A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-02 / 5. szám
jai közül éppen az olasz a legerősebb. Róma ipara minimális. Lakosságának jelentős része hivatalnok, vagy a szolgáltatásoknál dolgozik, esetleg az idegenforgalomból él. Az iparosodott vidék innen északra fekszik, Milánó és Torino környékén, délen c mezőgazdaság dominál, Róma pedig e kettő között áll, s az adminisztratív apparátusával igyekszik bizonygatni fővárosi rövid szakaszáról is képet alkothat az ember az ókor ismert hadiútjáról és környékéről. Ilyenkor beszorul az ember megpihenni valamelyik népi kisvendéglőbe, ahol a nagy tányér spagettit mintha vérrel öntötték volna le, s az aranyszínű lángosakra és pizzákra vörösbort isznak az emberek. Itt az is természetes, hogy a mellettem levő asztalhoz hangos beszélgetés közepette letelepszik egy népes rangját — tekintélyét, habár ezt a milánóiak olykor kétségbevonják. Más itt az emberek színe, arca, haja és temperamentuma. Hangosabban beszélnek, mint mi és pergőbben forog a nyelvük. Mint egy római császár, olyan gőgösen oktat ki a képeslevelezőlap árus az utcai standján, hogy a nála vásárolt levelezőlapra felragasztható bélyeget ő sohasem tartott, s ezt csakis a postán, vagy a ,,T" jelzésű trafikban kapok. Egy utcahossznyi hiábavaló bélyegkeresés után kárpótlásul megnézem San Pietro in Vincoli boltívei alatt Michelangelónak a Mózes szobrát, amely komoran néz a messzi jövőbe. — Beszélj! — kiáltott rá a mester, amikor elkészült alkotásával s dühében ráütött a kalapáccsal. Annyira él a szobor, hogy kis híján tényleg megszólalt, de a kalapácsütés ehhez kevés. A nagy művész utódai szobrászok, festők, képzőművészek mindmáig szólásra akarják bírni az anyagot a Piazza di Spanga és Via del Tritoné műtermeiben, váltakozó sikerrel. Helyettük Dante, Petrarca és Boccaccio szólalnak meg örökszép költeményeikkel Róma színpadain s olykor az egész világon ismert filmstúdióiban is. Az antik Via Appiát ilyen esőben nem lehet végignézni. Egy család, majd a háziaszszony kicsomagolja a bevásárló kosárból a tányérokat, evőeszközt és a legnagyobb lábast, amelyből spagettit oszt a családtagoknak. Aztán a vendéglősnétől, akit Rosa miá-nak szólítanak, vörösbort rendelnek. Elindulok, hogy megnézhessem a Pantheont az ókori Róma legsértetlenebbül ránkmaradt műemlékét, de erre már sajnos csak futtában jut időm, mert az őr a záróra miatt sürget. Mindössze ennyit lehet egy nap alatt Rómából látni samíg a Via Aurélián ót a kikötő felé tartunk, oly erősen megered a szinte trópusi eső, hogy a buszvezetőnek le kell állnia az út szélén, mert nem látja a^ utat. Bennem még az élmények kavarognak, melyeket ez az eső sem tudott elmosni. (folytatjuk) DUSEK IMRE 1. Erős akvareli az Angyalvárral 2. Utasra várva a Szent Péter téren 3. Múlt és jelen a Constantin diadalív alatt 4. Tengerészektől fehérük a Trévi Kút környéke A szerző felvételei GONDBAN, PERBEN A járásbíróság irattárában vékonyka iratgyűjtőben szerepel ez a bontóper. Egy válás a sok közül. A tanácsvezető bíró is csak találomra emeli ki ezt az ügyet a többi perirat közül. Az már a véletlen szerencse játéka, hogy a riporter ha nem egyedi, de általános és érdekes téma birtokába jutott. § § § Sürgöny útján küldött előzetes értesítésnek megfelelően kora délelőtt érkezem a vidéki városkába. A fiatalasszony (történetünkben hívjuk őt Évának) nem egyedül vár a városszéli házban, hanem az anyjával együtt. A kiságyban néhány hónapos gyerek. A volt férj (történetünkben hívjuk őt Adómnak) szobájába vezető ajtó zárva. Alig egy hónapja, hogy a bíróság kimondta közöttük a válást, Ádám még a szomszéd szobában lakik, de úgy hírlik, hogy rövidesen elköltözik. Éva izgatott, úgy tűnik, újra átéli a történteket. Dátumok, pénzösszegek, indulatok röpködnek a levegőben. Nehéz beszélgetni így, de halk szó aüg-alig hagyja el a volt feleség száját. Jónéhány hónap elteltével más albérletbe költöztek. Késett a lakáskiutalás, ezért kapva kaptak azon a kínálkozó alkalmon, amikor jutányos áron — a hozzátartozók anyagi támogatásával — megvehették azt a városszéli i házikót, amelyban ma is laknak j még. A kölcsön törlesztése onya- I gilag megterhelte őket. Különösen akkor, amikor Éva másállapotba került és veszélyeztetett terhesként otthon kellett maradnia. Mindez azonban talán még nem is lett volna a legrosszabb, de Éva anyja elvált második férjétől és hozzájuk költözött. Ekkor kezdődött a házasság legválságosabb, már a váláshoz vezető korszaka. Szűkén voltak a kétszobás, városszéli házacskában. Vitatkoztak a konyhán, a tenyérnyi fürdőszobán, a tévénézésen . . . egyszóval mindenen. Ebbe az összetett helyzetbe született Éva és Adóm kisfia. Egy-egy gyerek általában öszszetartja a családot. Az ő esetükben nem így volt. A légkör egyre rosszabb lett. Folyton összekaptak, többnyire apróságokon, de