukba, s megesküsznek, hogy legjobb a csillagos ég alatt aludni a kempingben. Barcelonától hajón mindössze 247 kilométernyire fekszik a sziget, s aki reggel megváltja hajójegyét, délben már a sziget valamelyik lagúnajában napozhat. Sokan a sziget halászfalvaiban töltik szabadságukat, ami szebb és olcsóbb is, mint a méregdrága szálló. Mi vonzza ide az embereket? Elsősorban a sziget rendkívül kedvező éghajlata. Pálmafákkal teletűzdelt fövenyes partjait, csendes lagúnáit és az öbölben álmodozó halószfalvait a színes fényérzékeny film sem tudja ilyen élethűen visszaadni. A város tengerparti negyedében a Szent Anna katedrális tornyai fölött a kék égen fehér galambrajt kavart fel az afrikai szél. Fülemben cseng Chopin polonéze, akit talán ugyanez a kép inspirált örökszép zeneművének komponálására. A kikötő felé haladva, hófehér paloták, szállók sorakoznak a parton. Közöttük a domboldalon két régi szélmalom vitorláját forgatja a szél. Hol vagy Don Quijote és hű szolgád Sancho Pan-DUSEK IMRE A PERDÖNTŐ 2. PÉLDÁK A TÁRGYALÓTEREMBŐL- Én csak a nagylányomat kértem, mégsem kaptam meg! - méltatlankodik egy elvált férj a gyámügyi előadónak. Köznapi szóhasználattal élve: hétvégi apa. Szombat és vasárnap láthatja csak két lányát. A történet érdekessége, hogy a kisebbiket valóban megnézi csupán, a nagyobbikat azonban magával viszi a láthatási időre. A fiatalabb csöppség elsőéves, az idősebb másodéves óvodás. A gyámügyi előadó a bírósági épület folyosóin is „hivataloskodik": megpróbálja elmagyarázni a kissé heves vérmérsékletű férfinek, hogy a bíróság — hacsak nincs rá külön oka — nem szívesen szakít el egymástól testvéreket, s egyben arra próbálja rávenni az apát, hogy egyformán bánjon mindkét lányával. A férfi először magyarázkodik, mondván, a kicsit túlságosan elkényeztette az anyja, mindig csak gond meg nyűg van vele; de amikor a védőnő nem találja eléggé kielégítőnek ezt az érvet, hirtelen kifakad: a kicsit nem a feleségével együtt tervezték, mert a válási szándék már alaposan áthatotta kapcsolatukat, amikor az asszony bejelentette, hogy terhes. Ő nem akarta a második gyereket, talán ezért vonzódik oly kevéssé hozzá, sőt, az is lehet, hogy a kicsi — mint mondja — nem tőle való ... Ebben az esetben is a bíróság dolga megoldani a fonák helyzetet. Először békítő szándékkal, jó szóval, óm ha ez a módszer céltalannak bizonyul, úgy orvosszakértői vizsgálat segítségével. § § § Törvényességi óvás követett egy ítéletet, amelyben — első fokon, szakvizsgálat nélkül - négy gyerek apjának mondtak ki egy férfit, ő azonban csak kettőt vállalt. Mind a négy gyerek a felek házasságának ideje alatt született ugyan, de a feleség jelenlegi élettársának bontóperéből kiderült, hogy a két kisebbik gyerek nem a törvényességi óvást benyújtó férfié. Ezt igazolta az a körülmény is, hogy a férfi felesége, amikor elhagyta őt, a két kicsivel költözött élettársához. Sem az asszony, sem az új társa nem tagadják, hogy ők a két kisebbik gyerek vér szerinti szülei. Ezért mind a volt férj, mind az új pár vércsoportvizsgálatot kértek, hogy bizonyosságot szerezzenek ebben a bonyolultnak tűnő ügyben. Első fokon a bíróság nem tartotta szükségesnek egy ilyen vizsgálat elrendelését, mert azon a véleményen volt, hogy a férj féltékenységből vagy bosszúból is vádolhatja a kétszeri „félrelépéssel" az asszonyt... Tudni kell ugyanis, hogy az még valóban nem bizonyíték, ha a perben álló felek egyike a bíróság előtt kijelenti: nem ő, hanem X. vagy Y. a gyerek apja. Még akkor sem, ha a férj állítja ezt és tanúi — mondjuk — édes két-VÉR tesben látták az asszonyt egy bizonyos illetővel. Régi bírósági szabály, hogy aki kételkedik az apaságában, annak azt kell bizonyítania, hogy ő nem lehet az. Tehát egy negatívumot. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy amennyiben a feltételezett fogamzási időszakban ő nem tartózkodott hosszabb ideig valamelyik távoleső külföldi országban vagy netán-tán börtönben, akkor az igazságügyi orvosszakértői vizsgálat dönt az ügyben. § § § Olykor a látszólag képtelen esetekben is a vércsoport vagy antropológiai vizsgálat dönt az apaság kérdésében. Egy asszony megilletődve közölte férjével, hogy a hosszas várakozás után végre gyerekük lesz. A bejelentés azonban a férfit hidegen hagyta, bár a feleség azt hitte, hogy boldogan élnek és csak ásó meg kapa választhatja el őket egymástól. A férj azonban ekkor már a bíróságra gondolt, sőt, ügyvéddel is tárgyalt s baráti körben terjesztette is válási terveit. A gyerek a bontókereset benyújtása után jött világra. Ekkor a férj, aki a keresetben gyermektelennek vallotta magát, kiegészítette közlendőjét: az újszülött nem lehet az övé, mert rendszeresen védekeztek. A felesége azonban tagadta ezt, elvégre ő tudja szedte-e, nem-e a tablettákat? ... Az apaság eldöntésének kérdésében a bíróság első fokon — helyesen - a férfit marasztalta el, mert bármely fogamzásgátló szer alkalmazása nem cáfolja az apaságot. Ezért szinte mellékes körülmény, hogy az egyik házastárs állítja, a másik pedig esetleg tagadja, hogy rendszeresen védekeztek a gyermekáldás ellen. A meggyőződésében és hiúságásban sértett fél fellebbezést nyújtott be az ítélet ellen, így az apaság elimertetésének kérdésében ugyancsak orvosszakértői vizsgálatnak kell majd a perdöntő bizonyítékot szolgáltatnia. § § § Egy másik ügy. A gyermek már megvolt, amikor a szülők házasságot kötöttek. A gyermek ugyan megvolt, de a férj szerint nem az övé. Felesége a lánykorában több férfivel élt együtt, sőt, terhessége alatt vőlegénye is volt. Érthető, hogy a bíróság antropológiai vizsgálatot rendelt el az ügyben, amely szerint egy ritka, de fonák helyzet állt elő: az apaság eldöntetlen. A férj tehát nem vonakodhat a gyermektartásdíj kifizetésétől. Persze, csupán mindaddig, amíg az ügy nem zárul le teljesen, mert a fellebbviteli bíróság úgy véli, hogy újabb vértulajdonságvizsgálatokra lesz szükség ahhoz, hogy nagyobb valószínűséggel A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN § EMlllülU SORSOK ítélhessék meg az apaság kizárt vagy lehetséges voltát. § § § Az apaság vérszerinti meghatározása mellett a bíróságoknak gyakorta kell dönteniük a gyermekek elhelyezésének kérdéseiben is. Ezzel kapcsolatban egy jelentés megállapítja: az elvált asszonyok, ha másodszor férjhez mennek, jobban ragaszkodnak a gyerekeikhez, mint az újraházasodó férfiak. Főképp régebben volt ez általánosítható, de újabban más jelenségek is észlelhetők. Több elvált férj szeretné fölnevelni gyerekeit és társra is számít e vállalkozásban: leendő feleségére vagy a saját szüleire. Ezért szaporodik az olyan ítéletek elleni fellebbezések száma, amikor az első fokú bíróságok a körülményeket csak felületesen vizsgálva a gyereket mechanikusan az anyánál helyezték el. Egy közelmúltban tárgyalt esetben — behatóbb környezettanulmány helyett — a per tárgyát képező gyermek másfél éves korával indokolta a tanács, hogy a kicsit az anyjánál helyezi el. Tulajdonképpen maguk a szülők is gyermekek voltak még: házasságkötésükkor a fiú tizenkilenc, a lány tizenhét éves volt, s rövidesen megszületett a gyerek. Sem az újszülöttel, sem önmagukkal nem tudtak mit kezdeni, ezért elváltak. A fiatalasszony már-már a lejtőre csúszott, amikor egy új élettárs kimentette a káoszból. Az ifjú apa is élettársat talált, aki nemcsak rendet tart a lakásban, de a gyermeket is tisztességesen gondozza. A fiatalember ugyanis volt felesége korábbi életmódja láttán - „elrabolta" saját gyermekét. Az anya most pereli ezért a lépéséért a férfit, mert nem hajlandó tartásdíjat fizetni ... Mindennek azonban időben elejét lehetett volna venni, ha a bíróság nemcsak mechanikusan kezeli az ügyet, hanem rögtön alaposabban is megvizsgálja mindkét fél életvitelét. A két nevelési környezet józan összehasonlításával minden bizonnyal sok huzavona lett volna megelőzhető. Mert a gyermek érdeke minden esetben azt kívánja, hogy olyan környezetben nevelkedjen, ahol jól érzi magát, ahol rendszeresség és igazi szeretet veszi körül. (Folytatjuk) 17
