A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-02 / 5. szám
EGY ESŐS NAP RÓMÁBAN I I | GRÚZIÁVAL" A FÖLDKÖZI- TEVOEKEK .. ** az még visszatér ide. A fiatal tengerészeknek úgy látszik kevés a pénzük, vagy talán jobban érdekli őket a csinos lány, aki biciklijén fürgén áthajt a téren. Tehát e fiatalok is másképp látják a várost, akárcsak az a farmernadrágos grafikus, aki Vatikán és talán a világ legnagyobb terén a San Pietro árkádjai alatt skicceli vázlatfüzetébe a Bazilika kupoláját, Michelangelo remekművét, amely ott lebeg Róma esőáztatta tetői felett. Másképp nézi a művészettörténész odabenn a reneszánsz művészet legjobbjainak alkotásait a fórumok kincseit, Raffaello vagy Michelangelo művészetét a Sixtusi kápolnában. Mások a könyvtárakat bújják, vagy a díszes régi paloták berendezéseit csodálják, Róma szívében található a világ egyik legkisebb állama a Vatikán, melynek területe alig fél négyzetkilométer, de külön közigazgatással, pénzintézettel, postával és rádióval rendelkezik. Hosszában negyedóra alatt át lehet sétálni az államon, de műkincseinek és múzeumi anyagának értéke óriási, amelynek Civitavecchia kikötőjében sűrű esőcseppek áztatják a hajónk fedélzetét, minden csupa víz, csúszik a hajóhíd lépcsője is és a parton kerülgetni kell a tócsákat míg a buszhoz érek. A Via Aurelián, Hispánia földjére vezető egykori hadiúton megyünk az örök városba. Oda tart utasaival a fölöttünk robajjal elhúzó sugárhajtású gép is, amely tőlünk jobbra, Leonardo da Vinci repülőtéren száll le. Amott egy hegyoldalnyi, nappal is világító neon reklám arra ösztönöz, hogy igyunk Chiantit. Mellette egy másik a Garibaldi szállót hirdeti. Romulusz és Rémusz unokái pedig nem takarékoskodnak sem az energiával, sem a reklámmal, sem a nagy nevekkel. Rómát, az ókori civilizáció központját már sokan felfedezték előttem s különböző korok alkotásairól, művészetéről köteteket írtak. Ahány látogató, kutató, történész, újságíró vagy riporter látja a várost, annyiféle a Ráma-kép. Attól függ, hogy ki-ki mit vesz belőle észre, mit tart lényegesnek. A mai esős napon én ilyennek láttam. Befelé haladva egyre jobban sűrűsödnek az antik Róma építészeti műemlékei. Előttem pereg felgyorsítva a városközpont mai élete, a Constantinus császár diadalívének esős akvarellképe, körülötte állandóan hömpölygő gépkocsiáradottal. Mellette a Colosseumban ma már nincs cirkuszi játék, gladiátorok, sem negyvenezer főnyi üvöltő tömeg, mint a város fénykorában. Csupán egy alkalmi árus kínálja a színes képes levelezőlapokat, diákat, és különböző emléktárgyakat, nem is olcsón. A Fórum Románum korinthoszi oszlopfőit, szépen faragott köveit, márvány szobrait, az ókori Róma politikai, kulturális és üzleti életének e központjait, esőáztatta virágok, ciprusok és gombaformában lombosodó píniák övezik. A ketrecébe zárt farkas, mint Róma szimbóluma dühösen rázza le bundájáról az esőcseppeket. Élmény átmenni a Tiberisz hídján, szembe az Angyalvárral, Hadrianusz császár mauzóleumával. Előtte a forgalmas úttesten fiatal apáca száguld a Fiatján, bravúrral megelőzve a lassúbb és bizonytalankodó külföldieket, miközben fékcsikorgatva kerülgeti az úttesten bámészkodó járókelőket. A Trévi kút környékét a japán tengerész iskola növendékei lepték el, s matrózruhóiktól fehérük a tér. Próbálom leolvasni a fiatalok arcáról, hogy mit vált ki bennük Róma művészete, e szép díszkút, amelyet 1735-ben építettek, talán vágyódva a víz után. Rómának nincs tengere s a várost átszelő folyója is nyáron néha kiszárad, így az utcák és terek tikkasztó nyári hőségét e díszkutak vize hűsíti szerte a városban. A hagyomány szerint ez arról nevezetes, hogy aki háttal fordulva pénzt dob a vizébe, megtekintésére napok kellenek. Ha pedig az ember Rómát, mint a világ legnagyobb múzeumát meci akarná nézni ahhoz hetek, megismerésükhöz pedig hónapok kellenek. Ahány történelmi korszak váltotta itt egymást, ugyanannyi újabb és újabb színnel gazdagította a várost. Hihetetlen gazdaságban rétegződnek itt a korok és a művészetek. A régészeket nap mint nap újabb meglepetés éri, amikor egy-egy újabb építkezésnél földbevágják a csákányt, sok-sok értékes lelet kerül a napvilágra. Hihetetlenül forgalmas ez a világváros. Utcáin a gépkocsik áradata, csillogó üzletei pedig a sokmillió turista pénztárcáira lesnek éhesen. Könyvkereskedéseinek kirakataiban dúlnak az irodalmi szélsőségek, s valahol a két véglet között található az igazán értékes és szépkivitelű könyv, persze méregdrágán. Ismertek a város tudományos intézetei, és a mi reneszánsz kutatóink is itt dolgoznak évek óta. A város építészei nem kis feladat előtt állnak, amikor a régi korok építészetével igyekeznek összehangolni az újat. A látogatók számára kevésbé ismertek a szűk sikátorok a proletárnegyedek, amelyek itt-ott betorkollnak egészen a város szívébe, de ez nemcsak Rómára jellemző, hanem egész Olaszországra, ahol Nyugat-Európa kommunista párt-16