annál szívósabban. Egy ilyen szóváltás közben Éva egyszer odavágta Adómnak: nem hajlandó tovább élni vele, beadja a bontókeresetet. § § § Éva a múltról keveset beszél, inkább csak a jelen vélt és valódi sérelmei izgatják. Pedig elsősorban az lenne érdekes, hogyan ordasait el ennyire két és fél, három esztendő alatt egy szép és jól induló kapcsolat két boldognak tűnő fiatal között, akik végül is önálló lakáshoz jujutottak és egy egészséges kisfiúk is született. Az indulatos szavakból azért lassan-lassan kihámozhatóak a tények. Éva falusi lány. Az édesapja meghalt, az anyja másodszor is férjhez ment. A kislány tizenöt éves, amikor élete első randevújára megy. Ekkor már tanonclány: bolti elárusítónőnek készül. Csinos lány, sokan forgolódnak körülötte, de tizennyolc éves korában megismerkedik Adómmal. Attól a naptól kezdve, más fiú nem érdekli őt. Ádám nem próbált békülni, csak megvonta a vállát és néhány napig nem szóltak egymáshoz. Egy bét múltán azonban teherautó állt meg a kapu előtt. A sofőr mellől Ádám ugrott ki és téglát, homokot, cementet raktak le. Éva kiszaladta szobából, hogy kérdőrevonja ^ férjét. — A ház kettőnké, két lakástól akitek ki — válaszolta nyugodtan, de erélyesen a férfi. És még aznap délután nekilátott a munkának. Feltörte a padlót, hogy előkészítse az új fal helyét. Éva másnap reggel a gyámhatóságra szaladt, ahonnan azonnal kiszálltak a helyszínre és hatóságilag leállíttatták a belső átépítést. A helyzet komolysága láttán Éva anyja elköltözött; az időközben elvált házaspár pedig külön-külön egyegy szobában él. Fél évig járnak együtt, soha egy hangos $zó, félreértés nem esik közöttük. Ádám két évvel idősebb, már a katonaidejét is letöltötte és szakmunkásként dolgozik. Fél év után összeházasodnak. Éva anyja lehetővé tenné a fiataloknak, hogy nála lakjanak, de ők ketten független, külön életre vágynak és egy szövetkezeti lakás reményében — ideiglenesen — albérletbe költöznek. § § § Ádám jóképű, nyugodt beszédű fiatalember. Megbízhatósága, lelkiismeretessége révén szeretik a munkaihelyén. Most is a munkapad mellett társalgónk. — A válással kapcsolatban nincs titkolni valóm — mondja higgadtan. — Még ma sem közömbös számomra Éva, egyszerűen zátonyra futott a mi — Még csak rövid ideje éltünk együtt, amikor már megmutatkoztak a bajok. Ádám azt akarta, hogy mindenben kiszolgáljam, a legszívesebben talán azt vette volna, ha még a villát is a kezébe adom. Már ezt is túlzásnak tartottam, de ai oknélküli féltékenykedéssel egyszerűen ki tudott volna kergetni a világból. ügyünk. Éva is, az anyja is sokszof a szememre vetették, hogy fukar vagyok. Lehet, hogy egy kissé igyekeztem megfogni a pénzt, de az ilyesmi természetes, ha több tízezres adóssága van valakinek. Úgy érzem, Éva meg a gyerek nem látták ennek hátrányát. — Hát a féltékenység? A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN § EMBEltl SORSOK — Nehéz dolog . . . Éva csinos volt, meg-megfordultak utána a férfiak. Ez nyugtalanított, de jelenetet emiatt sohasem rendeztem. Ádám szerint is akkor kezdődtek gyűrűzni fejük fölött a gondok, amikor Éva anyja odaköltözött hozzájuk. Lévén, hogy két nő is volt a házban, Ádám nem okart részt venni a háztartás különböző munkáiban. Ebből kifolyólag több alkalommal került sor nézeteltérésre. Ügy érezte, hegy az anyós ellene hangolja a lányát. A ház felének leválasztását pedig nem bosszúból eszelte ki, csupán azért, hogy önmagának is kialakítson egy lakrészt benne. így közel lehetett volna a gyerekhez, aki már most is nagyon hiányzik neki.. . Jobb megoldás híján azonban albérletbe költözik. A gyárban ígéretet kapott, hogy kiutalnak számára egy garzonlakást, amit szükség esetén egyszer majd nagyobbra is cserélhet, ha netántán újra megnősülne . . . § § § Eddig a történet. Egy szerelem, egy elhidegülés, egy válás története a sok közül. A bontóperek statisztikájának jelentős hányadát a huszonévesek válásai képezik. A legtöbben három-négy éves házasság után nyújtják be a válákeresetet. Az esetek túlnyomó többségében kölcsönös elhidegülésben jelölik meg kérelmük tárgyát. Akárcsak Éva és Adóm esetében. Vajon mi a véleménye a bontóperes bírónak a felek közötti elhidegülés sokszor hangoztatott érvéről? — Lehangolónak, szomorúnak tűnnek a perben álló felek vallomásai. Az „elhidegülés" mögött általában csupa kis sérelem, apró hiba húzódik meg. Többnyire olyasmik, amik józan ésszel leküzdhetők, áthidalhatók. A fiatalok sok esetben járatlanok az együttélés különböző játékszabályaiban; nem értik, hogy a házasság egymás életének önzetlen kiegészítése, szeretetteljes gazdagítása, egymás segítése és megbecsülése. Sokszor csupán az érettségen múlik, vajon az elhidegüléshez vagy egymás jobb megismeréséhez, a kölcsönös jóindulat kialakításához vezetnek-e a hózaséletben előforduló apró »nézeteltérések. 17
